Kihirdették az izraeli választások időpontját

Benjamin Netanjahu bejelentette, a Knesszet elfogadta, ezzel hivatalossá vált Izraelben az előrehozott választások időpontja. 2013. január 22-én, kedden ismét egymásnak feszül az izraeli bal- és a jobboldal. Az idei év rendkívül mozgalmas volt az izraeli politikai életben, nézzük meg, hogy mi vezetett az új választások kiírásáig!

Október 15-én az izraeli törvényhozás megszavazta a Knesszet feloszlatásáról szóló törvényt, amely egyben tartalmazta a következő választások időpontját is. Benjamin Netanjahu október 9-én televíziós beszédében jelentette be, hogy a következő költségvetés stabilitásának érdekében új választásokat írnak ki és feloszlatják a 120 fős izraeli törvényhozást. Miután a Likud koalíciós partnerei is elfogadták a kitűzött időpontot, a törvényhozás elé terjesztették annak feloszlatásáról szóló törvényt, amely 100 igen szavazattal, ellenszavazat nélkül elfogadta azt. Ezzel egy időben elindult a kampányidőszak és a pozícióvadászat, mind a jobb-, mind a baloldalon. Mi vezetett az új választások kiírásához, melynek eredeti időpontja 2013 októberére esett volna?

Az előrehozott választások kiírásának egyik fő oka, hogy a Netanjahu-kabinetnek nem sikerült megoldania az ultra-ortodox fiatalok besorozásának kérdését. A legfőbb problémát az jelentette, hogy a már évtizedek óta fennálló kedvezményezettséget biztosító törvényt (lásd keretes írásunkat) az izraeli Legfelsőbb Bíróság alkotmányellenesnek nyilvánította és a törvényhozást augusztus elsejei határidővel megbízta egy új, mindenki számára egyenlőséget biztosító szabályozás megalkotásával.

Netanjahu, először biztosította a közvéleményt arról, hogy a kormányzat ki fog dolgozni egy új törvényt a helyzet megoldására, azonban a miniszterelnöknek nem sikerült megegyeznie sem a világi-cionista Jiszrael Bétenuval, sem a vallásos koalíciós-partnerekkel, így bejelentette áprilisban, hogy előrehozott választásokat fognak kiírni. Május 8-án már szavazott a Knesszet a kérdésről, amikor mindenki meglepetésére Netanjahu a Likud részéről és Saul Mofaz a Kadima, a legnagyobb ellenzéki párt részéről bejelentette, hogy egységkormányt hoznak létre az Izraelt égető problémák megoldására. A bejelentéssel egy időben az elemzők többsége úgy gondolta, hogy az így megszerzett négyötödös parlamenti többség erejével vagy tényleg sikerül megoldani az országot feszítő belső- és külső problémákat, vagy a rövidtávú politikai érdekeket semmi sem írhatja felül és továbbra sem lesz előrelépés a fontosabb kérdésekben. Utóbbi csoportnak lett igaza, mivel az egységkormány kérészéletűnek bizonyult, július 17-én, alig két hónapra az új kormány megalakulásától, Saul Mofaz bejelentette, hogy kilép a koalícióból. A koalícióban bent maradó felek között kiéleződött az ellentét, egyrészt a létrehozandó törvény, másrészt a 2013-as költségvetés megalkotásából fakadó érdekellentétek miatt. Így jutottunk el október 9-ig Netanjahu televíziós bejelentéséig.

Iráni atom, izraeli-palesztin békefolyamat, szociális tüntetések

Bár az előrehozott választások kiírásának egyik fő oka az, hogy a vallásos és világi koalíciós partnereknek nem sikerült megegyezniük, sem a vallásosok sorkötelezettségét érintő kérdésekben, sem abban, hogy a jövő évi költségvetési megszorításoknak kik legyenek az áldozatai, azonban más problémák is destabilizálták az izraeli kormányt. Az egyik legfontosabb ezek közül az iráni atomprogram kérdése, legyen-e támadás vagy sem. Az izraeli Biztonsági Kabineten belül, amelynek a legfontosabb miniszterek, valamint a titkosszolgálatok és a hadsereg vezetői a tagjai, a tagok között folyamatos a konfliktus a támadás megindítását övező kérdésben a kiszivárogtatott információk szerint. A kabinet megosztottsága a kormányon belüli konfliktusokat is erősítik. 

A másik a kormány számára kihívást jelentő kérdés az izraeli-palesztin békefolyamat kérdése. Bár a kormány eddigi munkája alapján látszik, hogy nem annyira a palesztin állam létrehozása, hanem a jelenlegi helyzet fenntartása mellett dolgozik, azonban a kormányzaton rendkívül nagy a nyomás a nemzetközi partnerek részéről. Az izraeli közvélemény a kutatások szerint elégedett a jelenlegi helyzettel, azonban balról erősen támadják a kormányt, hogy nem tesz semmit a békefolyamat előmozdítása és a megszállás felszámolása ellen. Az utóbbi félévben látható volt, hogy a kormány kommunikációja inkább az iráni kérdésre, mintsem a palesztinokra koncentrál, azonban mindez nem jelenti azt, hogy a probléma nem létezne.

A harmadik és egyben az egyik legnagyobb belső kihívás a kormány számára a tavaly nyáron kirobbanó szociális tüntetéssorozat. Idén nyáron a Tel-Aviv-i önkormányzat nem adott engedélyt sátrak felhúzására a Rothschild sugárúton, a sátrakat leszámítva több tüntetés is zajlott a nyári hónapokban országszerte, bár kisebb méretűek, mint tavaly. A J14 által felvetett kérdések, mint az oligarchák és a kormányzat kapcsolata, a magas élelmiszer- és ingatlanárak, valamint a megszállás költségei, mind témái lettek az ezekről addig csak halkan panaszkodó izraeli közvéleménynek. A kormány élén álló Likud számára a legnagyobb veszélyt nem csak a mozgalom által felvetett kérdések, hanem a mozgalmat meglovagoló baloldali és centrista politikusok, valamint a tüntetések által kitermelt ifjú titánok jelentik. A jövő januári választásokon a jobboldalnak mindenképpen számolnia kell az új erőkkel.

Esélylatolgatás

Három hónappal a választások előtt, ismerve az izraeli politikai arénát elég nagy botorság lenne bármit is jósolni. Az eredményt nagy valószínűséggel nem csak a belpolitikai események,  a nagy visszatérések és még nagyobb kampányszlogenek fogják befolyásolni, hanem a november 6-i elnökválasztás eredménye is. Következő cikkünkben azt fogjuk bemutatni, hogy a kampány első pár hetében, milyen harcok kezdődtek meg a politikai paletta mindkét oldalán, kik indulnak el a miniszterelnöki székért és mindezt milyen esélyekkel teszik. A következő három hónapban tartson a kedves olvasó a Kitekintővel, hogy mindent megtudjon a 2013-as izraeli választásokról!