A Gázhercegnő kálváriája

Julija Timosenko 2011 decemberétől börtönben van, miután hét évre ítélték a kormányzati pénzek jogtalan felhasználása és Oroszországgal kötött előnytelen szerződések miatt. Az ügy komoly vitát robbantott ki a világban, a nyugati országok elítélték az ügy kimenetelét, és a helyzet rendezésétől teszik függővé Ukrajna EU-s társult tagságának aláírását.

Julija Timosenko 1996-ban jelent meg az ukrán politikában, képviselőként. Három évvel később, 1999-től egészen 2001-ig Viktor Juscsenko volt miniszterelnök, helyettese volt, majd a 2004-es narancsos forradalomban már vezéralakként jelent meg, és a forradalom hatására az elnöki széket megszerző Juscsenko bizalmasaként a miniszterelnöki posztot töltötte be. Ennek ellenére viszonyuk később megromlott, és 2009-ben bejelentette, hogy a 2010-es elnökválasztásokon indulni kíván. Az első fordulóban a szavazatok 25,05%-át szerezte meg, míg Viktor Janukovics 35,32%-ot tudhatott magáénak. A második körben Timosenko már megszerezte a szavazatok 45,47%-át, de ez nem volt elég ahhoz, hogy az elnöki székbe ülhessen, Viktor Janukovics lett az államfő.

Timosenko elleni vádak

Timosenko már többször is gyanúba keveredett visszaélések miatt. 2001-ben vámokirat-hamisítással, valamint földgáz csempészéssel vádolta meg őt az akkori elnök, Leonyid Kucsma. Sikerült őt lemondatnia posztjáról és börtönbe került, a vádakat azonban nem tudták bebizonyítani, így két hét után a Gázhercegnő kiszabadult. Ez a rövid látogatás a börtön világában nem tudta megtörni felfelé ívelő politikai karrierjét, nem úgy, mint a 2010-ben kirobban botrány.

A fő vádpont ellene a hatalommal és a szolgálati jogkörökkel való visszaélés, amely súlyos következményekkel járt. Hatalmával visszaélve, a kormány jóváhagyása nélkül, Ukrajna számára rendkívül előnytelen megállapodásokat kötött Oroszországgal a földgázimportról 2009-2019-es évekre, ami az ügyészség megállapítása szerint közel 440 millió dolláros (95 milliárd forint) veszteséget jelent az ukrán állam számára. A kormányzati pénzek jogtalan felhasználása vádpont alatt több vádat is említhetünk, mint azt is, hogy a kiotói jegyzőkönyv alapján (üvegházhatású gázkibocsátási kvóták) Ukrajnának járó pénzekből fizette a nyugdíjakat, amivel komoly kárt okozott az államháztartásnak. A nem rendeltetésszerűen felhasznált összeg közel 380 millió euró (106 milliárd forint) volt. Ezen felül, az egykori miniszterelnököt azzal is vádolták, hogy kormánygaranciával Opel Combo típúsú gépkocsikat vásároltak és szállítottak Ukrajnába, különleges egészségügyi szállítójármű címen, amivel 67 millió hrivnyával (közel 1,7 milliárd forint) károsította meg az államot. Összesen tehát 202 milliárd forinttal rövidítette meg Ukrajnát a vádak szerint.

A Gázhercegnő ellen felhozott vádak komoly emocionális reakciókat váltottak ki az ukrán országgyűlési képviselőkből is. A Verhovna Rada kész cirkusszá változott, bár a korábbi években is bőven akadtak szórakoztatóipari elemek az üléseken, ám olyan tömegverekedésre addig még nem volt példa, ami 2010. december 16-án robbant ki (azóta viszont úgy látszik, hogy rendszeressé válnak a tettlegességig fajuló csatározások, ugyanis ez év májusában az elnök pártján álló és az ellenzéki képviselők a nyelvhasználati törvényjavaslat ürügyén estek egymásnak). Timosenko, a BJUT Batykivscsina (Haza) párt vezéralakjának hívei. a vádakra válaszlépésként elfoglalták a képviselőházban a pulpitust, majd a Régiók Pártjának képviselői – az első számú kormányerő – megtámadták az ellenzékieket. Az „offenzíva” során több képviselő komolyan megsérült. 

Az eljárás

Bár az eljárás során többször is megfenyegették Timosenkot, aki a miniszterelnöki posztot 2005-ben, majd 2007 és 2010 között töltötte be, azzal, hogy őrizetbe veszik, az ügyészség már egy hónappal a per kezdete – 2011. június 24. – után kérte az eljárás meglépését, így augusztus 5-én letartóztatták a Gázhercegnőt. Addig csupán lakhelyelhagyási tilalom volt érvényben vele szemben, ami azt is megakadályozta, hogy a volt miniszterelnök Brüsszelbe utazzon egy politikai rendezvényre. Az ügyészség közleménye szerint attól tartottak, hogy az utazást arra használná ki a volt kormányfő, hogy elszökjön az országból, ezzel elkerülve a vizsgálatot, és annak nyilvánvaló végeredményét. Erre úgy reagált, hogy nem szeretne elmenekülni a hazájából, hanem harcolni akar a demokráciáért Ukrajnában. Az előzetes őrizetbe vételre pedig azért volt szükség, mert Timosenko sorozatosan megsértette az eljárási szabályokat a per során. A meghallgatás során többször is visszautasította, hogy felálljon, mikor a bíróhoz beszélt, sértegette, valamint kétségbe vonta annak pártatlanságát. A bíró bár figyelmeztetette a szabályok megsértésére, a volt kormányfő kijelentette, hogy akkor fog állva felelni, amikor Ukrajnában bíróság lesz, de amíg az elnöki hivatal által megrendelt akcióról van szó, addig úgy viselkedik a bírósággal, ahogy a bíróság az igazságszolgáltatással. Az őrizetbe vételre azonban számított maga a vádlott is, miután a bíró a tárgyaláson közölte vele, hogy „szorítkozzon a beadvány érdemi részére, és ne a narancsszínű időszak utáni bűnügyi történetekkel szórakoztassa a jelenlévőket”, Timosenko azt a kijelentést tette, hogy úgy gondolja, a bíró hamarosan megkapja az őrizetbe vételére vonatkozó utasítást is.

Az ellenzék koncepciós eljárásról beszélt, és a volt ukrán kormányfő többször is felhívta arra a figyelmet, hogy az ellene folyó eljárás valódi célja, hogy megakadályozzák indulását a parlamenti és a 2015-ös elnökválasztásokon. Timosenko a vádirat ismertetése után tagadta a vádakat, szerinte egy szénmonoxid-hrivnya sem került rossz helyre, és kijelentette, hogy nem bízik ügyének igazságos bírósági kivizsgálásában, hiszen „nem lehet arra számítani, hogy a bíróság nem megrendelt döntést fog hozni”. A bíróságra érkező volt kormányfőt minden alkalommal, hangos tapssal fogadták, a épület előtt pedig erős rendőri készültségre volt szükség, Timosenko híveinek és ellenfeleinek esetleges összecsapása miatt. 

Nem Timosenko az egyetlen, aki ellen eljárás folyik, hanem több szövetségesének ügye is a bíróság elé került. Volt gazdasági miniszterét a kijevi nemzetközi repülőtér felújításával kapcsolatos korrupcióval vádolják, ám 2011 januárjában politikai menedékjogot kapott Csehországban. Timosenko volt belügyminiszterét, Jurij Lucenkot is elítélték hűtlen kezelés és hivatali visszaélés miatt. A volt környezetvédelmi minisztert, Heorhij Filipcsukot is őrizetbe vették, szintén hivatali visszaélés gyanúja miatt.

Volodimir Feszenko, ukrán politológus szerint nem feltétlenül használna Viktor Janukovicsnak, Timosenko őrizetbe vétele, hiszen akkor a repressziók áldozatának szerepében jelenhetne meg, és ez segíthetne a megtépázott hírnevének visszaszerzésében. Ezen kívül, bár nem vitás, hogy van törvényi alapja az eljárás megindításának, nem mindegy, hogy a szabálytalanul elköltött pénzek hova kerültek, hiszen nem biztos, hogy a környezetvédelem volt a legfontosabb, mert valószínű, hogy a nyugdíjasoknál jobb helyen vannak a dollármilliók.

A börtön ablakába…

A kijevi bíróság elsőfokon minden vádpontban bűnösnek találta az ukrán ex-miniszterelnököt, hirdette ki Rodion Kirejev bíró. Az ügyész hét évnyi letöltendő börtönbüntetést kért Timosenko számára, amit meg is kapott. Emellett a Naftogaz, ukrán állami gázóriás, által indított polgári perben is bűnösnek találták őt, ami szerint közel másfél milliárd hrivnyás (40 milliárd forint) kárt okozott a vállalatnak, ami vissza kell fizetnie. Ezen felül azt is megtiltották neki, hogy a következő három évben bármilyen vezetői posztot töltsön be az állami szférában. Az utcán több ezer tomboló ellenzéki gyűlt össze és a szabadon bocsátás mellett tüntettek. Timosenko természetesen fellebbezett az ítélettel szemben. A fellebviteli bíróság azonban helybenhagyta a hétéves börtönbüntetésről szóló ítéletet, így továbbra is a harkivi börtön „vendégszeretetét élvezheti”, ahol tavaly december óta raboskodik.

Több szakértő is azt nyilatkozta, hogy egyértelműen politikai ítéletről van szó, hiszen ezek alapján bármilyen elnököt el lehetne ítélni, hiszen rengeteg ilyen dokumentumot írnak alá munkájuk során. Amennyiben megvan az aláíráshoz minden joguk, akkor azt legitim döntésnek kell tekinteni. Timosenko az ítélet kihirdetése után annyit mondott, hogy nem ért egyet a döntéssel, bár az várható volt, valamint hogy a strasbourgi emberjogi bírósághoz fog fordulni. Ezen felül a nyáron az ukrán főügyészség úgy gondolta, hogy már elegendő információt gyűjtöttek össze ahhoz, hogy vádat emeljenek Timosenko ellen, Jevhen Scserbany üzletember és parlamenti képviselő megölésében való bűnrészesség miatt is. (Timosenko már gyilkossági ügybe is keveredett?)

Támogatók

Bár Timosenkot 2011-ben hét évnyi szabadságvesztésre ítélték, és több más ügyben is eljárás folyik ellene, nemcsak a nyugati védelmezők vélik úgy, hogy politikai indíttatású az ellen indított per. Az Európai Unió már több alkalommal is felszólította Ukrajnát, hogy bocsássák szabadon a politikai foglyokat, köztük Timosenkot is, azonban eddig nem sikerült elérni a céljukat. A Nyugat erős nyomásgyakorlása az ügyben komoly politikai elszigeteltséget jelent Ukrajna számára a nyilvánvaló gazdaságilag is negatív hatások mellett.

Az EU törekvéseinek fontosságát a Timosenko-ügyben az is mutatja, hogy még a Labdarúgó Európa-bajnokságot is felhasználták arra, hogy véleményt nyilvánítsanak a kormánypárti erők tevékenységéről. Sok szakértő úgy vélte, hogy a nyugati ráhatásnak meg lesz az eredménye, azonban ez hiú ábránd maradt. Catherine Ashton, az EU külügyi főképviselője, az ítélet kihirdetése után csalódottságát fejezte ki, valamint kifejtette, hogy szerinte a tárgyalások nem feleltek meg a nemzetközi normáknak, és egyértelműen egy politikailag motivált, előre eltervezett ítéletről van szó.

Az Európai Parlament nyilatkozatában hangsúlyozta az, hogy az EU-nak minden szükséges mechanizmus és kapacitás a rendelkezésére áll ahhoz, hogy szankciókat tudjon foganatosítani Ukrajnával szemben. Ebben az esetben elsősorban arról van szó, hogy ahhoz, hogy a társulási megállapodást aláírják és ratifikálják, az Ukrajnával folytatott kapcsolatok megerősítésére és az emberi jogi helyzet javulására lesz szükség Ukrajnában.

Az EU mellett az Egyesült Államok is több alkalommal aggodalmának adott hangot az igazságszolgáltatás „szelektív” alkalmazása miatt. Az USA szenátusa egyhangúlag elfogadott egy határozatot, amelyben politikai indíttatásúnak nevezi a bírósági eljárást, és követeli Timosenko szabadon engedését. Ezen kívül a határozat komoly politikai szankciókkal is fenyegette az ukrán hatóságokat, felszólította az amerikai külügyminisztériumot, hogy hívják vissza kijevi nagykövetüket, és függesszék fel a diplomáciai képviselet működését.

Ezen felül a nyugati országok számos alkalommal elítélő véleményt alkottak a bebörtönzöttekkel való bánásmód miatt Ukrajnában, kiemelten a Timosenkoval szemben alkalmazott állítólagos erőszak miatt. Jelenleg is a börtönkórházban ápolják az ex-miniszterelnököt gerincpanaszai miatt.

Timosenko bebörtönzésével az ukrán ellenzék elvesztette egy kulcsfiguráját. Azonban a fogvatartásának körülményeiről, a vele szemben alkalmazott bánásmódról szóló hírek körbejárják a világot, ezáltal pedig még előnyt is kovácsolhat az ellenzék az egyik legszebb politikusnak tartott Timosenko helyzetéből. Az ellenzék minden bizonnyal a választások körüli tüntetéseket is felhasználja majd, hogy hőn szeretett vezetőjük szabadon bocsátását követelje.