Melyik lesz a nyerő stratégia?

Lezárult az elnökjelöltek televíziós vitáinak sora. Az utolsó, külpolitikai témájú megmérettetés rendszerint már kevésbé fontos tényező a választások végkimenetele szempontjából, a pódiumon mutatott teljesítményből azonban sok mindent leszűrhetünk. Mitt Romney kimért volt, megfontolt, nyoma sem volt már az első vitán látható tűznek. A republikánusok teljesen tisztában voltak az esemény súlyával (súlytalanáságval?), a cél tehát valószínűleg annyi volt számukra, hogy a szeptember óda duzzadó vitorlájukból Barack Obama nehogy kifogja a szelet. Romney tanácsadói a kezdetektől szoros küzdelmet vártak, jelöltjüknek pedig még mindig van ideje és tere újabb szavazókat nyerni. A fej-fej melletti állást kedvezőnek ítélik.

A jelenlegi szituációval Obama kampánystábja is elégedett, aki számoltak egy esetleges szeptemberi mélyrepüléssel és a jelenlegi szoros versennyel. A teljes kampány során igyekeztek Romney-t a dúsgazdag és az átlagemberek számára elérhetetlen üzletemberként feltüntetni. A feldatot az első vitáig hibátlanul végezték, ám ekkor a republikánus jelölt jött, látott és jelentősen árnyalta a róla kialakított negatív képet. A legfőbb kérdés, maradt-e még elég ellenérzés iránta a bizonytalan szavazókban ahhoz, hogy Obamára szavazzanak. A jól bevált „As Ohio goes, so goes the nation” fordulat idén is érvényesnek tűnik, hiszen a legtöbb elemző szerint a „Vadgesztenyék” billenthetik a mérleg nyelvét Obama avagy Romney felé.