Y generáció, az elveszett nemzedék?

Az Y-generáció tagjai jelentik a jövőt, ezt mindkét amerikai elnökjelölt elismeri, és erre építve próbálja ezt a csoportot megszerezni magának.

Az Y-generáció valóban a jövő kulcsa, hiszen az 1980-as és ’90-es években születettekről van szó, akiket felnövekvő, felnövő vagy már felnőtt generációknak is szoktak hívni, ők azok, akik éveken belül nagy többségben meghatározzák a munkaerőpiacot és a szavazóbázist is. Nem volt rájuk mindig jellemző az apátia, ahogy CBN News is említi, ez volt az a korosztály, amelyik Obamát 2008-ban eljuttatta az elnökségig. Mára meggyengült ez a nagy lelkesedés az elnök iránt a fiatalokban, legalábbis nem mérhető a négy évvel ezelőttihez. Sokuk csalódott a kormányban, a generáció megosztottá is vált a kérdésben, sokszor ráadásul etnikai törésvonalak mentén. 

„Az Y-generáció volt az, amelyik a 2008-as választás kimeneteléhez legnagyobb számban hozzájárult, de ugyanez a generáció szervezte meg a mostani „Occupy the Wall Street” rendszerellenes mozgalmat is” világít rá az érdekes összefüggésre Hira Baig, főiskolai hallgató. A legújabb kutatások szerint a fiatalokra anyagi gondjaik miatt jellemző a fásultság, de a statisztikákat nézve is elég kilátástalan a generáció tagjainak jelentős részének a jövője. A nemrégiben diplomázott főiskolai fiataloknak több mint 50%-a munkanélküli vagy alulfoglalkoztatott és több mint negyedük kénytelen a szüleikkel együtt élni mivel pénzügyileg nem képes megengedni magának az önálló életet. 

„A nagy kérdés, hogy a korosztály tagjai vajon elmennek szavazni novemberben?” Teszi fel a kérdést Daniel Cox, a Public Religion Research Institute igazgatója. Intézete és a Georgetown Egyetem által közösen kivitelezett kutatás szerint a regisztrált Y-generációs fiatalok fele biztosra mondja részvételét az elnökválasztáson. Bár igaz, hogy Obama még mindig 16 százalékpontos előnnyel rendelkezik Romney előtt, hajdani csillogását és szupersztárokra emlékeztető népszerűségét elvesztette mára. „Obamát most a fiatalok 55%-a támogatja, 2008-ban ez még kétharmad volt” mondta el Cox. Az elnök a fiatalok körében személyisége és vezetői karizmája miatt népszerű, azonban a korosztály megkérdezett tagjainak 54%-a szerint Romney-nál pozitív az erős vallásos hite, Obamánál ezt csak a válaszadók 32%-a jelentette ki.

Bár a republikánus jelölt vallása konfrontálhatja is a fiatal szavazókkal, hiszen a válaszadóknak csak 44%-a tudja támogatni Romney mormon hitét, 60%-a a válaszadóknak egy evangéliumi protestáns elnököt látna szívesebben a Fehér Házban. Érdekes azonban az is, hogy a szülők kifejezetten nagy hatással vannak Y-generációs gyermekeik szavazói viselkedésére. Például azok a fiatalok, akiket gyermekkorukban a szüleik magukkal vittek a szavazásra az urnához, kiemelkedően magasabb hajlandóságot mutatnak a választásokon való részvételre. Ezen felül ha egyetértés van a két szülő között, akkor nagyobb eséllyel szavaznak az édesapjuk és édesanyjuk által támogatott jelöltre. Obama népszerűségének ellenére a kutatás azt is feltárta, hogy a fiatalok többsége elégedetlen a kormányzással és javulást várna el. 

Erőteljes és átütő üzenettel fordult a korosztályhoz, a szintén nagyon fiatal Paul Ryan republikánus alelnökjelölt „Az nem tartható állapot, hogy a huszas éveikben járó diplomás fiatalok, saját gyermekkori szobájukban leélve életüket egy a falon lógó Obama posztert nézve álmodoznak arról, hogy végre mikor kezdhetnek önálló és sikeres életet!” Jól látható tehát, hogy nagy harc folyik az Y-generációért, hiszen most novemberben valóban minden szavazat számítani fog.