Külföldi tőke áramlik Indiába

Szeptember közepén India bejelentette, hogy megnyitja gazdaságát a külföldi befektetők előtt és egy reformcsomag révén igyekszik felgyorsítani a fokozatosan lassuló gazdasági növekedést. Cikkünkben feltárjuk a döntés gazdasági, belpolitikai hátterét és megvillantjuk külpolitikai vetületét is.

Az indiai kormány csütörtökön elfogadott egy előterjesztést, amely 49 százalékra emelné a biztosítótársaságokban és a nyugdíjakat kezelő cégekben birtokolható külföldi tulajdon mértékét. Jelenleg a nyugdíjszektorból teljesen ki vannak zárva a külföldiek, a biztosítóknál pedig 26 százalékos plafonban határozták meg a maximális külföldi tulajdonosi hányadot. Manmohan Szingh kormányának a parlamentben is el kell fogadtatnia indítványát, amely nehézségekbe ütközik, miután a múlt hónapban az egyik párt kilépett a koalícióból és ezzel kisebbségbe került a vezetés.

A Trinamul Kongresszus párt a gazdasági reformfolyamat szeptemberi lépései miatt vonta meg támogatását Szingh kormányától, ugyanis a légitársaságokban 49 százalékra emelték a külföldi részesedés lehetséges arányát, az audiovizuális médiában – beleértve a kábeltelevíziók és az internettelevíziók piacát – pedig 74 százalékot birtokolhatnak a külföldi befektetők. A legnagyobb visszhangot mégis az üzemanyagárak támogatásának csökkentése, illetve a hosszú idő óta érlelődő döntés, a multinacionális áruházláncoknak tett engedmény váltotta ki. Ezentúl közvetlenül értékesíthetik termékeiket a világhírű márkák és 51 százalékos tulajdoni hányadot szerezhetnek az indiai boltokban. Ez a lépés óriási vitát és felháborodást váltott ki India-szerte, a kritikusok szerint ugyanis veszélybe sodorja 15 millió indiai bolttulajdonos (ún. kirana) megélhetését, akik rendszerint egyedül működtetik apró vállakozásukat.  

A reformcsomagban helyet kapott egy olyan kezdeményezés is, amely felgyorsítaná az egyes projektek engedélyeztetési folyamatát: Manmohan Szingh miniszterelnök egy olyan új testület létrehozását tervezi, amely az infrastrukturális projektek elindításáért felelne. „Indiában sosem tudni, mikor engedélyeztek véglegesen valamit” – mondta Szamiran Csakraborti, a Standard Chartered közgazdásza a BusinessWeek-nek. Véleménye szerint e testület felállítása „nagy előrelépés lehet a folyamatok felgyorsításában”. Az infrastrukturális fejlesztéseket szolgálja az áramszolgáltatók adósságtörlesztése átütemezésének terve is, hogy elhárítsák az idei, észak-indiai áramkimaradásokhoz hasonló leállások veszélyét.

A reformcsomag hatása

A reformcsomag célja a gazdaság felpörgetése, ugyanis a növekedés az utolsó két negyedévben 5,5 százalékos volt, miközben az utóbbi években India közelebb állt a kétszámjegyű növekedéshez. Nemzetközi hitelminősítők arra figyelmeztetnek, hogy romolhat India besorolása a fenntarthatatlan költségvetés és a hiány miatt, amely elérheti a GDP 6 százalékát is. A gazdasági nyitás ígérete konszolidálta a helyzetet (erre utalnak a tőzsdei folyamatok is) és olyan nagyvállalatok jelezték, hogy be kívánnak törni a világ második legnépesebb országának piacára, mint például a Wal-Mart vagy a Starbucks.

A reformcsomag vajon valóban meghozza-e a várt gazdasági növekedést? A közgazdászok természetesen nem értenek egyet a kérdést illetően. Tusar Poddar, a Goldman Sachs mumbai irodájának közgazdásza szerint „a csomag lépései külön-külön nem valószínű, hogy hatékonyak lennének, ám együtt várhatóan igen pozitívan befolyásolják a piaci bizalmat,” mert a növekedés ígéretét rejtik magukban. Cyrus Gazder mumbai párszi üzletember szerint viszont „nem kellene visszatérni a gyors növekedéshez, mert az Indiát rosszul is érintheti”. Az Economist gazdasági lapnak nyilatkozó üzletember úgy véli, hogy nincs elég energia, amivel ki lehetne elégíteni a növekedő gazdaság igényeit.

Felemás indiai növekedés

Az indiai gazdaság kapcsán az ország vezetésének nem csak a növekedés lassulásával kell számolnia. A gazdaság három szektorából (ipar, szolgáltatások, mezőgazdaság) még mindig az utóbbi foglalkoztatja a munkavállalók több mint 50 százalékát, holott a GDP-nek csak alig 20 százalékát adja az ágazat. A szolgáltató szektor a GDP 59 százalékát teszi ki és folyamatosan növekszik. Viszont az ipar van a legnehezebb helyzetben: a feldolgozóipar a hatvanas évek óta stagnál és a gazdasági teljesítménynek csupán a 15 százaléka írható a számlájára. A szektor a bürokrácia, a szigorú jogi környezet és az erős szakszervezeti mozgalmak miatt nem tud látványosan növekedni. Elemzők szerint a kínai bérek emelkedése miatt új országba kényszerülő befektetők India helyett inkább Bangladesben fognak beruházásokat végrehajtani. Ez a gazdasági növekedésre és a munkanélküliségre is hatással lehet: gyáralapításokkal ugyanis foglalkoztatni lehetne a munkaerőpiacra évente belépő mintegy 13 milliós, alulképzett tömeget.

Erősödő regionális vezetők

A gazdasági reformcsomag bejelentésének természetesen politikai vetülete is van. A kormányzó Nemzeti Kongresszus Párt (NKP) által vezetett koalíció munkáját rendszerint éles kritikával illető, legfőbb ellenzéki Bharatija Dzsanata Párt (BJP) kivételesen nem kritizálta azonnal a csütörtöki bejelentést, hanem részletekre várnak. Szokatlan hallgatásuk talán annak köszönhető, hogy 1999-ben éppen a BJP-kormány nyitotta meg először a külföldi befektetők előtt a biztosítási piacot. 

Elemzők szerint a Szingh-kormány a gazdasági növekedés serkentésével kívánja helyreállítani hitelét, amely a különböző korrupciós botrányok miatt csorbult az utóbbi években. Ezzel viszont kiváltotta a kormány több olyan regionális vezető haragját, akik az országos politikára is befolyással vannak. Ahogy említettük, a Trinamul Kongresszus párt feje, egyben Nyugat-Bengál főminiszter-asszonya, Mamata Banerdzsí „szegényellenes”-nek titulálta a reformcsomagot és kivonult a kormánykoalícióból, ezzel veszélybe sodorta a kormányt. Utóbbit két, szintén regionális vezető támogatja a kormánykoalíción kívülről: Uttar Pradés állam főminiszter-asszonya, Majavati és a szintén az államban erős Szamadzsvadi Párt vezére, Mulajam Szingh Jadav. Támogatásuk azonban csak politikai stratégiájuk része, Jadav ellenzi a gazdasági nyitást és fel kíván vonulni a Wal-Mart bejövetele miatt.

A regionális választások közeledtével egyre több regionális vezető helyezkedik szembe a kormánnyal. Egyik vezetőjük az említett Banerdzsí, aki egyre fontosabb szereplővé lép elő: májusban Hillary Clinton amerikai külügyminiszter, szeptember végén pedig Nancy Powell amerikai nagykövet is találkozott vele. A Time magazin 2012-ben a világ 100 legbefolyásosabb embere közé választotta. Társaival egyfajta harmadik front létrehozása a céljuk (a két nagy versengő párt ellenében), ami akár át is alakíthatja az országos erőviszonyokat Indiában.

A New York Timesnak nyilatkozó elemzők szerint azonban arra még nincs sok esély, hogy 2014-ben egy harmadik front átvegye a hatalmat, de elismerik a regionális vezetők országos politikára vonatkozó növekvő befolyását, és jó eséllyel mind a BJP, mind az NKP helyeket veszít majd a következő választásokon. Így a két nagyobb párt valamelyikének koalícióra kell lépnie regionális vezetőkkel az elemzők szerint és az esetleges koalíciós tárgyalások során talán abba is belemennek majd, hogy valamelyik helyi „kiskirály” legyen a miniszterelnök.