Újraindult a brazil Belo Monte-gát építése

A brazil Belo Monte-gát építése elgondolkodtató problémát vet fel. Vajon megéri-e az egyes kutatások szerint kockázatos megtérüléssel járó vízerőmű azt az ökológiai pusztítást, amit ennek érdekében a térségnek el kell szenvednie?

Brazíliában az Amazonas Xingo nevű mellékfolyójára tervezett Belo Monte-gát a világ harmadik legnagyobb vízerőműve lenne, amely a brazil energetikai minisztérium tervei szerint 2015-ben indulna be, évente 11 gigawatt áramot termelve.

Az erőműnek a környék ökológiai egyensúlyára gyakorolt negatív hatására hivatkozva környezetvédők és az indián őslakosok a bírósághoz fordultak. Véleményük szerint a Belo Monte-gát nemcsak az esőerdő élővilágát teszi tönkre, hanem 40 ezer ember megélhetését is veszélyezteti.

Az elsőfokú bíróság indoklásában azzal adott igazat a tiltakozóknak, hogy – a törvényekkel ellentétben – a parlament az építkezést utólagos hatásvizsgálattal hagyta jóvá. A döntés értelmében az őslakosok képviselőinek meghallgatása után folytatódhat csak az építkezés. 

Természetesen a kivitelező konzorcium megfellebbezte a határozatot, a legfelsőbb bíróság pedig szabad utat adott a beruházásnak. Míg az újabb jogorvoslatra várnak, a rombolás tovább folytatódik.

A Természetvédelmi Világalap (World Wide Fund for Nature, WWF) témával kapcsolatos tanulmánya szerint a vízerőmű üzembe helyezése után jelentősen csökkenni fog a Xingu folyó vízhozama, amely kihatással lesz az erőmű hatékonyságára is, ezáltal – véleményük szerint – kidobott pénz a beruházás. A klímaváltozás következtében csökkenő csapadékot és a vízhozamot figyelembe véve, a legrosszabb esetben a bevétel 2050-re akár 90 százalékkal is csökkenhet. 

Ahogy a WWF brazil természetvédelmi igazgatója, Carlos M. Scaramuzza már tavaly rámutatott, az Amazonas-medencében az elmúlt tíz évben két jelentős aszály is volt, amely – ahogy fogalmazott – a vízerőművel szemben inkább az olyan megújuló energiahordozók, mint a a biomassza-felhasználás, valamint a szél- és napenergia irányába mutatna. 

Emellett a beruházás ellen tiltakozók szerint aggodalomra ad okot az is, hogy a Xingu folyó 100 km-es elterelése, és a már említett aszály következtében hajózhatatlanná válik, illetve a mellékfolyók kiszáradása miatt az itt élő őslakosok megélhetése is veszélyeztetett.

Az építkezés ellen tiltakozó Belo Xingu Folyó Ellenmozgalom időpontot kért a Kongresszustól annak megtárgyalására, hogy milyen környezeti hatásokkal kell szembenézniük, ám megkeresésük még nem talált meghallgatásra. Ennek hátterében valószínűleg az állhat, hogy a törzsi hierarchiában magasabb szinten álló Nemzeti Indián Alapítvány, a Funai már áldását adta a vízierőműre. 

A Belo Monte elleni tiltakozások nem újkeletűek, 2004 óta 15 keresetet nyújtottak be az ügyben – mindeddig hasztalanul. A projekt mögött egy kormányzati konzorcium, a Norte Energia áll, amely kizárólagos tulajdonnal rendelkezik a Belo Monte felett. 

2010 augusztusában James Cameron hollywoodi rendező egy rövid dokumentumfilmet készített „Üzenet Pandorából” (Message from Pandora) címmel. Az amerikai rendező a Belo Monte-i események kapcsán egyfajta párhuzamot vont az Avatarban szereplő kitalált Pandora bolygóval. 

Az egyik legnagyobb problémát, valamint a tiltakozások alapját az adja, hogy a törvényes felhatalmazással és a brazil kormányzati támogatással bíró bányászati vállalat érintetlen esőerdőket áldoz fel az erőmű építése érdekében. 

A tiszta energia közvetlen környezeti pusztítással párosul, hiszen az egyébként a fosszilis tüzelőanyagokat felhasználó energiaforrásoknál környezetbarátabb vizerőmű megépítése termőföld, az esőerdő és a folyók feláldozásával jár.