Kína megvetné lábát az Északi-sarkon

Augusztusban első alkalommal szelte át kínai jégtörő a Jeges-tengert, ráirányítva ezzel a figyelmet az ázsiai ország fokozódó északi-sarki jelenlétére, mely egyben azt is jelzi; Peking is részt kíván venni az új sarkvidéki kereskedelmi utakért és nyersanyaglelőhelyekért folytatott küzdelembe.

Ötödik sarkvidéki expedíciója (Chinare5) során először szelte át kínai jégtörő a Jeges-tengert, jelezve Peking növekvő érdeklődését az északi-sarki térség iránt, ahol a klímaváltozás okozta olvadás miatt új kereskedelmi utak nyílhatnak meg – számolt be a Reuters. A Hszüelong (Hósárkány) elnevezésű jégtörőhajó a kínai Csingtao (Qingdao) városából indult hathetes útjára, amely során 15000 km-t tett meg Oroszország partjai mentén az Északi Tengeren az izlandi Skarfabakki kikötőjéig. Mint az expedíció vezetője, Hujken Jang (Hujken Yang), a Kínai Sarkkutató Intézet vezetője elmondta: az évnek ebben a szakában sokkal több jégre számított az úton, mint amivel a jégtörőnek meg kellett küzdenie. „Meglepetésünkre az Északi Tengeri Út legnagyobb része nyitva áll” – nyilatkozta a Reutersnek.

A szakember kifejtette, hogy Kínát nagyon érdekli a globális felmelegedés okozta változás a sarki környezetben. Az ázsiai ország ezért bejelentette: elindítja első nemzetközi Arktiszi Együttműködési és Kutatóközpontját Sanghajban – hangzott el a Reykjavikban tartott kínai–izlandi workshopon, melyet a Hszüelong első hivatalos látogatásának részeként szerveztek. Ugyanakkor a találkozón résztvevő tudósokat izlandi útjukra jóval materiálisabb érdekektől vezérelt küldöttek is elkísérték, így például az északi-sarkkal foglalkozó kínai delegációkban egyre többször helyet kapó nyersanyagszakértők is.

Az északi-sarki jégsapka augusztus 13-ára 5,09 millió négyzetkilométerre, Brazília területénél kisebbre zsugorodott. Az északi-sarki jégmező olvadása pedig egyre könnyebben megközelíthetővé teszi a kőolajban és földgázban is gazdag térséget.

Izlandi együttműködés

Kína fokozódó északi érdeklődését mutatja expedíciói mellett, hogy a kelet-ázsiai óriás kis lépésekkel előrehaladva, egyenként próbálja megszerezni a sarkköri országok támogatását, illetve stratégiai partnerség kialakítására törekszik velük. Izland esetében a két ország közeledésén fellelkesülve, az óvatos lépések után Peking magasabb sebességre kapcsolt a bilaterális kapcsolatok fejlesztésében, s egy 300 főt foglalkoztató új nagykövetség felépítését is tervezi, ami egy Izland méretű ország esetében túlzónak tűnhet. Ezzel együtt ráadásul a kínai cégek is megsokszorozták befektetéseiket, s három milliárd dollárral – az izlandi GDP negyedének megfelelő összeggel – szálltak be a helyi szilícium gyárakba – írta az MTI.

Mindezek előzményéül szolgált, hogy április 20-án Izlandban kezdte meg észak-európai körútját Ven Csia-pao (Wen Jiabao) kínai miniszterelnök. A látogatástól elemzők szerint a gazdasági problémákkal küzdő északi állam befektetéseket remélt, míg sokak szerint Peking nyersanyag-éhsége állt a közeledés mögött. A két ország vezetői és üzletemberei energetikai és kereskedelmi megállapodásokat kötöttek Ven látogatása alkalmával. 

Új kereskedelmi utak

Meglepőnek tűnhetett, hogy a világ legnépesebb országának egyik vezetője éppen a 320 ezer fős lakosságot számláló Izlandot tegye meg európai útja első állomásának és, hogy pont itt kössön ki a kínai jégtörő; azonban ez a lépés összhangban van azzal a szélesebb kínai stratégiai elképzeléssel, hogy Kína megvesse lábát a sarkvidéken. A globális klímaváltozás ugyanis megnyitja az egykor elérhetetlen régiót a hajózás és az ipari fejlődés előtt – tárja fel a mélyebb indokokat a német Deutsche Welle (DW) lap. Ezt támasztja alá a Sarkvidék Ellenőrző Értékelési Program (AMAP) 2011-es jelentése is, mely szerint a sarkvidék kétszer olyan gyorsan melegszik, mint bolygónk többi része. A becslések szerint pedig a sarkvidéki jégsapkák teljesen eltűnhetnek a nyári hónapokban 2040-ig, talán még jóval korábban is, amit a jelenlegi kínai expedíció vezetőjének megállapítása is alátámaszt.

Ez lehetővé tenné új kereskedelmi hajózási útvonalak létrehozását Ázsia és Európa, illetve Ázsia és Észak-Amerika között. Az elmúlt évben a nemzetközi vállalatok növekvő számban használták az orosz partok mentén húzódó északi tengeri útvonalat gáz és egyéb áruk szállítására Ázsiába; 2010 szeptemberében a Hongkongi Nordic Barents nevű, vasércet szállító hajó, két jégtörővel kísérve a norvégiai Kirkenesből egészen Sanghajig hajózott az Északi-sarkon át. A közeljövőben fontos hajózási útvonallá válhat az orosz partvidék mentén végigfutó Északkeleti-átjáró, mely mintegy 6400 km-rel csökkenti a távolságot Hamburg és Sanghaj között, és legalább egy hét szállítási időt vág le, mintha a hagyományosnak tekinthető, a délkelet-ázsiai Malakka-szoroson és a Szuezi-csatornán keresztül haladó útvonalat választják a hajók – írja a DW. Oroszország ugyanakkor állítólag szívesen vetne ki tranzitdíjakat az útvonalra. Ez azonban Ázsia négy legnagyobb gazdasága közül hármat (Kína, Dél-Korea és Japán) biztosan nem tart vissza attól, hogy kihasználja az új közlekedési folyosó gazdasági előnyeit, amely így hatással lesz az ázsiai kereskedelemre és az APEC-övezet logisztikai megállapodásaira is.

Mielőtt azonban ez a csatorna teljesen járható lesz, az útvonal mentén irányfényeket kell elhelyezni és kikötőket kell építeni, ahol a hajók feltankolhatnak vagy probléma esetén szervizellátást kaphatnak. Emellett a hajók, a navigációs rendszerek és a vészhelyzeti támogató szolgáltatások fejlesztésére is szükség van, hogy a kapitányok biztonságban érezhessék hajóikat a világ legviharosabb vizein; egy olyan vidéken, mely minden évben hat hónapra teljes sötétségbe burkolózik. Ezek a korszerűsítések ellenben nem fognak sokat váratni magukra, mivel a sarkvidék útvonalaiért és nyersanyagkincseiért folytatott verseny már most fokozódni látszik – informál az Asia News Network.

A kincsekben gazdag Sarkvidék és őrzői

Egy energiai és biztonságpolitikai lap szerint körülbelül 46%-a a kínai bruttó nemzeti terméknek a hajózáshoz kapcsolódik. Kína energiájának 85%-át pedig külföldről importálja. Kicsit sem meglepő tehát, hogy az ázsiai óriás szorgalmazza a versenyt a sarkvidékért, hogy hozzáférhessen a fontos tengeri útvonalakhoz. A kínai sarkvidéki törekvéseknek ugyanakkor nemcsak a hajózási jogok és kereskedelmi érdekek adják az egyedüli lökést. A terület jelentős – jórészt kiaknázatlan – természeti erőforrásnak ad otthont. Egyes számítások szerint a világ feltáratlan olajtartalékainak mintegy 13%-a itt található, ezenfelül a sarki jég alatt megbúvó, feltáratlan gázkészletek méretét is hatalmasra, a feltáratlan készletek közel egyharmadára becsülik a szakértők. A világ legnagyobb fogyasztójaként Kína kétségkívül érdekeltté válik a sarkvidéki kutatásban. A kutatási ambíciókat – és a területért folytatott küzdelmet – pedig csak növeli a tény, hogy az Északi-sarkvidék gazdag arany, gyémánt, vas és cink lelőhelyeket is kínál.

Egyesek szerint a kínai kormányfő és a különböző delegációk látogatásának egyik fő célja is az volt, hogy Kína Izland gazdasági gondjait kihasználva stratégiai pozíciókat szerezzen az észak-atlanti térségben és az Északi-sarkvidéken. Ennek első lépése lenne a megfigyelői státus újbóli megszerzése az Arktiszi Tanácsban. Ugyanakkor az arktiszi régió kiemelt szerepe miatt ennek elérésére törekszik Japán, Dél-Korea és az Európai Unió is. Az állandó megfigyelői státus meghívást ad az országoknak a Sarkvidéki Tanács minden találkozójára, illetve nagyobb esélyt arra, hogy hozzájáruljanak a megbeszélésekhez, ahol a döntéshozatalhoz minden tag jóváhagyása szükséges – mutatja be a státus előnyeit a Deutsche Welle. Nem véletlen tehát, hogy a francia L’Express magazin beszámolója szerint Peking továbbra is határozottan és rendíthetetlenül próbál mind közelebb férkőzni az Északi-sark „kincseit” őrző Tanácshoz. Küldöttei idén is megjelentek Stockholmban, a tanács gyűlésén, amelynek tagjait ismét arról szerették volna meggyőzni, hogy Kína is állandó megfigyelői rangra emelkedjen a testületben.

Konfliktusok és aggodalmak

Az Északi-sarkvidék kiaknázásának lehetősége gazdasági növekedést kínál. E célból már több szomszédos ország is növelte katonai tevékenységeit a messzi északon. A tengerhatárok miatti potenciális konfliktusok is befolyásolják a hajózási útvonalakat. Az Északnyugati-átjáró – mely szignifikánsan csökkentené a távolságot Európa és Ázsia között – végigfut Kanada területén. Ennek okán Kanada nemzeti fennhatósága alá tartozó hajózási útvonalként követeli magának az érintett vizeket. Ezzel szemben az EU és az USA azon az állásponton van, hogy a terület nemzetközi területnek tekinthető, így Kanada igénye tárgytalan.

Az Egyesült Államok érezteti jelenlétét a térségben; a Grönlandon működtetett thulei katonai bázisról figyeli az arktiszi területeket. „500 éve először szembesülünk egy új óceánnal” – mondta David Titley az amerikai haditengerészet ellentengernagya, kiemelve a sarkvidéki jég olvadásának jelentőségét és az azzal együtt járó biztonsági kockázatokat.

Moszkvából az utóbbi hónapokban az orosz elnök, Vlagyimir Putyin is figyelemmel kíséri a sarkvidéki történéseket, hiszen az északi terület lehet a kulcsa a jövőbeni orosz jólétnek. Az orosz sarkvidéki védelmi stratégia – mely jelenleg Murmanszk városában összpontosul, otthont adva az északi flottának is – kénytelen lesz újrakalibrálni a jövőben a teljes Északi Tengeri Út védelmét, melynek új központja a Jeges-tenger kontinentális talapzata mentén fellelhető földgáz és kőolaj tartalékok lelőhelyével és kiaknázásával párhuzamosan mozoghat, mivel sok ásványlelőhely a szibériai partok mentén található, de számos bújik meg a nemzetközi vizek alatt is. Utóbbi kinyerése azonban ismét kérdéses – írta az Asia News Network.

Eddig Kína nem hozta nyilvánosságra hivatalos sarkvidéki politikáját, így esetleges területi követeléseiről sem tudni semmit, de a világ második legnagyobb gazdasága szemmel láthatóan arra készül, hogy kulcsfontosságú szerepet játsszon a régió gazdagságának és békéjének biztosításában. „Kína hajlandó hozzájárulni a békéhez, stabilitáshoz és a fenntartható fejlődéshez az Északi-sarkvidéken és ezen az alapon törekszik Kína az Izlanddal való együttműködésre is” – mondta Szong Tao (Song Tao) kínai külügyminiszter-helyettes az újságíróknak.

„Az Északi-sarkvidékhez közeli országok, mint Izland, Oroszország, Kanada és néhány más európai ország hajlamos magának kívánni a sarkvidéket vagy prioritásuk akarják fejleszteni” – mondta Cuj Hung-csien (Cui Hongjian) a kínai Nemzetközi Tanulmányok Intézet európai osztályának vezetője, hozzátéve, hogy az említett országokkal ellentétben „Kína ragaszkodik ahhoz, hogy az Északi-sark mindenkié, mint a Hold”. A kínai tisztviselők szintén igyekeznek lebecsülni a Kína sarkvidéki törekvései körüli aggodalmakat, amelyeket Nyugaton gyanakvással kezelnek. E egy neve elhallgatását kérő észak-európai diplomata például azt mondta: „Kína nyugtalanít minket az északi sarkvidéket illetően”. Másfelől ugyanakkor a skandináv országok készek fellendíteni kereskedelmüket a fejlődő ázsiai gazdasági hatalommal, hozzáférést remélve annak hatalmas piacához.

A megnyugtató közleményeknek némileg ellentmond a tény, miszerint Kína fokozatosan és diplomatikusan ugyan, de megveti lábát és érezteti jelenlétét az Északi-sarkkörön belül is: 2004 óta Kínának saját kutatóállomása van a norvég sarkvidékhez tartozó Spitzbergákon. Emellett Kína már kifejlesztette jégtörő hajóit is – melyek közül a legismertebb a Jeges-tengert átszelő Hszüelong (Xuelong – Hósárkány) lett – és sarkvidéki kutató expedíciókat is folytatott. Ennek folytatásaképp Pekingben már dolgoznak egy újabb hatalmas jégtörő építésén, amely 2013-ra (más források szerint 2014-re) készül el. Továbbá számos kutató expedíciót terveznek a sarkvidéken az elkövetkező években.