Dilma dilemmája: merre tovább, Brazília?

Brazília egyre több kritikát kap lassuló növekedése miatt a magyar és külföldi sajtóban. A tavaly Nagy-Britanniát megelőzve a világ 6. legnagyobb gazdaságává érett dél-amerikai ország problémáit többnyire strukturális hiányosságokra vezetik vissza.

Múlt héten terjesztette a Kongresszus elé a brazil kormány a 2013. évi költségvetés tervezetét, amelynek kiadási főösszege meghaladja az ezermilliárd dollárt, s (a korábbi 5,5-tel szemben ezúttal már) 4,5 százalékos jövő évi GDP-növekedéssel számol.

Prioritások

A kormány által felvázolt büdzsé-előterjesztés kiadási oldalából egyértelműen következtetni lehet a négy fő prioritásra, azaz, hogy a legtöbb forrást jövőre az infrastruktúra-fejlesztési beruházások, az oktatás, az egészségügy és a szegénységellenes programok kapják – feltéve, ha a brazil törvényhozás is egyetért ezzel. Meglepetést ezzel nem okozott a kormány, hiszen évek óta kiemelt figyelmet kapott ez a négy terület, különösen az oktatás és a szegénység leküzdése, ugyanis Brazília hosszú távon ezeknek tulajdonítja a növekedési motor szerepet.

Az infrastrukturális beruházások pedig már rövid távon is jótékony hatással bírnak. Erre vonatkozóan Dilma Rousseff brazil államfő szeptember középén fogja ismertetni a nagyszabású jelzővel illetett tervét, amely kapcsán annyi már körvonalazódott, hogy koncessziós szerződések keretében folytatják a vízi- és légikikötők korszerűsítését, megszüntetve az állam monopóliumát ezen a téren. Egyes elemzők szerint Dilmát a kényszer vezette erre a lépésre, mivel korábban nem szívesen engedett volna utat a magántőkének ezekben a fejlesztésekben. A gazdaság ösztönzése érdekében ez most viszont elengedhetetlen.

Dilma kormánya már korábban is igyekezett különböző módon élénkíteni a gazdaságot, például a recesszió jeleit mutató ipar fontosabb alszektorait adókedvezményben részesítik, illetve milliárdos útépítési projektekbe kezdtek, támogatják az innovatív vállalkozásokat az autóiparban és az IT-szektort. Az elnök most az energiaárak csökkentésében (is) látja a megoldást, most kedvezőbb adózási feltételekkel szeretné elérni, hogy az eddigi magas energiaköltségek ne riasszák el a befektetőket, valamint úgy gondolja, hogy ezzel az infláció is csökkenthető. Rousseff szerint a versenyképességet a termelés költségeinek csökkentése garantálja majd.

A költségvetés tervezete 7,9 százalékos minimálbér-emelést irányoz elő, amelyet az előző évi GDP-növekedés és az idei inflációs várakozások alapján számítottak ki. Tavaly ilyenkor óriási koalíciós vita övezte az új minimálbér összegét, idén ettől már nem volt hangos a nemzetközi sajtó (sokkal inkább a közszolgák tüntetéseinek hírétől, akik közel 50%-os béremelést követelnek). A büdzsé értéke egyébként 7 százalékkal nagyobb az előző évinél, s feltételezi, hogy az eddigi 2:1 real-dollár paritás, valamint a referencia-kamatláb (Selic) szintje is a jelenlegi 7,5%-os szinten marad majd.

Várat magára a növekedés

A Selicet idén egyébként többször korrigálni kellett, az említett 7,5 százalékos mérték történelmileg a legalacsonyabb szintet jelenti, Rousseff szerint azonban ez lehetővé teszi a piac számára a brazil real „olcsóbb beárazását”. A valuta – elemzők által már régóta várt – leértékelése   az exportőrök helyzetén is lendített.

Guido Mantega pénzügyminiszter továbbra is optimista, még mindig bízik az idei 4 százalékos GDP-növekedésben, szakértők szerint ez azonban alig éri majd el a 2%-ot. A nemzeti statisztikák is inkább az utóbbit támasztják alá: a legfrissebb adatok szerint Brazília idei második negyedéves növekedése 0,4 százalék volt az előző év azonos időszakához képest – a fent említett, korábbi gazdaságélénkítő intézkedések ellenére is. S míg az ipar „vergődik”, addig az ország gazdaságának kevesebb, mint harmadát jelentő mezőgazdaság húzza az országot: az agrárium 1,7%-kal nőtt a második negyedévben 2011 azonos időszakához mérve.

Emellett a belső piac – többnyire az adócsökkentéseknek és az olcsó hiteleknek köszönhetően – továbbra is dinamikusan nő, míg Brazília első számú kereskedelmi partnere, Európa továbbra is visszaeséssel küzd, s a veszteségeket elkönyvelő állami olajvállalat, a Petrobras is bejelentette, hogy visszafogja beruházásait a mélytengeri olajfúrásokat illetően.

Leggyengébb láncszem?

A feltörekvő gazdaságok elitklubját, a BRICS-et tekintve Brazília Kínánál, Indiánál és Oroszországnál is rosszabbul teljesített a törzsrészvény-piacokon, legalábbis a feltörekvő piaci referenciaindex (MSCI Emerging Markets Index) alapján. Az MSCI Brazil (EWZ) tőzsdén kereskedett alap (ETF) 8,73 százalékkal csökkent, míg például a jelentősebb orosz és az indiai alapok pozitív értéket mutatnak.

Ennek ellenére Brazília továbbra is a külföldi befektetések kedvelt célországa, ami a következő évek infrastrukturális beruházásai miatt valószínűleg nem is változik majd.

Az iparban is mutatkoznak bizakodásra okot adó kedvező jelek: 2011 márciusa óta először idén júniusban nőtt legnagyobb mértékben az ipari tevékenység.

Brazília mint jelentős nyersanyag-exportőr nagyban függ a világpiaci árak alakulásától, s fő kereskedelmi partnereinek gazdasági helyzetétől, így az elhúzódó globális válság negatív következményeit belső piaca sem tudja a végtelenségig semlegesíteni. Emellett az ipar hiányosságai sem fognak egy csapásra megszűnni: a feldolgozóipar nem csak az erős valutától szenved(ett), hanem az infrastrukturális problémáktól (logisztikai és elosztási csatornák fizikális kiépítetlensége – bár a legutóbbi bejelentések mind arra mutatnak, hogy most ezeket a gondokat akarja megszünteti a kormány az új fejlesztésekkel), az egyáltalán nem hatékony adózási rendszertől, valamint a képzett munkaerő hiányától (a már említett minimálbér pedig háromszorosa a vietnáminak vagy az indonéziainak).