Bedőlés vagy megújulás az eurózóna jövője?

A legrosszabbra látszik berendezkedni a magánszektor – egy ideje immár nyíltan negatív töltettel bír a feszült várakozás, amely az európai vezetők nyilatkozatait, döntéseit, egyeztetéseit övezte. Az Európai Bizottság alelnöke a valutaunió megerősítését és megújítását célozza a legutóbbi tervével, pont időben, hiszen a második negyedéves gazdasági mutatók további fejcsóválásra adnak okot.

A bankok egymás közötti határon átnyúló pénzáramlásának megcsappanása jól érzékelteti a szektor érzékenységét az esetleges veszteségekkel szemben, a bizalom csökkenését a tagállamok kormányai, gazdaságai irányában. „A bankok és vállalatok a működésüket helyi finanszírozással kezdik megoldani” – tájékoztatta a Der Spiegelt Thomas Mayer, a Deutsche Bank korábbi vezető közgazdásza. A válság 2007-es kibontakozása óta a bankközi tranzakciók értéke a valaha volt legalacsonyabb szintet idén júniusban ütötte meg. A zuhanáshoz hozzájárult az Európai Bizottság, amely nagy nyomást gyakorol a bankokra a külföldi érdekeltségeik visszafogásához, valamint a pénzügyi felügyeletek, amelyek szigorú korlátozásokat vezettek be a pénzügyi intézményeken belüli pénzmozgásokra. 

A Der Spiegel az Unicredit bank példáján keresztül mutatja be, hogy milyen folyamatok zajlanak Európában. „Az Unicredit, amely mindig azzal büszkélkedett, hogy páneurópai intézmény, most a regionális leányvállalatai szélesebb szabadságot élveznek, ám az intézmény európai dimenziójából kevésbé profitálnak” – írja a magazin. Így könnyebben el lehet adni az egyes részeit a pénzügyi csoportnak – emeli ki a bank egyik magas beosztású menedzsere.

A cégek közül nem régiben a Shell olajvállalat rengette meg a piacokat, amikor felröppentek a hírek, hogy a cég az amerikai kontinensre kívánja vinni a megtakarításait. „Megváltozott a kockázatvállalási hajlandóságunk Európában” – nyilatkozta Simon Henry pénzügyi igazgató, hozzátéve: az olajóriás a 13,8 milliárd eurós megtakarítását inkább az Egyesült Államok államkötvényeibe fektetné be vagy amerikai bankszámlákon helyezné el.

A befektetők akkor tudnák magukat megvédeni az eurózóna összeomlásának hatásaitól, ha elvinnék az unióból a pénzüket. Ugyanakkor az Európai Központi Bank (European Central Bank, ECB) májusi adatai szerint több közvetlen befektetés és értékpapír-befektetés áramlott Európába, mint amennyit kivontak. A téli hónapok 140 milliárd eurós tőkekivonását azonban még ez a lendület sem ellensúlyozza.

Ragaszkodnak a több Európához

A napokban jelentette be Olli Rehn, az Európai Bizottság alelnöke a Gazdasági és Monetáris Unió 2.0 tervet, felhívva a figyelmet arra is, hogy az eurózóna döntő útelágazódáshoz érkezett és megerősítette, hogy az ECB stabilizáló szerepe továbbra is fennmarad. Elutasította ugyanakkor azt, hogy a jelen válság gyökerei a 13 évvel ezelőtti európai közös valuta gyökereiben lenne. A gazdasági és monetáris ügyekért felelős európai biztos a Wall Street Journalnak írt cikkében ismételten kiállt az Angela Merkel által elutasított tervek mellett, vagyis, hogy az Európai Stabilitási Mechanizmus egy kvázi tűzfalként szolgáljon az eurózónában, illetve, hogy a tagállamok adósságát egy közös alapba vonják össze. A német kancellár szerint az erősebb országokat károsan érintené, ha a pénzügyileg gyengébb országok adósságán kellene osztozniuk. Olli Rehn azonban úgy látja, hogy a közös pénz prosperálása érdekében ennyi kockázaton szükséges osztozni a tagállamoknak, megerősítve az EKB elnökének Mario Draghinak tervét a válságból való kilábalásra, amelyben „több Európával” fegyverkezne fel a krízis ellen.

„A tagállamok adósság-válsága egyaránt megerősítette a szükségét és megteremtette annak a lehetőségét, hogy Európa újraépítse és megerősítse a gazdasági és monetáris uniót.” – közölte Rehn. Figyelmeztetett: az ESM, az eurózóna állandó tűzfala, amely közvetlen beavatkozást enged majd a kötvénypiacokon, csak azon tagállamok számára lesz elérhető, amelyek kiegyensúlyozott költségvetési politikát követ, strukturális reformokat hajt végre a növekedésért és a foglalkoztatás emeléséért és lépéseket tesz a makroökonómiai egyensúlytalanságok ellen.

Centrum, periféria – de hol a határ?

A legfrissebb jelentések szerint az eurózóna a második negyedévben a várakozásoknak megfelelően teljesített: 0,2 százalékkal csökkent a bruttó hazai termék mértéke (az első negyedévben 0,4 százalék volt a visszaesés). Míg Németország 0,3 százalékos növekedést produkált, Franciaország esetében ez az index nulla százalékot mutat, azaz immár a harmadik negyedévben nem sikerül pozitív mutatókat hoznia a gazdaságnak. A befektetések 0,7 százalékkal emelkedtek. Beigazolódni látszik a 2008-as pénzügyi válságot megjósló Nouriel Roubini előrejelzése, amely szerint kialakulóban van egy „puha” centrum, vagyis az európai országok azon csoportja, amelyek gazdaságilag nem olyan nagyok és erősek, mint Németország. A Standard Chartered vezető közgazdásza, Gerard Lyons szerint a centrum-periféria közötti határvonalat is új helyen szükséges meghúzni. „Hol áll Franciaország? Politikailag a centrumban, de gazdaságilag a periférián” – említ példát is a megállapításához. Angela Merkel német kancellár és Francois Hollande francia elnök a korábbi Merkozy pároshoz képest hűvösebb kapcsolata azt is jelzi, hogy a centrumon belül is létezik némi távolságtartás, ugyanakkor történelmi, gazdasági és stratégiai okokból nem fenyegeti veszély Franciaországot a központi körből való kieséstől.