Németország további időt kér: veszélyben a közös valuta?

Nem hajlott meg a szövetségi alkotmánybíróság Európa és a pénzügyi piacok nyomása alatt, és további időt kért az Európai Stabilitási Mechanizmus (ESM) és a fiskális paktum ellen benyújtott panaszok vizsgálatára. Így a kérdésben talán csak hónapok múltán születhet döntés, veszélyeztetve ezzel az Európai Stabilitási Mechanizmus működését, de akár a közös valuta sorsát is.

Kedden maratoni, majd tíz órás meghallgatás után további időt kért a Karlsruhéban székelő német szövetségi alkotmánybíróság az Európai Stabilitási Mechanizmus (ESM) és a fiskális paktum ellen benyújtott panaszok vizsgálatára. Ezzel a döntés, mely akár a két törvény felfüggesztését is eredményezheti, három héttől akár három hónapig is elnyúlhat. Így azonban az eredetileg július 1-től működő Európai Stabilitási Mechanizmus (ESM) késése őszig is elhúzódhat.

Úgy tűnik tehát, hogy Karlsruhe akaratlanul is az euródráma következő fejezetévé válhat. Az alkotmánybíróság negatív döntése akár a közös valuta jövőjét is meghatározhatja. Felmerülhet a kérdés, miszerint Németország továbbra is felelősségének érzi-e az euró megmentését.

Munkában a parlament

A szövetségi parlament június 29-én fogadta el az Európai Stabilitási Mechanizmusról (ESM) és a hozzá kapcsolódó fiskális paktumról szóló törvényjavaslatot. Joachim Gauck államelnök azonban mindaddig elhalasztotta a törvények aláírását, míg az alkotmánybíróság nem hoz döntést az ellenük benyújtott panaszokról.

A mintegy 23 ezer panaszos aláírást összegyűjtő szélsőbal Baloldal (Die Linke) és az ún. Több Demokráciát Egyesület (Verein Mehr Demokratie) által benyújtott sürgősségi kérelem akadályozza, hogy a két törvény a német jogrendszer részévé váljon. A panaszosok a német szuveneritás jelentős mértékű feladását sérelmezik. Úgy vélik, a pénzügyi stabilitási eszköz és a fiskális paktum aláássa a demokratikusan megválasztott parlament azon jogát, hogy saját maga rendelkezzen az adófizetők pénzéről. Roman Huber a Több Demokrácia Egyesülettől azzal érvel, hogy „a parlamentnek a jövőben is önállóan kell döntéseket hozni, és nem egy előre meghatározott politikát kell követnie”. A Baloldal képviselője, Georg Gysi szerint „az alkotmány vörös határvonalához” érkezetünk, és egy új alaptörvényről szóló népszavazást tartana szükségesnek.

Az alkotmánybíróság nem köteles meghallgatni a panaszosok által benyújtott sürgősségi kérelmet, hogy erre mégis sor került kedden, az jelzi a helyzet komolyságát.

Időhúzás – időkérés

Európa, és a gazdasági szereplők feszülten várakoznak. Wolfgang Schäuble pénzügyminiszter mielőbbi döntést vár a nyolcfős testülettől. Arra figyelmeztet, hogy az ESM működésének késése a pénzügyi piacok újabb zavarát, és kiszámíthatatlan gazdasági következményeket okozhat. Többek közt felerősödhetnek az arra vonatkozó piaci spekulációk, melyek egyes tagállamok eurózónából való kilépését vizionálják.

Az alkotmánybíróság azonban további időt kér a vizsgálatra. Független szervként ehhez minden joga megvan, és a német közvélemény sem vonja kétségbe megfontoltságát. A testület úgy véli, hogy egy esetleges átmeneti döntés a sürgősségi kérelemről a kérdés végleges eldöntését is jelentené. A tét mondhatni jelentős, hiszen, amennyiben Joachim Gauck aláírja a két törvényjavaslatot, azok a német jogrendszer részévé válnának. Nem szabad elfelejteni ugyanakkor, hogy a két törvény egyben nemzetközi szerződés is, vagyis a nemzetközi jog kötné az országot. Ettől kezdve pedig bármilyen alkotmányos felülvizsgálat lehetetlen, és a két törvény visszavonhatatlanná válna.

Andreas Voßkuhle, az alkotmánybíróság elnöke egy „alkotmányjogilag indokolt vizsgálatot” tart szükségesnek, így viszont az eljárás akár három hónapig is elhúzódhat. Voßkuhle hangsúlyozta, hogy az eljárásban a bírák mindössze mérlegelni szeretnék, hogy milyen következményekkel járna a panasz elfogadása, illetve elutasítása. Hiszen, amennyiben helyt adnának a panasznak a nemzetközi sajtó máris kétségbe vonná Németország hajlandóságát a közös valuta megmentésére. Kérdés ugyanakkor, hogy meddig húzhatja a döntést az alkotmonybíróság anélkül, hogy az ne legyen negatív hatással a pénzügyi piacokra.

Felkészülés a legrosszabbra?

Egyenlőre úgy tűnik, mégis a panaszosok győztek, hiszen Joachim Gauck államelnöknek várnia kell, hogy aláírhassa a két törvényjavaslatot. Az alkotmánybíróság időkérése pedig megakasztotta az Európai Stabilitási Mechanizmus működésének kezdetét, mely július 1-től lépett volna életbe. Németországnak 22 milliárd eurót kell befizetnie közvetlenül a közös alapba, illetve további 168 milliárd euróért kell garanciát vállalnia, ezzel Berlin a legnagyobb befizetőnek számít. Kiszámíthatatlan következményei lennének tehát, ha az ország kimaradna az együttműködésből. Elemzők szerint ennek ugyanakkor elenyésző az esélye, és a bíróság inkább egyfajta „salamoni” gyakorlatot követ. Mindez azt jelenti, hogy nyomásgyakorlással próbálja kifejezni nemtetszését: eddig mehetett így, de ezt követően már nem.