Továbbra is virágzik az emberkereskedelem

A rabszolgaságot már a 19. század derekán eltörölték, így azt gondolhatnánk, hogy a jelenség mára már csak történelem, azonban a világ legelmaradottabb országaiban ez korántsem igaz. Olyan országokban máig gyakorlat a rabszolgaság, ahol az életszínvonal jócskán elmarad a Nyugattól, magas arányú az analfabetizmus és alacsony az egy főre jutó nemzeti jövedelem, így csekély esélyük van a felzárkózásra. Afrika országainak túlnyomó többsége ebbe a csoportba tartozik.

Az amerikai kormány az emberkereskedelem áldozatainak védelmére hozott törvénye három csoportba (Tier 1,2,3) sorolja az államokat az alapján, mennyire tartják be a törvény alapkövetelményeit, miszerint az emberkereskedelmet és rabszolgaságot tiltani és az elkövetett bűnnel arányosan büntetni kell, valamint mindent meg kell tenni a jelenség megelőzésére. Az első kategóriába sorolhatók azon országok, amik a törvény követelményeit teljes egészében teljesítik, míg a harmadikba azok, amelyek nemhogy nem teljesítik, de nem is törekszenek rá. Ebből adódóan a második csoport azokat a nemzeteket öleli fel, amelyek nem egészen felelnek meg a kritériumoknak, de minden erőfeszítésükkel tesznek az ügy érdekében. Ezenkívül létezik a Tier 2 kategóriának egy alkategóriája (Tier 2 Watchlist néven), ahol azon államok szerepelnek, akiknél komoly a veszély, hogy lecsúsznak a harmadik kategóriába – vagy azért, mert kiemelkedően magas az áldozatok száma, vagy az előző években nem bizonyították eléggé eltökéltségüket a helyzet javítására.

Ahogy a besorolásból is láthatjuk, az afrikai országok igencsak elmaradottak az emberkereskedelem és a kényszermunka elleni szabályozások tekintetében. Az Egyesült Államok kormányának idei emberkereskedelmi jelentése szerint Líbia cél- és tranzit ország is egyben, átmeneti kormánya a megbuktatott Kadhafi-rezsimhez hasonlóan képtelen megvédeni az áldozatokat, és intézkedéseket sem tesz ennek érdekében. Algériában hasonló a helyzet, ide leginkább nők érkeznek illegálisan azzal a céllal, hogy tovább utazzanak Európába. Azonban sokan itt ragadnak és fogvatartóik prostitúcióra kényszerítik őket. Az ország nem rendelkezik emberkereskedelemre vonatkozó joganyaggal és terve sincs arra, hogy a jövőben hogyan fogja megelőzni a hasonló eseteket.

A Nestlé kakaóültetvényein is gyerekek dolgoznak

Elefántcsontpartot a Tier 2 kategóriába sorolták, mivel a megelőzés és az áldozatok védelme érdekében egyre több intézkedést hoznak, például 2010-ben elfogadták a gyermekkereskedelem tilalmáról és a gyermekmunka legrosszabb formáiról szóló törvényt. Azonban az ország küldő, befogadó és tranzit ország is egyben; főként a nők és a gyermekek kereskedelme jelenti a problémát. A nőket és kislányokat általában házi rabszolgaként tartják, étteremben dolgoztatják, vagy szexuális szolgáltatásokat kell nyújtaniuk.

A Nestlé közreműködésével egy független, munkahelyi jogokkal foglalkozó egyesület feltérképezte Elefántcsontpart azon kakaóültetvényeit, amelyek a multinacionális csokoládégyártó cég termelési láncában aktívan részt vesznek. Az eredmény sokkoló volt a vezetők számára: kiderült, hogy gyerekeket dolgoztatnak az ellátást biztosító földeken, az egészségügyi körülmények nem megfelelőek és a munkások gyakran 60 óránál is többet dolgoznak egy héten.

Ennek érdekében a kormánnyal közösen olyan nemzeti tervet fognak kialakítani, amelyben a gyermekek dolgoztatása kapja a legnagyobb figyelmet, az iskolákban felvilágosító órákat tartanak és a multinacionális cég az elefántcsontparti munkásainak továbbképzési programot indít.