Föderális Európát akarnak

Csak egy föderális Európa képes megoldani a válságot a Spinelli Csoportba tömörült korábbi és jelenleg is aktív politikusok szerint, akik csütörtökön arra sürgették az Európai Tanácsot, hogy 30 évvel az egységes piaci okmány aláírása után fogadja el a „föderáció okmányát” is.

„Árnyék Európai Tanácsnak” nevezi magát az a neves egykori és jelenleg is aktív politikusokból és értelmiségiekből álló, a föderális Európa mellett lándzsát törő csoport, amely csütörtökön mutatta be saját tervét az eurózónát sújtó válságból való kilábalásra és a gazdasági és politikai unió létrehozására.

A többek között Romano Prodit, az Európai Bizottság korábbi elnökét, volt olasz kormányfőt és Guy Verhofstadtot, az EP liberális frakciójának vezetőjét a felsorakoztató Spinelli Csoport szerint Európa csak a föderáció és a teljes szétesés között választhat. Ezért arra sürgették az EU csütörtökön Brüsszelben találkozó vezetőit, hogy harminc évvel a belső piacot létrehozó egységes okmány aláírása után fogadjanak el egy, a bankuniót, a gazdasági és fiskális uniót és a politikai uniót szentesítő föderációs okmányt is.

„Csak egy európai föderális unió képes megoldani a válságot” – jelentette ki a 12 pontos terv bejelentése alkalmából Guy Verhofstadt. A túlnyomórészt liberális politikusokból álló csoport tagjai úgy vélik, hogy ha az állam- és kormányfők nem hallgatnak a felszólításra, az Európai Bizottságnak kell kezébe vennie az ügyet és jogszabályi javaslatokat kell előterjesztenie a nagy integrációs ugrás mielőbbi megvalósítása érdekében.

A Spinelli Csoport javaslata is ugyanarra a négy alappillérre épül, amelynek mentén Herman van Rompuy egy csütörtökön az Európai Tanács elé kerülő jelentésében felvázolta a gazdasági és pénzügyi unió jövőbeni kiteljesítésének lehetséges módját. A most javasolt „föderális okmány” azonban ezen továbblépve összesen tizenkét intézkedés megtétele mellett száll síkra. Az első két elem időben és térben a bankunió bevezetése lenne, egy páneurópai betétgarancia-rendszerrel és bankválság-rendezési (szanálási) kerettel, továbbá az eurózóna rendszerjellegű bankjainak esetében egységes pénzügyi felügyelet megteremtésével. A következő hat pont a gazdasági és fiskális unió tető alá hozásáról szól, a gazdasági és szociális konvergencia új stratégiájának meghirdetésével; a valutaövezeten belüli közös adósságkibocsátás céljából az eurókötvény piac útitervének elfogadásával; egy európai adósságvisszafizetési alap létrehozásával; az Unió költségvetési szempontból függetlenné válásával; a közöskonszolidált társasági adóalap kötelező bevezetésével, egy minimális társasági adósáv létrehozásával.

A politikai unió megtestesülése volna egy valutaövezeti kormányzás kialakítása, ami alakítaná, irányítaná és felügyelné a gazdasági és a költségvetési politikát. A föderális modell részeként a képviselők egy részét közös európai listán választanák meg az Európai Parlamentbe; az európai politikai pártok jelölnék a következő bizottsági elnököt és a testület tagjainak legalább a fele a választópolgárok által az EP-be 2014-ben beszavazott személyek alkotnák.

Guy Verhofstadt a sajtó előtt úgy vélekedett, hogy az adósságmegosztás valamilyen formája nélkül Európának nincs esélye a válságból való kilábalásra. „Ma az adófizetők állják a számlát, így az 500 milliárd eurós hitelezési kapacitással létrehozott mentőalapét, az Európai Stabilitási Mechanizmusét is. Egészen más lenne a helyzet, ha likviditást teremtenénk a kötvénypiacokon, ami leszorítaná a kamatokat. Az Egyesült Államok sokkal magasabb államadósság mellett fele akkora kamatot fizet a hitelekért, mint mi” – érvelt a korábbi belga miniszterelnök az adósságmegosztás mellett.

A liberális politikus reményét fejezte ki, hogy Mario Monti olasz kormányfő kedvező választ kap arra a kérésére, hogy megoldást találjanak a felfelé kúszó olasz hozamok problémájára. Csatlakozott hozzá Romano Prodi is, aki szerint ilyen magas kamatszint mellett sokáig talpon lehet maradni. „Nem hiszem, hogy Monti többet tehet annál, amit eddig. Mit akarnak még?” – tette fel a kérdést a volt olasz kormányfő, utalva arra, hogy a római kormány hiába hajt végre fájdalmas szerkezeti reformokat, ha a hitelfelvétel költségeiben ez nem tükröződik, magyarán a piacok nem honorálják.

Verhofstadt a BruxInfo kérdésére nem látott problémát abban, hogy az integrációs folyamat mélyítésébe akár valamennyi területen, akár csak részterületeken az euróövezeten kívüli uniós tagországokat kezdettől fogva bevonják. A politikus bírálta azt a Párizs és Berlin között zajló szerinte mesterséges vitát is, ami arról szól, hogy mi legyen előbb, a nemzeti szuverenitás átruházása (vagyis a nagyobb felelősségvállalás) vagy a szolidaritás (adósságmegosztás). Úgy vélekedett, hogy mindkét oldalon egyszerre kellene és lehetne elmozdulni.