Elindult a Duna–Mekong makrorégiók közötti együttműködés

2012. június 20–22. között Budapesten rendezték meg az ASEM Fenntartható Fejlődés Párbeszéd első konferenciáját, amelynek célja a Duna és a Mekong regionális fejlesztési stratégiái közötti együttműködés és tapasztalatcsere mélyítése volt.

A budapesti Külügyminisztérium adott otthont a június 20–22. között megtartott ASEM Fenntartható Fejlődés Párbeszéd néven elindított együttműködés első konferenciájának, amelynek keretében június 21-én „A Duna Régió Stratégia (DRS) és a tágabb Mekong szubrégió példája (GMS)” címmel egy szeminárium került megrendezésre. A program fő témája a vízgazdálkodás és a gazdasági növekedés melletti fenntartható fejlődés volt, amelyek a magyar prioritások között szerepelnek – a szemináriummal egy időben folyó – Rió+20 konferencián is.

A szemináriumot Martonyi János magyar külügyminiszter és Bounkeut Sangsomsak laoszi külügyminiszter-helyettes nyitotta meg. Martonyi beszédében a Duna összekötő és integráló szerepét emelte ki. Elmondta, hogy a folyó évszázadok óta tölt be központi szerepet; a magyar kormány a vízpolitikát prioritásként kezeli és fejleszti, hogy az megfelelőképp követhesse a gyors változásokat, ugyanis a fejlesztésekre minden szinten szükség van, hogy a multipoláris és globális világ kihívásait kezelni tudjuk. Emellett fontos a felelősség megosztása a vízpolitikában, ezért is tekinthető jelentősnek a most megtartott konferencia, amely lehetőséget kínál a két folyó régiójának az együttműködésre és a tapasztalatok, megoldások megosztására.

A magyar politikus két fontos területet emelt ki, amelyek újabb és újabb kihívások elé állítják az országokat: a klímaváltozást és a vízpolitikát. Nem kérdéses ugyanis, hogy a víz értéke egyre növekszik, különösen igaz ez az ivóvízkészletekre – ebben és még számos vízgazdálkodási kérdésben is jelentős szerep jut a régiók közötti együttműködésnek – mondta. A Dunamenti országok együttműködésének legnagyszerűbb példáját az Európai Unió által 2011 első felében jóváhagyott Duna Régió Stratégia jelenti – melynek kidolgozásában részt vett és javaslatokat tett a Duna-Bizottság is. A 14 ország együttműködésével létrejött program az Unió második makroregionális stratégiája, amelynek feladatai közé tartozik a vízkészletek védelme, takarékos használata, a környezetvédelem, a turizmus, a közlekedési folyosók fejlesztése és a természeti, valamint kulturális örökségek védelme is, azzal a céllal, hogy növeljék a régió gazdaságának versenyképességét és csökkentsék a Duna országai közötti különbséget.

A laoszi külügyminiszter-helyettes is a víz összekötő szerepét hangsúlyozta: „A víz összeköt. A víz összeköti az embereket, összeköti az országokat” – mondta. (A 62 éves laoszi politikus egyébként a program egyik ötletadója is, hiszen annak ötlete egy magyar-laoszi külügyminiszteri találkozón vetődött fel.) A vízhasználat növekedése, a vizek szennyezettségének növekedése, a vízenergia utáni igény növekedése és a vízszint drasztikus változása okozta katasztrófák gyarapodása kiemelt kérdéssé emelik a vízpolitikát. Sangsomsak elmondta, hogy csak a Mekong közvetlen partvidékén legalább 17 millió ember válik érintetté a kérdésben. A víz problémája pedig egyre égetőbbé válik, és fontos, hogy minél előbb kezeljük, foglalkozzunk vele.

A hat országon átívelő Mekong folyó – csakúgy, mint a Duna – számos együttműködés létrehozásának apropóját nyújtja. Ezek közül is a legjelentősebb a GMS (különösen a GMS Környezetvédelmi Műveleti Központja), amelynek olyan problémákat is kezelnie kell, mint a Mekong biztonsága, így a víz és élelmiszer biztonsága, valamint a folyó és a hajózás biztonsága. A folyó egyes szakaszai komoly kihívást jelentenek a régió hatóságainak; gyakoriak a kalóztámadások, a csempészet, a rablás. A hatásos fellépést nehezíti az egyes országok eltérő akcióterve, amelynek összehangolására folyamatosan tesznek kísérleteket.

Hóvári János a Külügyminisztérium globális kérdésekért felelős helyettes államtitkára szélesebb kontextusba helyezte az elhangzottakat, és kitekintést nyújtott a korábbi és jelenlegi vízügyi együttműködésekről is. Ezt követően Eugene Nickolov professzor, a bolgár Tudományos Akadémia alelnöke tartotta meg rövid előadását, amely 3 tényezővel foglalkozott: a vízzel kapcsolatos bolgár tudományos kutatásokkal, intézményekkel, egy javaslattétellel egy közös adatszolgáltatási platform létrejöttére a vízkészlet-gazdálkodás és a fenntartható fejlődés tárgyköreiben, illetve egy koncepció létrehozásával a tudományos klaszterek és hálózatok számára.

Nguyen Quoc Dzung, a vietnami külügyminisztérium munkatársa a Mekong régió vízgazdálkodásáról és a régió fenntartható fejlődésről beszélt, említve, hogy a szubrégió átlagos GDP-növekedése tavaly elérte a 8%-ot. Ő a víz kérdését az egyik legközvetlenebb kihívásnak nevezte. A Mekong régiójában több stratégia is kidolgozásra került a témában, azonban Nguyen elmondta, hogy ezeknek megvannak a maguk hiányosságai: a GMS 2012 és 2022 időszakára szóló stratégiai tervezete például teljes egészében mellőzi a vízkészlet-gazdálkodásának kérdését és a Mekong Folyó Bizottságának (MRC) kapcsolatépítő szerepét is alulértékeli. Kitekintésében a politikus felhívta a figyelmet az olyan, a Mekongot érintő kihívásokra, minthogy a folyó medencéjének 21%-a erodálódik, a folyóvidék megmaradt 31%-nyi erdejének csupán 5%-a védett, a népesség növekedéssel arányosan tovább növekszik a folyó szennyezettsége, illetve a gátak építése, az öntözőrendszerek bővítése és az elterelések komoly természeti katasztrófa lehetőségét hordozzák magukban.