A konszolidáció felé haladva – a nemzeti kisebbség(ek) helyzete Észtországban

Lettországhoz és Litvániához hasonlóan Észtország etnikai térképét is nagyban befolyásolták a viharos huszadik század eseményei, melyek hatása részben még a mai napig érzékelhető. A lakosság egynegyedét kitevő orosz kisebbség helyzete és politikai törekvései az utóbbi húsz évben folyamatosan kisebb-nagyobb konfliktusokhoz vezettek a tallinni és moszkvai vezetés között. Azonban az utóbbi időszakban erőfeszítések történtek az észtországi orosz kisebbség státuszának rendezésére, ami javulást hozhat a két szomszéd viszonyában.

Észtországban számos nemzeti kisebbség képviselteti magát (finnek, ukránok, fehéroroszok), azonban mind létszámát, mind befolyását tekintve az orosz kisebbség a legjelentősebb. A 2010-es népszámlálás szerint a lakosság egynegyedét a 325 ezer főt számláló orosz ajkú lakosság teszi ki. Észtország 1991-es függetlené válását követően hosszú ideig kiélezett volt a viszony a többségi észt társadalom és az orosz kisebbség között.

A többi Balti-államhoz hasonlóan Észtország etnikai térképét is gyökeresen megváltoztatta a második világháború és az azt követő időszak. A rövid életű független észt államot a Szovjetunió 1945-ben véglegesen bekebelezte és az ezt követő évtizedekben megindult az orosz nyelvű lakosság szervezett betelepítése. Míg a háborút megelőzően Észtország egy homogén nemzetállam volt ahol a kisebbségek aránya alig volt több 12 százaléknál (ebből nagyjából tíz százalékot az orosz nemzetiségűek tettek ki) addig 1989-re az észtek aránya 61 százalékra apadt (mindeközben az orosz lakosság száma megnégyszereződött).

A Szovjetunió összeomlását követően nagyjából négyszázezer ember veszítette el hirtelen az állampolgárságát, hiszen a tallinni kormány csak a bizonyítottan 1940 előtt érkezett orosz telepeseknek adta meg automatikusan az észt állampolgárságot. A rendezetlen státuszú lakosság kérdését végül a honosítási törvény bevezetésével kívánta megoldani az észt kormány. A törvény értelmében az észt nyelv, történelem és kultúra ismeretének bizonyítását, valamint az alkotmányra tett esküt követően észt állampolgárságot nyer a jelentkező személy. Előbbiek elsajátításához anyagi támogatást is nyújt a állam. Ennek ellenére számos bírálat érte külföldről Észtországot, elsősorban a kötelező észt nyelvismeret kritériumát kifogásolva.

Ennek ellenére hosszú távon a törvény beváltani látszik a hozzá fűzött reményeket, hiszen 1992 és 2010 között az állampolgársággal nem rendelkező személyek száma 32 százalékról nyolcra esett vissza. Ebben az időszakban közel 150 ezer orosz ajkú lakos vette fel az észt állampolgárságot, nem lehet azonban figyelmen kívül hagyni, hogy az orosz kisebbség egy jelentős csoportja, nagyjából egynegyede inkább az orosz állampolgárság felvétele mellett döntött. A mai napig azonban még nem tisztázott 93 ezer lakos állampolgársága akik nem kívántak, se észt, se más külföldi állampolgárságot szerezni (ők a jelenlegi alkotmány szerint csak önkormányzati választásokon szavazhatnak ha van érvényes lakhatási engedélyük).

Az észt lakosság és az orosz kisebbség közötti viszály csúcspontját a halálos áldozattal is járó, 2007-es tallinni zavargások jelentették. Egy szovjet katonai emlékmű elmozdítása körül kialakult vita elég volt ahhoz, hogy a felszínre törjenek az elnyomott indulatok. Az eseményeket követően mélypontra jutottak az észt-orosz külpolitikai kapcsolatok, többek között Oroszország megtiltotta számos észt termék behozatalát. Emellett orosz hekkerek jelentős támadást indítottak észt kormányhivatalok internetes oldalai ellen, lényegében megbénítva azokat pár napig.

Lettországgal ellentétben Észtországban nincsen meghatározó pártja az orosz kisebbségnek. A 2011-es választásokon az Észtországi Oroszok Pártja csupán a szavazatok kevesebb, mint egy százalékát kapta, míg a másik, nyíltan az orosz kisebbség érdekeit zászlajára tűző párt több átalakulás után 2012 elején beolvadt a Szociáldemokrata Pártba ezáltal elvesztve kizárólagosan etnikai jellegét.

Az elmúlt években azonban újból javulást lehet felfedezni a két állam kapcsolatában. A kulturális együttműködés területén számos előrelépés történt és az állampolgársággal nem rendelkező személyek státuszának végső rendezésével tovább erősödhet ez a folyamat. Legutóbb 2011 februárjában került sor államfői szintű találkozóra, mikor Toomas Hendrik Ilves észt köztársasági elnököt Dimitri Medvegyev orosz elnök látta vendégül Szentpéterváron. A két állam között jelenleg több, mint harminc bilaterális egyezmény van érvényben, többek között az embercsempészet és a kábítószer-kereskedelem elleni közös fellépés elősegítése érdekében. 

2010-ben Oroszország volt Észtország negyedik legnagyobb kereskedelmi partnere Finnország, Svédország és Lettország után, és a gazdasági kapcsolatok is dinamikusan fejlődés jeleit mutatják (2010-ben 25,5 százalékkal nőtt a két ország között kereskedelem az előző évihez képest). Orosz befektetők pedig több, mint 438 millió euró értékben ruháztak be Észországban.

Oktatás területén a mai napig nem teljesen megoldott az észt nyelv és történelem oktatása az orosz kisebbségi általános iskolákban és gimnáziumokban. Bár az új oktatási terv előírja az észt történelem, kultúra és zene észt nyelvű oktatását a gimnáziumokban, ennek a teljes megvalósítására a mai napig nem került teljesen sor a tallinni kormány minden igyekezetének ellenére.