Boszniában bárki szabadon ünnepelheti a nemzeti ünnepet

Ismét forrtak az indulatok Bosznia-Hercegovinában. Törvények és konszenzus híján ugyanis mindenki azt ünnepel, amit akar. A szerbek azonban inkább nem akartak ünnepelni.

Kerek évfordulót ünnepeltek nemrég Bosznia-Hercegovinában. A balkáni állam ugyanis éppen húsz éve, 1992. március 1-én szavazott a függetlenségről – általában így szólna egy tudósítás egy ország nemzeti ünnepéről. Bosznia-Hercegovinát illetően azonban a fenti két mondatból fenntartás nélkül talán csak az ország neve fogadható el. A helyes változat valószínűleg úgy szólna: egyesek kerek évfordulót ünnepeltek a balkáni államban, hiszen egyesek éppen húsz éve szavaztak a függetlenségről. A politika pedig megint csak forrong.

Lássuk tehát, mi késztetett szinte minden magára valamit is adó bosznia-hercegovinai politikus és pártot állásfoglalásra, véleménynyilvánításra, esetleg véleménye megváltoztatására. Amit még a negatív hangok is elismernek: 1992. március elsején Bosznia-Hercegovina lakosainak 64 százaléka egy szavazáson kinyilvánította szándékát, hogy a jugoszláv tagköztársaság független állammá váljék. Éppen csak az hiányzott, aki szerb nemzetiségű volt, ők ugyanis már korábban létrehozták saját „államalakulatukat”, a Republika Srpskát. Ekkoriban Horvátországban már véres harcok folytak és a bosznia-hercegovinai politika is egyre vészjóslóbb fordulatokat vett. A népszavazást a nemzetközi közösség nyomására írták ki, a szerbek azonban bojkottálták azt.

Radovan Karadžić, akkori szerb vezető, jelenlegi hágai vádlott akkor azzal fenyegetőzött, a bosnyák politikusok „a pokol autósztrádájára” viszik az országot. Egyúttal óva intette őket attól, hogy azt képzeljék, nem fogják az országot a pokolra juttatni, a bosnyák nemzetet pedig a megsemmisülésbe hajtani. Úgy tűnik, politikai téren mai napig sem kisebb a megosztottság.A március elsejei nemzeti ünnepet ugyanis csak az ország egyik felében tartották meg.

A furcsa helyzet oka, hogy Bosznia-Hercegovinában a mai napig sem sikerült a nemzeti ünnepekről törvényt hozni, így azok megtartását legfeljebb a „szokásjog” írja elő. Így míg a Bosznia-Hercegovinai Föderációban csütörtökön munkaszüneti nap volt, a szerb entitás lakói számára csak egy újabb átlagos munkanap. Milorad Dodik, a Republika Srpska elnöke szerint nem is lehetséges, hogy a szerbek március elsejét megünnepeljék, hiszen az „a bosnyák nemzet ünnepe”. A politikus ugyan nem vitatta el a bosnyákok jogát március elsejéhez, leszögezte azonban, hogy nem fognak engedni annak a nyomásnak, hogy Bosznia-Hercegovina függetlenségét ünnepeljék és ezt a külföldieknek is meg kell érteniük.

„Mindenkinek joga van azt ünnepelni, amit szeretne, ez egy ilyen állam”

Nem volt persze ellentétek nélküli a nemzeti ünnep a fővárosban sem. A botrány már azzal elkezdődött, hogy Milorad Živković, a szövetségi parlament szerb nemzetiségű elnöke nem engedélyezte, hogy a függetlenséget az országgyűlés nagytermében ünnepeljék. Szerinte ugyanis a nemzeti ünnep nem minden bosznia-hercegovinai polgár számára nemzeti ünnep és a rendezvény a szövetségi intézmények hitelességét rontaná. Még a jeles nap előestéjén a Horvát Demokratikus Közösség (HDZBiH) elnöke, Dragan Čović is beismerte, hogy a vegyes lakosságú Föderációban is 20-30 százalék szokásos munkanapot fog tartani csütörtökön. A politikus elmondta, hogy Bosznia-Hercegovinában mindenkinek joga van azt ünnepelni, amit szeretne, mert ez egy ilyen állam.

A problémák ellenére azonban mégis voltak, akik ünnepeltek. A háromtagú államelnökség bosnyák és horvát tagja például így tett. Željko Komšić államfő szerint a referendum kérdése mindent tartalmazott, ami a mai Bosznia-Hercegovina számára fontos – a függetlenséget, valamint a polgárok és nemzetek egyenlőségét. Ha ezek közül egy is hiányzik, az az egész országnak probléma. Sajnos jelenleg hiányzik – tette hozzá. Ő az egyenlőség hiányára mutatott rá.

Kritikusabb hangok azonban rögtön az ország függetlenségét vonták kétségbe, hiszen a nemzetközi közösség még mindig ellenőrzi Bosznia-Hercegovina működését.

Mit is kéne tenni a nemzeti ünnep alkalmából?

Alsóbb szinteken is bizonytalanság volt a politikusok körében. A helyi média Svetozar Pudarić, a Föderáció alelnökének esetét kapta fel. Pudarić február 29-én este kollégáival azon tanakodott, hová is helyezzenek virágot az ünnep alkalmából. Az elnök és a másik alelnök végül a Kovači temetőt javasolták, ahol az „államalapító” Alija Izetbegović is nyugszik, Pudarić azonban visszautasította a részvételt, mondván, méltósága és büszkesége nem engedi, hogy az egykori államfő sírját meglátogassa. Másnap azonban, vélhetően pártja nyomására mégis megjelent ott és virágokat helyezett el Izetbegović sírján. Kollégái az esetet megdöbbenéssel fogadták és nem kívánták kommentálni.

A függetlenség napja tehát ismét amolyan „boszniai” lett. Egyesek ünnepeltek, mások nem, néhányak pedig ünnepeltek, ám mint kiderült, nem volt egyértelmű, hogy mit. Valentin Inzko, a nemzetközi közösség főképviselője, elismerve, hogy március elseje igen fontos dátum, kifejezte reményét, hogy egyszer minden polgár számára ünneppé válik.

Felvetődött azonban, hogy talán inkább március 22., az ország ENSZ-be való felvételének napja lehetne olyan időpont, melyet mindenki elfogadna. A harminc éves évfordulóra talán kiderül.