Stuttgarti demokráciapróba

Másfél év után úgy tűnik véget érhet Baden-Württemberg történetének egyik leghevesebb belpolitkai ütközete. A vasárnapi népszavazáson az óriásberuházás folytatására szavazott a többség. A szavazáson a részt vevő választópolgárok 58,8 százaléka, meggyőző többség a stuttgarti pályaudvar átalakítására szavazott, 41,2 százalék pedig ellene. Ezzel pont kerülhet egy kiélezett belpolitikai vita végére, amely egy egyszerű helyi beruházásnak indult, azonban felbolygatta a helyi közéletet és megrengette az egész helyi politikai berendezkedést.

A stuttgarti főpályaudvar átalakítása, egy föld alatti átmenő pályaudvar felépítése, és az eddigi vágányok föld alá vitelének terve az elmúlt másfél évben hatalmas vitát váltott ki a baden-württembergi tartományi fővárosban. A Stuttgart 21 projekt a ’80-as évek végén merült először fel, attraktivitását pedig az adta, hogy a vágányok befedésével a felszínen új városrészek épülhetnek a területen, így a terv az ingatlanok eladásából részben önfinanszírozó lehet.

A téma a márciusi baden-württembergi tartományi választást is uralta és éppen ennek elutasítása (a fukusimai szerencsétlenséggel együtt) vezetett a Zöldek gyors népszerűség-növekedéséhez, és ez tette lehetővé, hogy a majd 60 éve kormányzó kereszténydemokraták után Winfried Kretschmann személyében Németország első zöld miniszterelnöke vehette át a hatalmat.

Forrongó civilek

A tiltakozás tavaly nyáron eszkalálódott, mikor a régi pályaudvar műemlék épületének egyik szárnyát a projekthez kapcsolódóan bontani kezdték. A pályaudvar környékén a Kastélyparkban sátort vertek a radikális ellenzők, a „Parkvédők”, hogy így óvják meg a projekt érdekében kivágandó fákat, és több tízezres tüntetésekre is sor került a projekt ellen. Hasonló civil mozgalmat rég nem látott Németország egyik leggazdagabb tartományának fővárosa: a téma uralta a közbeszédet, az emberek a projektet ellenző vagy támogató jelvényeket tűztek ki. Tavaly ősszel,  amikor a rendőrök a  tüntetést vízágyúval oszlatták, a sebesültekről szóló képsorok bejárták a német sajtót.

A tiltakozók egyebek mellett támadták a projekt magas költségeit, a környezetkárosítást az építés során és a műemlék pályaudvar megbontását. Valójában azonban a társadalmi vita hiányzott a terv előkészítése során, ez vezetett a széleskörű mozgalom kibontakozásához. A Deutsche Bahn állami vasúttársaság  ekkor tűzoltásba kezdett, módosított a terveken, fák ültetését ígérte, a kivágottak pótlását és még 5000 új fát az egész beruházás területén, és elvégzett egy jó eredménnyel zárult terhelési vizsgálatot.

Mivel a pályudvar építésével kapcsolatos szerződéseket már korábban megkötötték, így valójában a népszavazási kérdés a Baden -Württembergre eső 930 millió eurós pénzügyi hozzájárulás lemondására irányult.

Közvetlen demokrácia

Winfried Kretschmann miniszterelnök, a közvetlen demokrácia győzelméről beszélt az eredmények ismeretében. Ugyanakkor ez pártjának vereség, mivel a márciusi választási kampányban az építkezés leállítását ígérte, a népszavazást csak a szociáldemokrata koalíciós partner nyomására vették be a kormányprogramba. Kretschmann most megismételte a kampány során tett ígéretét, hogy a választók döntését tiszteletben fogja tartani, és a projektet végigviszi. Az ellenzék lemondásra szólította fel Winfried Hermann zöld közlekedési minisztert, aki a terv kérlelhetetlen ellenzője volt, de ő már jelezte, hogy a helyén marad és kritikus szemmel fogja a terv megvalósítását végigkísérni. Erősödhet viszont a népszavazást kezdeményező szociáldemokraták pozíciója a kormányban, akiknek többsége támogatta a projektet, viszont a párton belüli megosztottság akadályozta őket a karakteres kampányban.

Az eredmény valójában nem meglepő, hiszen tavasszal is a nagy médiaérdeklődés ellenére, ami a pályaudvar ellenzőinek akcióit kísérte a kerszténydemokraták kapták a legtöbb szavazatot, a Zöldeket csak a szociáldemokratákkal kötött koalíciójuk tehette kormányképessé. A pártpreferenciák azóta csak kismértékben változtak, ezek pedig a felmérések szerint nagyban meghatározzák a pályaudvar átalakításához való viszonyulást.

Végre nyugalom?

A meggyőző többséget és annak fontosságát emelte ki kommentárjában a Stuttgarter Zeitung. Ezután tüntetni ugyan lehet a Stuttgart 21 ellen, de a többségre hivatkozni aligha – írja a lap. „A népszavazást megelőző vita a közvetlen demokráciáról is szólt, hogy milyen kérdést lehet népszavazásra bocsátani”- mondta Sven Matis, stuttgarti politikai szakértő. Véleménye szerint komplex szakmai kérdésekben nincs helye a referendumnak, ezekről a Parlament kell hogy döntsön. Az ellenzéki CDU és az FDP korábban tiltakoztak is a népszavazás ellen, mivel alkotmányellenesnek tartották azt. Később a szövetségi Alkotmánybíróság ezt a panaszt elutasította.

„A szavazás eredménye is mutatja, hogy a többség nyugalmat akar, az építkezés befejezését, és hogy fontosabb kérdésekről legyen szó, mint például az energetikai váltás vagy az oktatás”- mondja Matis. „Ugyanakkor nem vagyok biztos benne, hogy a szavazás valóban teljes megnyugvást hoz, a „Parkvédők” és radikális zöld civil szervezetek már jelezték, folytatják a tiltakozást és hétfőn megtartják szokásos tüntetésüket.”  A CDU pedig már a népszavazás estéjén inditványozta a „sátortábor” mielőbbi feloszlatását a Kastélyparkban.

Konfliktust okozhat még a költségek növekedése is. A vasúttársaság a maximális költségeket 4,5 milliárd euróra becsülte, amelyet a vasút, a szövetségi kormány, Stuttgart város, a régió, és a stuttgarti repülőtér közösen állnak. Kretschmann az eredmények ismeretében kijelentette, a kormány ragaszkodik a felső összeghatárhoz, a tartomány pedig semmiképpen sem fizet többet a ráeső korábban megállapított 930 millió eurónál. Minden további felmerülő költség a vasutat terheli. Ezt a vasúttársaság elutasította, mondván minden kiadás arányosan terheli a projektben résztvevő feleket.

Így valószínűleg  a vasárnapi népszavazás nem teremt teljes békét a dél-német tartományban, ugyanakkor a mögötte álló meggyőző támogatás várhatóan felgyorsítja a projekt megvalósítását.