Elfogadható jelölt nélkül a fehér protestánsok

A 2000-es amerikai elnökválasztásra a protestáns egyházak félretették minden addigi nézeteltéréseiket, és közösen léptek fel George W. Bush elnökké választása érdekében. Ma azonban nem akad olyan jelölt, aki össze tudná fogni ezeket a csoportokat.

A protestáns Amerika két prominens alakja, Richard Land és Jim Wallis nyilvános vita összehívását kezdeményezte Washingtonban. A vita célja az lenne, hogy a lehetséges elnökjelöltek figyelmét felhívja arra, hogy túlságosan keveset foglalkoznak azokkal a morális témákkal, amelyeket a fehér protestánsok fontosnak tartanak.

Richard Land és Jim Wallis a protestáns platform két különböző oldalán állnak, és egyáltalán nem nevezhetők országos cimboráknak. Land a Déli Baptista Konvenció elnöke, aki gyakran feltűnik konzervatív beszélgetős műsorokban. Őt elsősorban a hagyományos család felbomlásának következményei aggasztják, ezért nemrégiben egy, az apaságot népszerűsítő kezdeményezés élére állt. Jim Wallis ezzel szemben egy olyan keresztény szervezet elnöke, amelynek küldetése, hogy hirdesse a Biblia szociális igazságosságáról szóló téziseit. Viszont valamiben közös álláspontra kerültek: mindketten aggodalommal figyelik a republikánus jelöltek szólamait.

„Túlságosan kevés szó hangzik el a gazdasági és a morális válság kapcsolatáról” – mondta Land. „Senki sem beszél – az elnököt is beleértve – úgy a témákról, ahogy mi azt szeretnénk”. Wallis hozzátette: „egyik párt programjában sem található meg a szegények védelme, holott ennek kellene az alapvető elvnek lennie, amikor deficitcsökkentésről beszélünk.”

A „fehér protestánsok” nem egységes tömörülés. Sok felekezethez tartoznak, és az amerikai felnőtt lakosság körülbelül 25%-át teszik ki. A fiatalabb George W. Bush elnökválasztási kampányaiban azonban az „együttérző konzervativizmus” csoportban közös nevezőre kerültek, ami nagyban hozzájárult a texasi kormányzó sikeréhez.

Külföldi missziók. Hazai szegénység-ellenes programok. Vallási csoportok támogatása, hogy népszerűsítsék az apaságot és a házasságot. Ezek voltak azok a pontok, amiért a fehér protestáns szervezetek egy emberként sorakoztak fel Bush mögött. Most azonban úgy tűnik, hogy a protestánsoknak nincs egyértelmű favoritja a republikánus térfélen.

Habár a 2004-es demokrata elnökjelölthöz John Kerry-hez képest Obama növelni tudta támogatottságát a fehér protestáns szavazók körében, a közvélemény-kutatások szerint 70%-uk ugyanúgy, ahogy a korábbi években is, republikánus jelöltre adná a voksát. Kérdés azonban, hogy lesz-e számukra alkalmas jelölt.

„Egy ember sincs a republikánus oldalon, aki rendelkezne Bushhoz hasonló vonzerővel és kiállással” – mondta Peter Wehner, aki Reagannek és Bushnak is dolgozott. A politika és a vallás kapcsolatát kutató John Green szerint Bush személyisége volt a kulcstényező abban, hogy felekezetektől függetlenül elnyerte a fehér protestánsok támogatását. Véleménye szerint Bush nagy pillanata az volt, amikor egy vita alkalmával Jézust nevezte meg kedvenc politikai filozófusának. A mostani elnökjelölési procedúrában azonban Green szerint még nem volt ehhez hasonló, döntő fontossággal bíró pillanat.