Lengyelország és Németország a megbékélés útján

Lengyelország és Németország kapcsolatára hosszú távon rányomta bélyegét a második világháború és annak megannyi következménye. A két nép éveken át feszültségben élt egymás mellett, a megbékélés folyamata csak lassan indult be, és tele is volt zökkenőkkel. Akadályokba ütközött a kétoldalú kapcsolatok újraértékelése és az egymás iránti bizalom feltámasztása is. A feszültség számos formában testet öltött, így a határ mentén élő lengyel illetve német kisebbséget nap mint nap számos atrocitásérte, a határvárosok problémái pedig sokáig csak vártak a megoldásra.

Kaczynski és a távolságtartás politikája

A PiS az Önvédelem (Samoobrona) és a Lengyel Családok Ligájával (LPR) alkotott koalíciójának bukásáig Jaroslaw Kaczynski EU-ellenes politikát folytatott. Kormányzása alatt, a 2005-től 2007-ig terjedő időszakban a németekkel való kommunikáció gyakorlatilag megszűnt, ehelyett Kaczynski Amerika-barát külpolitikát folytatott.

Ami a belpolitikát illeti, a német kisebbség nem egyszer volt a lengyelek zaklatásának kitéve, a nemzeti Jog és Igazságosság pártvezére a sziléziai és az opolai vajdaságban élő német kisebbségben egyenesen veszélyforrást látott. Legutóbb nyáron kavart nagy port Kaczynski egyik olyan kijelentése, melyből egyértelműen érezni lehetett, hogy a német kisebbséget másodrendűnek tartja. A lengyelországi német kisebbség vezetése felháborodásának nyílt levélben adott hangot.

Múlóban az EU-fóbia

A Kaczynksi-féle politikai magatartás mellett hab volt a tortán a koalíciós párt, az LPR által keltett félelemérzet, ami azt hirdette, hogy Lengyelország uniós csatlakozása negatívan fog hatni az ország gazdasági helyzetére. Az LPR a nemzeti értékek összemosódásától tartott az Európai Unióban, vagyis attól, hogy a lengyel nemzeti érdekeket nem tudják majd kellően képviselni, így azok hátrányba kerülnek a többi országgal törekvéseivel szemben. Emellett olyan alaptalan jóslatokkal is ijesztgették a lakosságot, hogy a mezőgazdaság teljesítményének visszaesését és a földek elvesztését hozza majd magával az uniós tagság.

Az elmúlt évek során világossá vált, hogy az aggodalmak alaptalanok voltak. A lengyel gazdaság nem hogy nem esett vissza, hanem épp ellenkezőleg, az EU egyik legdinamikusabban fejlődő piacává nőtte ki magát, és ez az ország geopolitikai helyzetén is sokat javított. Közben az LPR támogatottsága is szertefoszlott, így a most már alig 1 százalékon mért párt által is propagált EU-fóbia alábbhagyott Lengyelországban.

Tusk fordulata

A lengyel-német kapcsolatok fejlődésében mérföldkőnek számít a Donald Tusk vezette Polgári Platform (PO) választási győzelme. Tusk személyében egy, az Európai Unióra nyitott, a német kapcsolatok iránt érdeklődő miniszterelnök került kormányra. A PO legfontosabb célkitűzései között a gazdaság fellendítése, az infrastruktúra fejlesztése, az Európai Unióhoz való felzárkózás és egyúttal az egykor legnagyobb ellenségnek tekintett nyugati szomszéd felé való nyitás is kiemelt szerephet jutott. 180 fokos fordulat volt ez az előző kormány, a PiS által képviselt irányvonalhoz képest.

A barátsági szerződés újjáélesztése

A lengyel-német határ mintegy szimbolikus újranyitásaként is értelmezhető az a szomszédsági és együttműködési szerződés, ami 1991-ben új alapokra helyezte a két ország kapcsolatát. Ez a dátum vált a viszony javulásának szimbolikus kezdőpontjává. Mérföldkőnek számított ez az egyezmény, hiszen lezárta a világháború okozta sebeket, és egyúttal új fejezetet is nyitott a közös történelemben. A szerződés aláírásának húszéves évfordulója alkalmából idén Angela Merkel német kancellár is látogatást tett Lengyelországban.

A két ország viszonyát jelenleg nem nehezítik súlyos problémák, a határ menti városok ügye megoldódni látszik, és már Kaczynski sem agitál olyan intenzíven a német kisebbség ellen, mint a korábbi években. Ez már azt sejteti, hogy a legkényesebb akadályok is elhárultak a két ország európai szintű együttműködése elől.

Gazdasági összefogás

Lengyel részről olyan igények merültek fel a Tusk-Merkel találkozón, mint a nagysebességű vonatok behozatala Lengyelországba, az infrastruktúra javítása, szoros partnerség az Európai Unióban és a lengyel szakok németetországi egyetemeken való támogatása.

Berlin ezek mellett az uniós krízis elleni szorosabb együttműködést, az euróválság elleni közös küzdelmet várja a lengyelektől. A két ország közösen kívánja felvenni a harcot a gazdasági válsággal szemben. Németország keleti szomszédjában fontos stratégiai partnert lát, és segíti Lengyelország csatlakozását az euróövezethez.

Varsó nyugati nyitásának árnyoldalai közé sorolható, hogy a Visegrádi Négyekkel folytatott kommunikáció az utóbbi időszakban kisebb szerephez jut lengyel részről.

A német munkaerőpiac nyitva áll

2011. május 1-én törvényileg megszűntek a munkaerőpiaci korlátozások Németországban és Ausztriában. A közép-európai országokból mintegy 400.000 vendégmunkásra számítanak a németek, köztük főleg a német-lengyel határ mentén élő lengyelekre. A 2004-es bővítés alkalmával Németország a magasabb bérek döntött, ezért nem nyitotta meg az országot a közép-európai munkavállalók előtt. Az uniós csatlakozástól számítva hét évet kellett várniuk a lengyeleknek arra, hogy legálisal vállalhassanak munkát nyugati szomszéduknál.

A weimari háromszög újjáélesztése

1991-ben jött létre a weimari háromszög névre keresztelt, Európa két gazdasági nagyhatalmát, Németországot, Franciaországot valamint a gyors ütemben felzárkózó Lengyelországot magába foglaló szövetség, mely sorozatos csúcstalálkozók segítségével próbálta a közép-európai országot közelebb hozni a nyugati államokhoz és az Európai Unióhoz. A kezdeti lelkesedésnek Lech Kaczynski elnök vetett véget, aki még 2006-ban megszakította a kapcsolatokat a két európai naggyal, mert nem tudta túltenni magát a személyét ért kritikákon.

Azóta Lengyelországban átalakult a politikai színtér, és az ország gazdasági fellendülése révén nyitottabbá is vált Franciaország és Németország a kapcsolatok szorosabbá fűzésére. Lengyelországnak a jelenlegi gazdasági teljesítménye mellett minden esélye megvan arra, hogy az együttműködésből jól profitáljon. Az, hogy ez a PO által képviselt nyugati kapcsolatokra épülő irányvonal tartós marad-e, nagyban függ az október 9-ei választások eredményétől.