A sajtószabadságért aggódnak Olaszországban

A kormánypárt által benyújtott törvénytervezet nemcsak a lehallgatásokkal és publikációjukkal, hanem az internetes szerzői jogokkal is foglalkozik. A szolgáltatónak és a felhasználónak egyaránt ellenőriznie kell a webre kerülő információkat; akit a copyright jogokon való visszaélésen kapnak az egyik napról a másikra internet hozzáférés nélkül találhatja magát.

A lehallgatások korlátozása elsősorban az ügyészek kezét köti meg. Ezentúl a maximum öt évvel büntethető bűncselekmények esetében hetvenöt napig, maffia és terrorizmusügyekben negyven napig lehetne lehallgatni, amely időtartamok bizonyos számú napig meghosszabbíthatóak. Nem készülhetnek felvételek a felek előzetes hozzájárulása nélkül, csak ha hivatásos újságírókról vagy ügynökökről van szó.

Ha egyházi személy ellen nyomoznak, akkor előbb értesíteni kell róla a közvetlen felettesét. A lehallgatások anyagáról összefoglalót lehet készíteni, de csak akkor, ha az ügy már lezárult és nem titkosították. A lehallgatások anyagának közlése drága mulatság lesz: akár százezer euro is lehet a büntetése az ezt áthágó újságírónak.

Az új szabályozásnak az összes internetfelhasználó is a kárvallottja lehet, mivel a blogolást bizonyos feltételekhez kötik. A lehallgatási törvényben ugyanis van egy olyan klauzula, mely bevezeti a helyesbítés kötelességét. Az úgynevezett „Blogger-gyilkos”rész szerint minden honlapnak helyesbítenie kell 48 órán belül, ha valakit sért az oldal bármely tartalma. Ha nem teszi, bírságot fizet. A felhasználó így sokak szerint így kvázi besúgóvá válik. A törvénytervezet, ellenzői szerint lehetetlenné teszi az online gondolatkifejezést és helyesbítéskérés-lavinát indíthat el. Ezzel Európában egyedülálló módon e-mailek útján cenzúráznák bármely az interneten megjelenő olasz cikk tartalmát.

 Az olasz szolgáltatók képviselője szerint ez a szabályozás indokolatlan felelősséget varrna a szolgáltatók nyakába mert ezzel „mintha az autópályafenntartó lenne felelős azért, ha az autós megszegi a KRESZ-t, vagy kirabolna egy autógrillt.” Bizonyos szavakra egyenesen nem lehetne rákeresni, csakúgy, mint Kínában.

De mivel indokolják a törvényhozók a rendelkezés szükségességét? Egyrészt takarékossági okokkal; ennek érdekében tizenöt nap után felül kell vizsgálni a lehallgatásokat, hogy szükséges- e őket tovább folytatni. Másrészt azzal, hogy nem lehet közölni az anyagukat, a személyiségi jogok védelmét akarnák biztosítani. Berlusconi a lehallgatásokat eredetileg csak a terrorizmus és maffia elleni küzdelem biztonságpolitikai területeire akarta szorítani.  

Másrészről  a lehallgatások anyagai sem egészükben, sem részleteikben nem publikálhatóak. A jövendő törvény lényegét sokak szerint egyetlen szóval lehet leírni: cenzúra. Ráadásul egy gyakorló bíró szerint a lehallgatások egyáltalán nem kerülnek sokba ahhoz képest, hogy hány embert kéne a rendőrségnek alkalmaznia ha a hagyományos módszerekkel dolgozna.

A sajtó képviselői és az felhasználók karöltve tiltakoznak.

A különböző civil szervezetek tömeges tüntetéseket szerveztek a kormány ismételt kísérlete ellen, hogy a lehallgatási törvény ürügyén megakadályozza az információk nyilvánosságra kerülését. Az olasz sajtószövetség elnöke szerint a bírósági ügyiratok közlése az újságírók kötelessége, vagy akár más mesterséghez is foghatnak, ha ezt nem tehetik meg. A szervezők szerint egész Olaszország megmozdult az állampolgári jogokért és az alkotmány védelméért. Francesco Siddi kiemelte, hogy tüntetésük nem pártszempontokat követ, hiszen 2007-ben éppen a jelenlegi ellenzék akkori törvénytervezete ellen szólaltak fel, mely lehetővé tette volna a bírósági iratokkal való visszaélést. Hozzátette, a valós információ nem egy átlagos termék: ha hiányzik vagy korlátozzák, az alapvetően sérti az állampolgári jogokat és ezáltal magát a demokráciát.Az elnevezett bizottság szerdára újabb tüntetést szervezett a Pantheonhoz, a szólásszabadsági törvény elleni tiltakozásul. 

 A bizottság mindenkit az utcára szólít, aki az alkotmány szellemét meg akarja őrizni, és mindenkit aktív közreműködésre kér a tiltakozásban való részvételben. A tüntetésssel egybekötött köztérfogalalás mottója ‘Én itt leszek’, ami arra inti a honatyákat, hogy a tüntetők az utcákon maradnak addig, amíg céljukat el nem érik. Giuseppe Giulietti az alkotmány 21.paragrafusáról (információkifejezés és sajtószabadság) elnevezett szervezet elnöke érdekérvényesítésre és összefogásra hív fel mindenkit, aki szerint „a levegő nemcsak szennyezett, hanem  a szólásszabadsági törvény elfogadásával egyenesen belélegezhetetlenné válik.”Az olasz sajtószövetség is megmozdulásokat helyezett kilátásba, és arra a demokratikus alapjogra hivatkozott, mely szerint minden állampolgárnak joga van az információkhoz való egyenlő hozzáférésre.

A törvénytervezet jelenlegi állapota – mint  a neve is mutatja – csak tervezet, akkor válhat jogerős törvénnyé ha a felsőház módosításait elfogadja az képviselőház is. És ha ez megtörténik, még úgy is számos módon megbukhat a törvényjavaslat.

De vajon mi lehet a tervezet valódi célja? Ellenzői szerint az újságírók megbüntetése, az internet ellenőrzése de legfőképpen az, hogy Berlusconi megtarthassa parlamenti többségét, büntetőjogilag immunissá váljon, és ne kerüljenek napvilágra kétes ügyletei.

 Az olasz lakosság 70 százaléka a televízióból és az internetről informálódik, azért válik egyre fontosabbá ezek ellenőrzése a Berlusconi-kormányzat számára. Az olasz kiadóvállalatok és médiavállalkozások nagy része már amúgy is a Berluscloni-klán kezében van, és már csak az internet (volt ) szabad.