Lengyel választások: ki lehet a befutó?

Lengyelország választ. A 2007-es előrehozott választások után négy évvel, 2011. október 9-én újra az urnákhoz járulnak a lengyel állampolgárok, hogy az ország jövőjéről döntsenek. A választások kapcsán több kérdés is felmerül, melyek közül a legfontosabb természetesen az, hogy az előzetes közvéleménykutatásoknak megfelelően Donald Tusk vezetésével a Polgári Platform (Platforma Obywatelska) marad a kormányon, vagy Jarosław Kaczyński újra miniszterelnök lesz a Jog és Igazságosság (Prawo i Sprawiedliwość) élén. Továbbá eldől az is, hogy az eddigi kisebbik kormánypárt Lengyel Néppárt (Polskie Stronnictwo Ludowe) át tudja-e lépni az ötszázalékos parlamenti küszöböt.

Akik a választásokon indulnak

A lengyel országgyűlés kétkamarás: alsóháza a Szejm (Sejm), melynek 460 tagja van, a felsőházat pedig a száztagú Szenátus (Senat) alkotja. A parlamenti választásokon összesen kilenc párt indul el október 9-én, amelyek közül a legnagyobb szavazóbázissal a jelenleg is kormányon lévő, liberális-konzervatív Polgári Platform (PO), illetve a legerősebb ellenzéki, jobboldali konzervatív Jog és Igazságosság (PiS) rendelkezik. Az előzetes közvéleménykutatások szerint az öt százalékos parlamenti küszöböt átlépheti még a Baloldali Demokratikus Szövetség (Sojusz Lewicy Demokratycznej), illetve a jelenleg kormánykoalícióban lévő Lengyel Néppárt (PSL). Egyes elemzők szerint a Polgári Platformból tavaly nyáron kiszállt, új pártot alapító Janusz Palikot (Ruch Poparcia Palikota) is képes lehet meghaladni az öt százalékos választási eredményt.

Bár a hétről-hétre frissülő felmérések Donald Tusk győzelmét sejtetik, még semmi sem dőlt el: egy olyan országban, ahol a szavazásra jogosultak száma jóval meghaladja a harmincmillió főt, bármi megtörténhet.

Polgári Platform – mennyire biztos a győzelem?

Az mindenképpen egyértelmű, hogy a kormányzásra készülő pártok közül csakis a mostani miniszterelnök Donald Tusk vezette Polgári Platform, illetve a Jarosław Kaczyński zászlaja alatt kampányoló, a kormánypárt nyakában lihegő Jog és Igazságosság kerülhet ki győztesként. A közvéleménykutatásokat végző különböző cégek eredményei olykor-olykor hatalmas különbségeket mutatnak, bár az elmondható, hogy mindannyian a Polgári Platform győzelmét jósolják. A kormánypárt azonban cseppet sem lehet nyugodt: a gyakran nagyarányú előnyöket látva könnyen elkényelmesedhetnek a Platform hívei, gondolván az ő szavazatukra talán már nincs is szükség, annyira biztos a párt győzelme. Éppen ezért Donald Tusk pártjának az lenne a legjobb, ha a részvételi arányok minél nagyobbak lennének – ez szinte biztos győzelmet jelentene a Platformnak. 

Ezt valószínűleg a kormányfő is így érzi, hiszen a parlamenti választások előtt néhány héttel országos kampányútra indult – autóbusszal. A „Tuskobus” névre hallgató busz több héten keresztül egyik helyről a másikra utaztatja a miniszterelnököt és stábját (többnyire minden alkalommal magával viszi valamelyik miniszterét is), hogy a helyszínen találkozzon a választópolgárokkal. Tuskot és kíséretét azonban jóindulatú hátba veregetés helyett sok helyen füttyszó és elégedetlen bekiabálások sora fogadta: a miniszterelnöknek többször is végtelenül kellemetlen szituációkból kell kivágnia magát, amiért a személyes találkozót választotta a potenciális szavazókkal. Sokszor a helyi futballhuligánoktól nem hallotta a saját hangját, ez azért is fájó pont a kormányfőnek, mert jó ideje a párt egyik sarkalatos kérdése a huliganizmus visszaszorítása – ami egyúttal belpolitikai viszályokat is szít valamivel kevesebb, mint egy évvel az Európa Bajnokság rendezése előtt.

Amennyiben a Platform nyerni tudna az októberi választásokon, rögtön két örömteli programmal kezdhetné a következő kormányidőszakot: egyrészt befejezhetik a júliusban megkezdett EU-elnökséget, másrészt pedig megrendezhetik a jövő nyári labdarúgó Európa Bajnokságot, amely ha sikeres lesz, nagyot lendíthet az ország – mostanában amúgy sem rossz – külföldi megítélésén.

A közvéleménykutatások alapján a választásra jogosultak körében a Polgári Platform átlagosan 36 százalékos népszerűséget tudhat magáénak, 4-5 százalékkal többet, mint legnagyobb ellenfele, a Jog és Igazságosság. A lengyel előrejelzésekkel azonban nem árt elővigyázatosnak lenni: 2005-ben a Platform, 2007-ben pedig a Jog és Igazságosság pártját várták az első helyre, végül mind a két alkalommal a másik nyert.

Jog és Igazságosság – beérhető-e a kormánypárt?

A Jarosław Kaczyński által vezetett erősen konzervatív Jog és Igazságosság pártja négy év kihagyás után térne vissza a kormányrúdhoz. Hat évvel ezelőtt, a 2005-ös választásokat éppen azelőtt a Polgári Platform előtt nyerték meg, akik idén szintén a legnagyobb riválisai az ellenzéki pártnak. Kormányzásuk ugyanakkor nem tartott sokáig, a Kaczyński-fivérek idilli vezetésének (a tragikusan elhunyt Lech Kaczyńskit 2005-ben választották Lengyelország elnökének) a 2007-es – Platform-győzelmet hozó – előrehozott választások vetettek véget.

Az akkori vereséget követően ellenzékiségbe vonuló Jog és Igazságosság azóta egyre rosszabbul áll: 2007-ben Jarosław Kaczyńskinak kellett lemondania a kormányfői posztról, hogy aztán 2010-ben az államfői tisztséget is elveszítse a párt a tragikus kimenetelű szmolenszki baleset következtében. Jarosław Kaczyński akkor elindult az előrehozott elnökválasztásokon, de alulmaradt a korábbi Szejm-elnök Bronisław Komorowskival szemben. A Jog és Igazságosság elnöke most mindent elkövet, hogy újra a kormányfői székbe ülhessen.

Ugyan a lengyel előrejelzések Platform győzelmet jósolnak, korántsem szabad leírni a komoly táborral rendelkező ellenzéket. Ami Kaczyński és pártja mellett szól: 1. konzervatív, jobboldali nézeteit egyre többen osztják a köztudottan erősen vallásos Lengyelországban, még a fiatalok körében is. 2. Kaczyński pártjának jóformán nincsen konkurenciája a PO-tól jobbra (az az egy-két jobboldali párt, akik részt vesznek a választásokon, valószínűleg meg sem közelítik majd a parlamenti küszöböt). 3. A Platformból kivált, egyre erősödő Janusz Palikot pártja éppen Donald Tuskéktól vehet el értékes szavazatokat, ami csökkentheti a két párt közötti néhány százalékos eltérést. 4. Maga a kormánypárti kampány is segíthet Kaczyńskin: míg idáig Donald Tusk miniszterelnök az EU „zöld szigetének” nevezte Lengyelországot, s Európában is a „bezzegországként” tartották számon, a kampány megkezdése óta Tusk rendre szegénységgel, munkanélküliséggel, elégedetlenséggel találkozik főleg a kisebb városokat, illetve falvakat járva. Ha a miniszterelnök nem tudja meggyőzni a csalódott rétegeket, az szintén az ellenzék malmára hajthatja a szelet.

Az azonban, hogy Kaczyńskinak nincsen ellenfele a jobboldalon, akár hátrányos is lehet a választások után. Amennyiben a Jog és Igazságosság októberben nyerne – ez pedig maximum néhány, talán négy-öt százalékos előnnyel a Platform előtt elképzelhető – nem lenne koalíciós partnere. A jelenleg parlamenti mandátumokra pályázó pártok közül szinte elképzelhetetlen, hogy Kaczyński pártja valakivel közösen alkosson kormányt, s így kisebbségi kormányként kerülnének az országgyűlésbe. Ennek tükrében elképzelhető, hogy egy esetleges Kaczyński győzelmet követően hosszú hetekig tartó koalíciós tárgyalások következnének.

Ki juthat be a két nagy mellett?

A Lengyel Néppárt (Polskie Stronnictwo Ludowe)

A Platformmal koalícióban kormányzó párt elmondhatja magáról, hogy a legtöbb taggal rendelkezik az országban: a 130 000 főt számláló párt felülmúlja mind a másik kormánypártot (50 000 tag), mind az ellenzéki Jog és Igazság pártját (22 000 tag). Az 1895-ben alapított történelmi párt ehhez képest csupán 31 mandátummal rendelkezik a Szejmben, a Szenátusba pedig két főt delegálnak.

Az előrejelzések rendre öt százalék körüli eredményt jósolnak a Lengyel Néppártnak, így ha valóban bejutnak, elképzelhető, hogy megmarad a kormánypárti koalíció – Tusk pártjának természetesen szüksége van a Néppártra a parlamenti többséghez, hacsak nem aratnak elsöprő sikert Kaczyńskiék felett. Amennyiben viszont nem lépik át a parlamenti küszöböt, könnyen bajba kerülhet a Polgári Platform is, akinek új koalíciós partner után kell majd néznie.

Baloldali Demokratikus Szövetség (Sojusz Lewicy Demokratycznej)

A szociáldemokrata párt 2001-ben még választásokat nyert, a 2007-es választásokon azonban már csak 45 parlamenti mandátumot szerzett. 1999-es megalakulása óta még sohasem indult egyedül: idén közös listán van többek között a Munkaszervezettel (Unia Pracy), a Nők Pártjával (Partia Kobiet), illetve a Zöldekkel (Zieloni).

A legtöbb közvéleménykutató cég 8 százalék körüli eredményt jósol a pártnak, de kivétel nélkül mindenki a parlamentbe várja őket.

Janusz Palikot

Az ellentmondásos Janusz Palikotot még 2010 júliusában a Polgári Platformból zárták ki, miután többször is nyíltan bírálta Lech Kaczyńskit a szmolenszki tragédia kapcsán. Nem ez volt egyébként Palikot egyetlen megdöbbentő akciója, 2007-ben például egy olyan pólóban jelent meg a PO sajtótájékoztatóján, amelynek elejére az „SLD-ből jövök”, a hátára pedig a „Meleg vagyok” felirat volt felfestve. Pár nappal később egy, a lubilin rendőrök által elkövetett nemi erőszakkal kapcsolatos sajtóeseményre egy dildóval és egy pisztollyal érkezett, mondván: ezek a tárgyak jelképezik a lengyel rendőrség munkamódszereit. Kizárása után új, liberális pártot alapított Palikot Támogató Mozgalma (Ruch Poparcia Palikota) néven. Nem sokan gondolták volna, hogy rögtön a 2011-es választásokon komolyan kell venni Palikotot, akiről most már könnyen elképzelhető, hogy átlépi az öt százalékos parlamenti küszöböt. A többek között a melegházasságot, az egyház és az állam szétválasztását követelő Palikot pártját sok közvélemény kutató cég várja akár 6 százalék fölé is.

Akik még ott lesznek

Néhány százalékos eredményt érhet el a Lengyelország a Legfontosabb (Polska Jest Najważniejsza), az Új Jobboldal Kongresszusa (Kongres Nowej Prawicy), a Jobboldali Köztársaság (Prawica Rzeczypospolitej), illetve a Lengyel Munkáspárt (Polska Partia Pracy), de szinte biztos, hogy ezek közül a pártok közül egy sem kerül be a következő parlamentbe.