Létezik-e lengyel csoda, avagy hogyan tovább bezzeg-ország?

Mint az egyetlen EU-tagállam, amely a válság mélypontján, 2009-ben is gazdasági növekedést tudott produkálni, Lengyelország irigyelt példaként került a figyelem középpontjába az utóbbi években. Kedvező helyzetben érte a válság, de hogy miként kerül ki belőle, az még kérdéses.

Mi áll a töretlen növekedés hátterében? A titok nyitja korántsem valami ördöngős újítás, csupán a keynes-i anticiklikus gazdaságpolitika régi receptje. A különbséget egyszerűen az jelenti, hogy a lengyelek megengedhetik maguknak – a hatalmas államadósságot görgető államokkal szemben – hogy válság idején állami költekezéssel pörgessék fel a gazdaságot.

A siker kulcsa tehát ebben az esetben nem a válságkezelés, sokkal inkább arra való felkészülés, az azt megelőző szigorú fiskális politika volt. Ezen szempontok figyelembe vételéről egyébként az alkotmány is gondoskodik, hiszen a legmagasabb szinten állít szigorú feltételeket a hitelek felvételéhez, amennyiben az államadósság a GDP 50 százaléka fölé emelkedik. 60 százalék felett pedig gyakorlatilag megtiltja az újabb kölcsönök lehívását. Így Lengyelország irigylésre méltó 43%-os államadóssága évi 5%-os GDP-bővüléssel párosult a válságot megelőző években. Ennek köszönhetően a jelenlegi kormány megengedheti magának, hogy a világgazdaság gyengélkedése és a kereskedelmi partnerek erősödő protekcionizmusa miatt kieső keresletet a belső kereslet fellendítésével pótolja. Erre pedig tökéletes lehetőséget jelentenek a 2012-es futball Európa-bajnoksághoz kapcsolódó infrastrukturális beruházások, stadionépítések, csakúgy, mint a régóta esedékes vasútfelújítások és autópálya-fejlesztések.

Lengyel sajátosságok

A helyzetet tovább javította, hogy – a többi régiós országgal ellentétben – Lengyelország exportfüggősége viszonylag mérsékelt. A kivitel a bruttó nemzeti termék felét teszi ki, ráadásul messze a legfontosabb kereskedelmi partner Európa egyik legegészségesebb gazdasága: Németország. Ezt az előnyt tovább növeli a több mint 38 milliós belső piac, melynek jelentős része az elmúlt tíz évben olyan életszínvonal-emelkedésen ment keresztül, mely a belső keresletet is számottevővé és stabillá teszi. A Donald Tusk vezette kormány pedig igyekszik is a válság kezdetétől fogva fenntartani a belső fogyasztást, mint az ellenállóképesség egyik legfőbb forrását. Ebbe a felfogásba illik a végrehajtott adóreform is, mely a korábbi háromkulcsos helyett kétkulcsos adórendszert vezetett be, az alacsonyabbik, 19%-os kategóriába eső jövedelem határát pedig az előző duplájára emelte. A statisztikák szerint ez kellően gyors és hatékony megoldásnak bizonyult.

Még a zloty súlyos leértékelődése is jól és jókor jött lengyel szempontból. A valuta rövid idő alatt 35%-ot vesztett az értékéből az euróval szemben, aminek következtében a válság kitörése rendkívül előnyös pozícióban érte az ezáltal olcsóbbá és jóval versenyképesebbé váló lengyel exportot. Arról nem is beszélve, hogy így a hazai piacon is versenyelőnybe kerültek a honi termékek a behozatallal szemben, ezáltal újabb lökést adva gazdaságnak. Azóta persze már az infláció leszorítása a cél. Idáig elég sikeresen, az irányadó kamatláb megemelésének köszönhetően ugyanis tavaly már ismét bőven a maastrichti kritériumokban megszabott 3%-on belül volt az érték.

A már említett alacsony állami eladósodottságon túl jelentős előnyt jelentett az ország számára, hogy a magánadósság mértéke is jóval alacsonyabb mondjuk a magyarországinál, a devizahitelesek számáról nem is beszélve. A kormánynak így elegendő volt kisebb engedményt tenni a frankhitelesek számára, méghozzá, hogy adósságukat devizában is törleszthetik. Ez nyilvánvalóan elsősorban a rengeteg külföldön (főleg Nagy-Britanniában) munkát vállaló lengyelt érintette.

A Bloomberg elemzése szerint Lengyelország gazdasága a legdiverzifikáltabb és a legrugalmasabb a volt szocialista országok közül, mely szintén egyszerűbbé teszi az szűkülő lehetőségekhez való alkalmazkodást válság idején, ráadásul jelentős vonzerőt jelent a térségben befektetést fontolgató multik számára is.

Sok elemző tulajdonít nagy jelentőséget az 1999-es oktatási reformnak is. A rendszer mélyreható átalakítása óta a diákok egyre javuló eredményeket érnek el a PISA-felméréseken. Bő egy évtized alatt sereghajtókból éltanulóvá váltak a lengyel diákok. A felsőoktatás átszervezése azonban továbbra is várat magára, amit a képzések alacsony versenyképessége miatt sokan elmaradásként értékelnek.

Billenő egyensúly

A Lengyel Központi Bank (Narodowy Bank Polski) nemrég módosította az idei GDP-növekedéssel kapcsolatos előrejelzését 3,1% – 5,1%-ra, a korábbi 3,3% – 5,5%-ról. Ez a szám továbbra is igencsak tekintélyt parancsoló az éppen pozitív EU-átlaghoz viszonyítva, ugyanakkor azt is jelzi, hogy a Lengyelország sem független a világgazdasági folyamatoktól. Ezzel persze a Tusk-kabinet is tisztában van, hiszen az ellenzéki Jog és Igazságosság (Prawo i Sprawiedliwość, PiS) az októberi választások közeledtével egyre gyakrabban emlékezteti a választópolgárokat a válságkezelés korántsem csekély árára. Az államadósság 55%-ra szökött, vagyis több mint tíz százalékponttal emelkedett az elmúlt négy év alatt. Az alkotmány értelmében így a ráta a jövő év folyamán nem nőhet tovább. A költségvetés hiánya a Lengyel Központi Statisztikai Hivatal adatai szerint az elmúlt három évben sorrendben 3,7%, 7,3%, valamint 7,9% volt. Ennek következtében a kormány immár második éve volt kénytelen a Demográfiai Tartalékalapból fedezni a folyó nyugdíjakat, valamint a magánnyugdíj-pénztárak bevételének egy részét is átvezették az állami kasszába.  Megszorításokról persze a választások előtt nem igen beszélnek, így novemberig nem is fog kiderülni, miként gondolkodnak a versengő pártok a büdzsé szanálásáról.

Az elszaladó hiány miatt azonban egyelőre senki sem látszik túlzottan aggódni. A piacok nyugodtak, melyben persze nagy szerepe van a válság kezdete óta Lengyelországra aggatott példagazdaság-szerepnek is. Bár szakértők szerint a nagy hitelminősítők éppen egy a választások után esetlegesen bejelentendő fiskális szigorításra várnak az ország felminősítésével. Ezidáig az egyetlen következmény, hogy a kormány kénytelen volt elhalasztani az euró-övezethez való 2012-re tervezett csatlakozást, ami a jelenlegi válsághelyzetben még kedvezőnek is mondható. Mindazonáltal a lengyel pénzügyminiszter, Jacek Rostowski az eurokötvények kibocsátásának és az eurózóna szorosabb gazdasági-pénzügyi együttműködésének egyik fő szószólója.

A ’80-as években a lengyel Szolidaritás szakszervezet londoni támogatói csoportjának tagja, miközben a „Kommunista Gazdaságok” c. folyóirat társszerkesztője. A rendszerváltás során Leszek Barcelowicz pénzügyminiszter és helyettes-miniszterelnök tanácsadójaként dolgozik, elévülhetetlen érdemeket szerezve a sikeres, sokkterápiás gazdasági átmenet lebonyolításában. 1995 és 2000, valamint 2005 és 2006 között a budapesti Közép-európai Egyetem közgazdasági tanszékének vezetőjeként dolgozik, mely pozíciójáról pénzügyminiszterré történő kinevezése miatt mond le. 2002 és 2004 között a Lengyel Nemzeti Bank tanácsadójaként tevékenykedik, 2004 és 2007 között pedig a legnagyobb lengyel bank, a Bank PEKAO gazdasági tanácsadója. Nevéhez fűződik a varsói székhelyű Center for Social and Economic Research (CASE) létrehozása is. 2009-ben a The Banker magazin az év európai pénzügyminiszterének választotta. Angolul és lengyelül anyanyelvi szinten, franciául, spanyolul és oroszul pedig folyékonyan beszél.

Egyéb veszélyek és kihívások

A munkanélküliség szintén lényeges társadalmi feszültségforrás, ezen a téren pedig a lengyelek helyzete sem rózsásabb az európai átlagnál, a munkanélküliségi ráta ugyanis továbbra is 11% körül áll. A társadalmi igazságosság és a jövedelemelosztás szempontjából pedig kifejezetten a legrosszabbak közé tartozik az ország uniós összehasonlításban. Ráadásul a baloldal háttérbe szorulásának következtében a két nagy jobboldali párt egyike sem mutat túlzott érzékenységet ezen problémák iránt, melyeket tovább súlyosbít az európai viszonylatban számottevő vidéki lakosság rossz helyzete és a mezőgazdaság alacsony produktivitása. Ennek megfelelően a jelenlegi helyzetben Lengyelország számára kulcskérdés a EU Közös Agrárpolitikájának reformja. Kiemelkedően fontos ez a kisebb koalíciós párt, a Lengyel Néppárt (PSL, Polskie Stronnictwo Ludowe) szempontjából, mivel az előzetes felmérések szerint ebben a pillanatban nem érné el a parlamentbe jutáshoz szükséges 5%-os küszöböt.

A Világbank értékelése szerint továbbá rendkívül rossz a vállalkozói környezet a kis- és középvállalkozások számára, mely tovább erősítheti az emigrációt és gátolja az innovációt.A jövő szempontjából nem szerencsés az sem, hogy az összes kutatás-fejlesztésre fordított összeg csupán a GDP 0,64%-át teszi ki, mely még az egyébként nagyon alacsonynak számító magyar szinttől is elmarad (0,96%).  Jelentős hiányosság tapasztalható tehát egy jövőorientált, hosszú távú gazdaságpolitika kidolgozása terén.

Fontos fogyatékosságként emlegetik a kiterjedt állami szerepvállalást a gazdasági szférában, melyet ellenzékből is sokat támadnak és a szocializmus maradványának tekintenek. Éppen a költségvetés kiegyensúlyozása érdekében a kormánykoalíció azonban egy jelentős privatizációs programot hirdetett 2009-ben, melyhez a közszférában elkerülhetetlen elbocsátások párosulnának. Ezekkel a jelenleg is zajló intézkedésekkel kívánnak tehát egyidejűleg számottevő bevételhez jutni, valamint faragni a költségvetés kiadási oldalán, mely utóbbi azonban várhatóan növelni fogja a meglévő feszültségeket.

Szerencsés adottságainak, illetve az elmúlt évtized következetes és átgondolt gazdaságpolitikájának köszönhetően Lengyelország tehát rendkívül kedvező helyzetből várta a válságot, melynek leküzdésében ezáltal európai szinten a legsikeresebb államnak bizonyult. Tartalékai azonban korántsem végtelenek, így el kell gondolkozni azon, miként lenne képes a válság újabb hullámával megbirkózni, valamint – ami még fontosabb – hogyan fokozhatja jövőbeli versenyképességét a stabil növekedés fenntartása érdekében.

Csicsai Máté

Felkapott hírek

Friss hírek

Jó esély van ma egy tőzsdei Fekete Péntekre

Tegnap közel 1.200 pontot esett az amerikai Dow Jones, annak ellenére, hogy az index napközben még próbálkozott az emelkedéssel. Az éjjel újabb negatív hírek érkeztek a koronavírussal kapcsolatban, így ma is -600 pontos nyitás várható, ráadásul jön a hétvége, ami tovább erősítheti a kockázatkerülést a piacokon.

Read More »

A honlap további használatához kérjük fogadja el a sütik használatát. További információt adatvédelmi tájékoztatónkban és a sütik kezelésére vonatkozó tájékoztatónkban talál.

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás