Beismerés Brüsszelben: létezik egy magyar probléma

„Létezik egy magyar probléma”– ismerte el a BruxInfónak adott interjúban az EU költségvetési biztosa, arra utalva, hogy a növekedési előrejelzéssel, amire a Bizottság a 2014 és 2020 közötti felzárkóztatási támogatásokat alapozza, Magyarország kifejezetten rosszul járna.

Kezdettől fogva tudatában van a magyar problémának – jelezte a BruxInfónak adott interjúban az Európai Unió költségvetési biztosa. Janusz Lewandowski – aki szerint „Magyarország sokkal jobban jelen volt a következő többéves keretköltségvetést megelőző belső vitákban, mint azt bárki gondolná” – arra célzott, hogy a Bizottság által egyébként jogszerűen alkalmazott számítási módszer olyan alacsony növekedést vetít előre hazánknak a következő évekre, hogy az általa reméltnél jóval kevesebb felzárkózási támogatáshoz juthat 2014 és 2020 között. Egyes becslések szerint a 2007 és 2013 között körülbelül 25 milliárd eurós felzárkóztatási pénzhez képest Magyarország akár 5-6 milliárd euróval is kevesebb forráshoz juthatna, ha a Bizottság javaslata alapján számolnák ki a támogatás mértékét. (Igaz, ezt a számot azóta néhány részletkérdés tisztázása után lefelé vitték).

Brüsszel június végén előterjesztett javaslatával két gond is van. Az egyik, hogy az egy tagállamnak kifizethető kohéziós támogatások korábban differenciált felső határát egységesen a GDP 2,5 százalékánál húzta meg. Ez az első probléma, hiszen a 2007 és 2013 közötti, jelenleg futó pénzügyi keretben a Magyarország számára megállapított felső támogatási határ még 3,5 százalék körül van. Dinamikus gazdasági növekedés esetén ezt még ki lehetne egyenlíteni valahogy, ám – és ez a második probléma – a Bizottság Magyarországra vonatkozó növekedési előrejelzése olyan évek átlagán alapul, amikor nagyon alacsony volt a GDP bővülése. Az alacsonyabb felső támogatási határ tehát még a magyar fél szerint indokolatlanul alacsony növekedési előrejelzéssel is párosul a 2014 után kezdődő hét éves időszakra vonatkozóan.

Janusz Lewandowski a BruxInfónak nyilatkozva elismerte, hogy az egységes felső határ meghúzását (capping) elsősorban Lengyelország helyzete indokolta, ugyanis ha az eddigi számítási módszert alkalmazták volna, akkor a lengyeleknek kifizetendő támogatások mértéke minden ésszerű határt meghaladott volna. „Ha differenciálunk és megemeljük a felső határt, akkor a magyarok egyötödét kapnák annak, amit a lengyelek, márpedig én nem szeretném felrúgni az egyensúlyt. Lengyelország a méretével olyan, mint egy elefánt a szobában” – fogalmazott a lengyel nemzetiségű biztos.

Ami a dilemma másik felét illeti, Lewandowski maga is bízik abban, hogy a bizottsági előrejelzések Magyarország esetében irreálisnak bizonyulnak. Arra számít, hogy éppen fordított lesz a helyzet, mint a 2007 és 2013 közötti időszakban, amikor Magyarország az eredetileg megbecsültnél jóval alacsonyabb növekedést produkált és emiatt több forráshoz jutott, mint azt a GDP növekedése indokolta volna. (Valójában hazánk nagyon közel volt ahhoz az 5 százalékos eltéréshez a becsült és a tényleges növekedés között, aminek elérése esetén levontak volna a támogatásokból – a szerk.). Ugyanilyen cipőben járnak egyébként a lettek is, akik szintén fejtörést okoznak a biztosnak. Most úgy néz ki, hogy a másik irányba lenghet ki az inga, legalábbis a költségvetésért felelős bizottsági tag ezt reméli. Ha tehát a tényleges gazdasági növekedés 2014 és 2020 között meghaladja majd a Bizottság által becsültet, akkor hazánkat a három év után esedékes felülvizsgálatkor kompenzálhatják. Ugyanúgy, ahogy 2009-ben Lengyelországot is, amely jó növekedési mutatóinak köszönhetően többszáz millió eurós plusz támogatáshoz jutott a kohéziós és a strukturális alapból. Lewandowski szerint a pénz forrása ebben az esetben az a teljesítménytartalék lesz, amiből a jobban teljesítő országokat jutalmaznák. Más kérdés, hogy a magyar kormánynak mekkora vigasz lenne az, ha csak három évvel később járulhatna a kasszához. „Azt kívánom a magyar vezetőknek, hogy ezúttal fordítva történjen és három év múlva rendezzük a különbséget. Most ebből kell kiindulnunk, nem térhetek el a szabályoktól” – hangsúlyozta a politikus, aki ugyanakkor nem zárta ki, hogy a kormányközi tárgyalások végén más, optimistább előrejelzést vesznek majd figyelembe.

Az Európai Bizottság október 6-án, csütörtökön teszi közzé jogszabályi javaslatait a kohéziós politika jövőjéről. Lewandowski szerint hazánk az egy főre jutó felzárkóztatási támogatás nagyságát illetően még az asztalon fekvő javaslat alapján is jobban áll majd, mint például Bulgária, Románia, Lettország, Litvánia vagy Portugália. Ebbe azonban már a közvetlen agrárkifizetéseket is beleszámolja.

De vajon nem mond-e ellent a kohéziós politika alapelvének, a szolidaritásnak az, hogy a számítási mód mintha éppen azokat büntetné, ahol alacsonyabb a növekedés és jobban elkélne a segítség? A biztos szerint ebben a megállapításban van igazság. De a kohéziós források Keletre történő súlypontáthelyezését véleménye szerint csak úgy lehet biztosítani, ha a fejlett Nyugatot is érdekeltté teszik a kohéziós politika megvédésében. Ezt pedig csak úgy lehet elérni, ha ők is kapnak valamit: ezt szolgálja például az átmeneti régiók számára létrehozandó új kategória, amelyben az uniós GDP-átlag 75 és 90 százaléka közötti fejlettségű térségek tartoznának. Ezek jellemzően nyugat-európai régiók. Lewandowski elmondta, hogy az egész javaslat mögött meghúzódó szándék az, hogy az egykor a vasfüggöny mögött lévő országok a következő hét évben is tisztességes és kiszámítható fejlesztési forrásokhoz jussanak. „Vitatkozhatunk a volumenről, de a Marshall Tervből annak idején kimaradt országok számára a legfontosabb, hogy 2020-ig kiszámítható támogatáshoz jussanak. Meggyőződésem, hogy 2020-ra Magyarországon és Lengyelországon is lezárul a felzárkózás folyamata” – szögezte le a politikus.

Janusz Lewandowski hozzátette, nincs ellenére, ha a magyarok diszkriminációt emlegetnek. Ez ugyanis neki is a segítségére lehet abban, hogy védelmezze az új tagállamok ügyét.

A biztos elismerte, hogy a kohéziós büdzsé Bizottság által javasolt nominálértéken történő befagyasztása (tehát reálértéken történő csökkentése) nem jó üzenet a kohéziós országok számára, ám szerinte azt is látni kell, hogy az eddigi 50-50 százalékos arányról 57-43 százalékban módosul a felzárkóztatási források elosztási aránya a szegényebb keleti országok felé.

Brüsszel a biztos szavai szerint a közös agrárpolitikai kiadásokat is nominálértéken fagyasztaná be 2014 és 2020 között (miközben a hétéves keretköltségvetés a 2013-as szinten reálértékben fagyasztja be a teljes EU-büdzsét).

A költségvetési biztos feje az agrárkiadásoknál nem a magyarokért, hanem a balti agrártermelőkért fáj. Annál is inkább, mert a Bizottság a közvetlen agrártámogatások kiegyenlítése helyett csak viszonylagos konvergenciát javasol. A terv szerint azokban az országokban, ahol a hektáronkénti támogatási szint az uniós átlag 90 százaléka alatt van (Magyarországon 90 és 100 százalék között), egyharmaddal csökkentenék a szakadékot. Ennek megfelelően a mostani rendszerben igencsak mostohán kezelt lett gazdák direkt támogatása 40 százalékkal emelkedne, a másik véglet pedig Hollandia, ahol körülbelül 7 százalékkal csökkentenék az agrártermelők közvetlen kifizetéseit. Franciaországban, ahol ez a legérzékenyebb kérdés, a biztos szerint 3-5 százalékkal csökkennének a közvetlen kifizetések, de hogy Nicolas Sarkozy elnök tarthassa magát a francia gazdáknak tett ígéretéhez, a vidékfejlesztési pillérből át lehet majd vinni forrásokat az első, mezőgazdasági pillérbe. Ez újítást jelentene, hiszen a moduláció a jelenlegi rendszerben fordított irányú, az első és a második pillér között működik.

(Az interjú többi részét a hétfői hírlevélben olvashatják).