Szabadulás Strasbourgtól: porhintés Malina Hedvig ügyében

Igazi keresztény erény a megbánás, mint ahogy a megbocsátás is – amennyiben őszinte. Roman Kvasnica ügyvéddel ellentétben azonban jómagam kevésbé vagyok jóhiszemű a mindenkori szlovák kormány gesztusainak őszinteségével kapcsolatban.

Pláne ha abban olyan szemforgatók is helyet foglalnak, mint a szlovák kereszténydemokraták. Így tehát a mostani, a Malina Hedvig-ügy végére pontot tenni kívánó nyilvános “megkövetés” mögött is hajlamos a sokat látott felvidéki magyar többet látni “a kormányban ülő tisztességes emberek igyekezeténél”.

Ha ugyanis Radičová és kormánya mindjárt a hatalomra jutásuk után, mintegy “belső indíttatásból”, a lelkiismeretet terhelő bűn súlyát többé elviselni nem tudó lator őszinte megbánásából fakadóan azonnal felvetette volna a Malina Hedvig-ügyet és nyilvánosan bocsánatot kér a Fico-pribékek által meghurcolt magyar lánytól, akkor ezért a tettéért habozás nélkül megsüvegeltem volna  Őexcellenciáját. Ez azonban elmaradt. A nyakukban lihegő emberjogi bíróság által nyert inspiráció azonban erősen megkérdőjelezi a szándék őszinteségét – márpedig enélkül nincs erkölcsi elégtétel.

Azt, hogy Hedvig szeretné lezárni ezt az egész gyalázatos históriát, teljes mértékben megértem. Minden tiszteletet megérdemel azért, ahogy kiállt igaza mellett, hogy nem tudták őt megtörni a legdurvább támadások sem, melyet a szőrmók exbelügyminiszter vezényletével zúdítottak rá. Érthető hát, ha hajlik a megegyezésre és szeretné elkerülni a strasbourgi perlekedést. Kapott már ízelítőt bőven a szlovák hatalmasságok “tisztességéből”, a fegyverek egyenlőségének elvéből és egyebekből is…

Mindazonáltal egy strasbourgi pernek nagyon komoly jelentősége lehetett volna a továbbiakat illetően. A kimenetel aligha kétséges, azt ugyanis nem vitathatja senki, hogy sérültek Hedvig alapvető jogai (a bíróságnak ezt kellene deklarálnia). Az anyagi kártérítés másodlagos (bár nem jelentéktelen): a fő, hogy szülessen egy Szlovákiát elmarasztaló jogerős emberi jogi bírósági ítélet. Hogy ennek az államnak papírja legyen arról, hogy korántsem az a minta-jogállam, aminek megpróbálja magát minden fórumon beállítani. Hogy megmásíthatatlanul deklarálva legyen: a legmagasabb szinten hazudtak, csaltak, megtévesztettek egyértelműen magyarellenes indítékból.

Egy kormánytól származó nyilvános bocsánatkérés talán a sértettnek jelenthet némi erkölcsi elégtételt – de az ügy jócskán túlnőtte magát ezen attól a pillanattól kezdve, hogy belekeveredett a hatalom: Kaliňák és Fico ocsmány hazugságaival, rágalmaival.

Egy elmarasztaló bírói döntésnek jóval nagyobb súlya van, mint egy peren kívüli egyezségnek, még akkor is, ha a jogerejét illetően egyformák is. S talán egy picit lefaragna a jogállamiság álarcába bújó magyargyűlölők agyaraiból.

Egy kormány-nyilatkozat azonban nem több üres szónál, amely hamar feledésbe merül. Esetleg még módosulhat is, a “körülmények lényeges megváltozása esetén”. Márpedig ha Ficóékon múlik, akkor itt hamarosan nagyon sok minden meg fog változni, avagy helyesebben: megint minden a régi lesz…