Írország: hét elnökjelölt, egy vita, árnyalatnyi különbségek

Szerdán lezajlott az első ír elnökjelölti vita, melyen mind a hét induló röviden kifejthette, miért ő a legmegfelelőbb arra, hogy Mary McAleese utódja legyen az ír elnöki palotában, az Áras an Uachtaráin-ban.

A vita kevés újdonságot hozott, mivel az elsődleges cél még csak a tervek ismertetése volt. Ugyanakkor nem hiányzott néhány csípősebb megjegyzés sem: a nagyobbik kormánypárt jelöltje, Gay Mitchell például határozott elnöki szerepet ígért, amelyben nem riadna vissza semmitől, hogy „kiálljon az emberek jogaiért.” Egyik legnagyobb ellenfelének tekintett munkáspárti Michael D Higgins is energikus elnökséget ígért, de ő az ír alkotmány reformálását is témaként hozta fel. Véleménye szerint az alaptörvény 26. cikkelye, amely az elnök törvényhozási szerepvállalását, így az elnöki vétót is érinti, megérett a változásra.

A Sinn Féin jelöltje, Martin McGuinness beszédében ismét (az utóbbi hetekben már sokadik alkalommal) leszögezte nem tagadja az IRA-ban végzett vezetői múltját, ugyanakkor az észak-ír békefolyamatban játszott szerepére utalva hangsúlyozta, a befolyását a „konfliktusfolyamat megállítására” használta.

Két független jelölt, a Nemzetközi Speciális Olimpiai Szövetség európai-eurázsiai régiójának ügyvezető igazgatója, Mary Davis és az üzletember Séan Gallagher is a nyitott, befogadó elnöki szerepet hangsúlyozta. Gallagher külön kiemelte a mezőgazdaságot, mint amelyik segíthet az ír gazdaság talpra állásában.

A szenátor, évtizedek óta a homoszexuálisok jogaiért küzdő aktivista David Norris parlamenti múltját és így szakmai tapasztalatát tette beszéde középpontjába. A legemlékezetesebb azonban azon kijelentése volt, miszerint elképzelhetőnek tart hivatalos látogatást a pápánál. Jelentős vita tárgya ugyanis XVI. Benedek megítélése amióta fény derült ír katolikus papok pedofil cselekedeteire.

Az elnöki versengés hetedik indulója, Dana Rosemary Scallon minden szempontból izgalmas jelöltnek számít. Egyrészt az írek körében már az 1970-es évektől rendkívül nagy népszerűségnek örvend köszönhetően annak, hogy 18 évesen ő aratta Írország első győzelmét az Eurovíziós Dalfesztiválok történetében. Majd énekesi pályafutását megszakítva 1997-ben lépett politikai pályára, előbb sikertelenül indult az ír elnökségért, majd 1999-től 5 éven át az Európai Parlament tagja lett. A mindenki által csak művésznevén Danaként emlegetett énekes-politikus a vitában szembehelyezkedett a katolikus egyházzal, de emellett főként azt hangsúlyozta, gyorsan tanul, felnőne a feladathoz, mert „nem feltétlenül kell jogásznak lenni az elnökséghez.”

Az egy hónap múlva esedékes elnökválasztásig még számtalan vita várható, de az már az első alkalom alapján kijelenthető, hogy jelentős tartalékok és sok téma van még a kampányban.