Továbbra sincs megállapodás a munkaidőről

November közepére dönti el az Európai Szakszervezeti Szövetség (ETUC), hogy hajlandó-e tárgyalni az európai munkaadókkal egy új munkaidő-irányelvről. Amennyiben igen, úgy az Európai Bizottság vállalta, hogy a szociális partnerek által kidolgozott jogszabályi javaslatot változtatás nélkül terjeszti a Tanács elé. Erre legjobb esetben is csak jövő nyáron, vagy kora ősszel kerülhet sor: ekkor kezdődhet az intézményközi vita a 2004 óta tárgyalás alatt lévő jogszabály módosításról.

A szociális partnereken múlik, hogy mikor lesz új munkaidő irányelv, az Európai Bizottság ugyanis vállalta, hogy ha az európai munkaadói és munkavállalói szervezetek hajlandók leülni egymással tárgyalni, és kialakítani egy kompromisszumos szöveget a 2003 óta hatályban lévő keretjogszabályhoz, akkor a testület változtatás nélkül terjeszti majd be a direktíva módosítását.

Úgy tűnik, mindenki a munkavállalókra vár, a legnagyobb európai munkaadói szervezet, a BusinessEurope ugyanis jelezte, hajlandó tárgyalni a szakszervezeti szövetséggel, de a maga preferenciái persze megvannak.

Az Európai Szakszervezeti Szövetség (ETUC) helyettes főtitkára a BruxInfónak azt mondta, hat héten belül határoz arról a szervezet irányítóbizottsága (IB), hogy hajlandók-e tárgyalni a munkaadókkal. Úgy tudjuk, az ETUC szervezetei ezt javasolták az irányítóbizottságnak, de az IB végső válaszára még november közepéig várni kell. Ha elkezdődnek a tárgyalások a szociális partnerek között, kilenc hónapjuk lesz arra, hogy kidolgozzanak egy jogszabályi javaslatot.

Ha mégsem lesz tárgyalás, vagy ha az egyeztetések zátonyra futnak, akkor az Európai Bizottság saját javaslatot terjeszt majd a tagállamok elé. Kérdésünkre, nem vesztenének-e a munkavállalók többet, ha a Bizottság saját javaslattal állna elő, Patrick Itschert főtitkár-helyettes azt mondta, a szociális partnereknek megvan a saját szerepük, őket nem lehet kihagyni az egyeztetésekből. „Ha mégis így lenne, akkor az autonómiájuk sérülhetne” – mondta a BruxInfónak az ETUC helyettes vezetője.

Hozzátette viszont, hogy az ETUC csak akkor megy bele a tárgyalásokba, ha van esély egy mindenki számára elfogadható, egységes, erős jogszabályt alkotni. Patrick Itschert nem tudta megmondani, hogy most lát-e erre esélyt.

Nyolc éve csak tárgyalnak

A munkaidő irányelv a 2003-as hatályba lépése óta komoly érdeksérelmeket okoz szinte a szociális szféra összes szereplőjének, és több tagállamnak is. Legalábbis az érintettek ezt állítják. Bár a direktívát kulcsfontosságúként értékelték a maga korában, és a mai napig sem teljesen haszontalan, hiszen minimumokat állít fel az európai uniós tagállamok munkaügyi szabályozása terén, de az irányelv felülvizsgálata immár nyolcadik éve komoly fejtörést okoz az EU-nak.

Az Európai Bizottság 2004-ben módosítási javaslatot is terjesztett elő, amelyről hat évig tartó egyeztetés után sem tudtak megállapodni az EU-intézmények, ezért 2009 tavaszán le is került a napirendről. A tervezet igyekezett pontosítani az ügyeleti idővel kapcsolatos szabályokat – külön kitétel foglalkozott például a kórházi orvosok „készenléti idejének” besorolásával -, miközben nagyobb rugalmasságot javasolt a heti munkaidő összesítésénél, és megpróbálta kezelni a heti 48 órás korlát önkéntes túllépésének a kérdését.

Szakértők szerint a jogszabály akkor bukása részben annak is köszönhető, hogy akkor már mindenki az európai parlamenti választásokra készült, és az Európai Bizottság is a mandátuma legvégén járt. 2010 elején viszont az új Bizottság igyekezett életet lehelni a direktívába. Új jogszabály beterjesztése helyett kétlépcsős egyeztetést indított a szociális partnerek között. A második szakasz idén februárban járt le. Ezek alapján kezdődhetnek meg a közvetlen tárgyalások a munkaadói és a munkavállalói szervezetek között az év végén.

Vitás pontok

Ha a BusinessEurope és az ETUC leül egymással tárgyalni, kilenc hónapjuk lenne arra, hogy kidolgozzanak egy jogszabály-tervezetet. Az viszont, hogy egy tárgyalóasztalhoz ülnek, korántsem jelenti azt, hogy a nézetkülönbségek az évek során elmúltak. Sőt, a gazdasági válság és az általános globális trendek új kérdéseket is felvetnek: mi lesz az egyre nagyobb szerepet kapó részmunkaidős foglalkoztatás szabályaival. Míg 1992-ben az EU-munkavállalóknak csak 14 százaléka dolgozott így, arányuk 2009-ben már közel 19 százalékra nőtt -, miközben a technika fejlődése radikálisan módosított számos munkaszervezési feltételen is.

Első, és alapvető nézetkülönbség, hogy míg az ETUC a munkaidő-irányelv teljes felülvizsgálatáról szeretne tárgyalni, addig a munkaadók a direktíva legtöbb pontját változatlanul hagynák, és csak a kritikus és problémás pontokról egyeztetnének a szakszervezetekkel. A BruxInfo értesülései szerint a munkaadók az ügyeleti időről, és az éves szabadságokról, valamint a betegszabadságokról tárgyalnának.

Előbbi kapcsán a szakszervezetek azt szeretnék, hogy a passzív ügyeleti idő (az úgynevezett „behívható” ügyeletben töltött idő – on-call time) munkaidőnek számítson – mondta a BruxInfónak az ETUC főtitkár-helyettese. Az érvelésükben segítségükre lesz az Európai Bíróság is, amely korábban több olyan ítéletet hozott, amelyben ezt a véleményt támasztotta alá. Megjegyzendő, hogy ez volt az egyik pont, ami miatt megbukott 2009-ben az akkori jogszabály-tervezet.

Úgy tudjuk, ezzel szemben érvként vetődhet fel a munkaadók oldalán, hogy amennyiben így van, úgy 15 tagország sérti meg jelenleg is az európai szabályokat, és beláthatatlan költségeket okozna nemcsak a tagállamoknak, hanem a magáncégeknek is, ha munkaidőként kellene kezelniük az ügyeleti időt.

Ugyancsak kritikus pontja a szabályozásnak a kimaradás kérdése. A jelenlegi irányelv lényegében nyitva hagyja a tagországok előtt a lehetőséget arra, hogy felmentést kérjenek a munkaidő-direktíva hatálya alól (opt-out). Ezidáig Nagy-Britannia az, amely ezt kérte, a sajátos, és az európaitól jelentősen különböző szociális rendszere miatt.

A BruxInfo úgy tudja, az opt-out kérdésén is elbukhatnak a majdani a tárgyalások, mert míg az ETUC csak az opt-out eltörlését fogadja el, azzal érvelve, hogy pusztán gazdasági érdekből nem származhat sérelmük a munkavállalóknak, a BusinessEurope továbbra is ragaszkodik a kimaradási lehetőség megtartásához.

Ha a szociális partnerek felül is tudnak kerekedni a nézetkülönbségeiken, és el tudnak készíteni egy kompromisszumos szöveget, az még önmagában nem garancia a sikerre, hiszen a jogszabályi javaslatot az Európai Parlamentnek és a tagállamokat tömörítő Tanácsnak is el kell fogadnia.