Kína mentheti meg a válsággal küzdő Európát?

Hétfő este annak örülhettünk, hogy a kínaiak bejelentették érdeklődésüket az olasz állampapírok iránt. Azóta persze kiderült, hogy csak a jereváni rádiót hallgatták a befektetők, ugyanis Kína csupán arra tett ígéretet, hogy górcső alá veszik az olasz állami vállalatokat és megfelelő ár esetén részesedést vásárolnak az energiaszektorban.

Tegnap este egészen extrém módon a BRIC országokat vették elő a szekrényből a médiában arra spekulálva, hogy Brazília, Oroszország, India és Kína együttesen menti meg majd az eladósodott európai nemzeteket. Apró szépséghiba, hogy a brazilok szinte perceken belül hűtötték a kedélyeket és jelezték, hogy csak a tervek szintjén merült ennek lehetősége és nem érdemes készpénznek venni.

Az aggodalmat tovább fokozta, hogy az eddig jolly jokernek tekintett Kína kiterítette a kártyáit az európai „itt a piros, hol a piros” játékban. Azt kérték ugyanis, hogy az EU teljes jogú kereskedelmi tagként fogadja el őket, amely jóval nagyobb mozgásteret, alacsonyabb vámokat és egyéb kedvezményeket jelentene az ázsiai országnak. Hasonló terveket korábban is pedzegettek, de a jelenlegi tervek szerint Kína leghamarabb csak 2015-ben léphetne be a világkereskedelmi szervezetbe (WTO), amely a fent említett jogokat biztosítaná számukra.

Kína szerepvállalása tehát Virág elvtárshoz kezd hasonlítani („egyszer majd kérni fogunk magától valamit” ), amely különösen fájdalmas pont az amúgy is rozsdásodó európai rendszernek. Átmenetileg tehát kaphatnak mentőövet a bajban lévő uniós országok, ennek azonban meglesz az ára. Ez az ár pedig könnyen lehet, hogy kisebb lenne, ha szembenéznének az európai gazdaságpolitikusok a problémákkal és a népszerűségvesztést felvállalva maguk tennének rendet a házuk táján.