Wikileaks: Fico vakarhatja a fejét

Ismét mindenki a Wikileaks által feltárt anyagokon csemegézik, amelyek nem kevés kellemetlenséget okoznak a szlovák politikum többségének, de leginkább Robert Ficonak. Nem kevés afférre és kellemetlenségre derült fény, még szerencse is, hogy pillanatnyilag nem a Smer kormányoz.

Újabb csemegéket szolgáltatott a Wikileaks a kora őszi napokra: 2004-re visszamenőleg hozzáférhetőek az USA nagykövetségek táviratai. Számunkra elsősorban a pozsonyi és budapesti missziók jelentései az érdekes, amelyek bár leginkább csak újsághírek és köztudott tények továbbítása a központ felé, de megbújik köztük egy-két ütősebb is. Az érintettek természetesen nem nyilatkoznak vagy cáfolnak, de azért érdemes szemügyre venni a szlovák politka elmúlt hét évének néhány ,,gyöngyszemét”.

Szlovák-magyar az USA szemszögéből

Ezek többsége a kormány és a kormányfő akcióit adja hírül. Bár sokaknak nem mond újat, azért mégis egy kicsit meghökkentő lehet a követség azon állítása, hogy a szlovák-magyar viszony problematikussága nagyrészt az ,,alattomoskodó” Ficónak köszönhető. Fény derült arra is, hogy Malina Hedvig ügyével a belügyminisztérium a kezdetektől tisztában volt, de a lány képzelgésének állította be az egész históriát. A nyelvtörvény és a Sólyom látogatás körüli skandallumok tovább bonyolították az amúgy is hullámzó kapcsolatot, ami a követség szerint mind a két fél választási kampányában így vagy úgy meg fog jelenni.

A budapesti misszió jelentése ugyanakkor arról számolt be, hogy Balázs Péter külügyminiszter szerint a szlovák-magyar kapcsolatok csak pillanatnyi zsákutcába futottak. Mindennek oka, hogy a szlovákok csak Orbán, a Magyar Gárda és a Jobbik nyilatkozataira figyelnek. Sőt, a magyar külügyér úgy nyilatkozott, hogy Magyarország képviseletében Orbán Viktor vagy Morvai Krisztina nagyban hozzájárult a kapcsolatok romlásához.

Ehhez hasonlóan Bajnai Gordon úgy nyilatkozott Elena Tsakopoulos amerikai nagykövet bemutatkozásán, mintha az eseményeken kívül állna, és a két ország közötti kapcsolatot két óvodás sárban bírkózásához hasonlította.

Választásokat nyerni minden áron

Robert Fico bármikor bárkivel hajlandó lett volna koalíciót kötni, derült ki szintén az amerikai jelentésekből. 2006-ban akár egy Smer – MKP – KDH koalíció is létrejöhetett volna, amennyiben az MKP és a KDH nem viselkedtek volna olyan ,,tehetetlenül” és habozóan, ahogy akkor tették.

Miután pedig a Smer elnöke kiábrándult Slotából, 2009-ben már egy SDKU – Smer koalíciót vízionált, és elítélte az SDKU vezetőjének erre irányuló ellenséges nyilatkozatait. Dzurinda ugyanakkor a tavalyi választások után célzott arra, hogy nyomást gyakoroltak rá a Ficóval megkötendő koalíció ügyében.

Fico és kormánya

Robert Ficóról nem egy bizalmas jelentés emlékezik meg. Az egyik beszámoló alapján bár a Smer elnöke jól tárgyalt és sokszor bizalmas információkat is megosztott az amerikai nagykövettel, sosem tudta kormánya hű támogatásáról biztosítani az USA diplomatáját. Igaz, Fico ezzel Ivan Gašparovič jelenlegi köztársasági elnök elé került a rangsorban, akiről az egyik jelentés kiemelte, hogy egyáltalán nem tud angolul.

Napvilágra került egy lista a Smert támogató ,,kulcsemberekről” is, akik a Bumm.sk beszámolója szerint még Vladimir Mečiar alatt futottak be, és az előző kormány alatt igen komoly befolyással rendelkeztek. Juraj Širokýn vállalkozó ugyanis még a kínai és szlovák kormány által tervezett autópályát is meg tudta puccsolni.

További kellemetlenségeket okozhat Ficónak a 2009 novemberi események tálalása: a volt szlovák kormányfő ugyanis a bársonyos forradalom 20. évfordulóját először Obamával kívánta ünnepelni, ,,ha csak egy pár percre is”. A találkozó azonban nem jött össze, így végül Moszkvába repült a szlovák miniszterelnök a jeles évfordulón – minden lelkiismeretfurdalás nélkül. Itt kiderült, hogy jó kapcsolatokat kíván ápolni Oroszországgal, akárki is álljon az élén, és ezzel is be akarta biztosítani magát a földgáz megszakítás nélküli áramlásáról.

Visszakanyarodva a bársonyos forradalomra, az amerikai jelentések arról írtak, hogy Fico számára nem bírt nagy jelentőséggel az egész esemény, ami komoly feszültségeket okozott a forradalom résztvevői és a kormányzat között.

Robert Fico moszkvai látogatását megelőzően egy szlovák haza ezt számon is kérte a kormányfőn: a miniszterelnöki iroda utcáján hagyott ugyanis egy piros Zsigulit, amelyet a következő feliratokkal látott el: ,,1989. november: észre sem vettelek”; ,,elhunyt tömegek ünnepelnek, bolsevikok takarodjatok!” és így tovább.

A szlovák kormány tagjai sem örvendtek különösebb népszerűségnek az amerikai képviseleten: Marek Maďarič kulturális minisztert a nyelvtörvény kapcsán nemcsak nacionalista, de egyenesen fasisztoid stílusa miatt kritizálták. A másik ,,kedvenc” Jan Slota, akiről Fico is elismerte, hogy az SNS csalódás volt számára. A jelentésben a Szlovák Nemzeti Párt elnöke mint ultranacionalista és ultrakorrumpált szerepelt.

Összegezve láthatjuk, hogy nem sok újat mondanak a jelentések, de legalább kiválóan bizonyítják mindazt, amit eddig is tudtunk. Megnyugtató, hogy Amerika is így látja Szlovákiát, még ha nem is vállalja nyíltan.