Kézzelfogható érzelmek a komáromi Klapka téren

14:00 órakor, fél órával a meghirdetett kezdés előtt még senki nem gondolta volna, hogy ilyen sokan összegyűlnek, és együtt fognak énekelni, nevetni és sírni. Igen, ilyen sok érzelmet váltott ki a tegnapi békés demonstráció a kettős állampolgárságért a résztvevőkből. Kitekintő helyszíni jelentése.

A rendezvény egy röpke 20 perces késéssel kezdődött, ezalatt azonban több száz ember hömpölygött be a Klapka térre, eleinte félénken, a színpadtól távol. Mindenütt magyar zászlók lobogtak, és transzparensek, a résztvevő városok neveivel. Láthattunk Somorját, Szencet, Bátorkeszit, Udvardot, Vágsellyét, Vágát, Gútát, Szentpétert, Bőst, a teljesség igénye nélkül. Tényleg Felvidék minden pontjáról érkeztek demonstrálók. Rengeteg emberen volt rovásírásos póló, a jól ismert Harcos pólók is gyakran feltűntek a tömegben.

A nemsokára több, mint ezer embert számláló gyűlésen sok ismerős arc is feltűnt, többek között Berényi József, az MKP jelenlegi elnöke, aki elvegyülve az emberek között, civil emberként beszélgetett bárkivel, aki csak megszólította.

Csáky Pál, volt MKP-elnök hasonlóképpen az elvegyülés stratégiáját választotta, barátságosan beszélgetett a járókelőkkel. Eközben megérkeztek a különböző TV-k operatőrjei, és szinte észrevétlenül eltelt a 20 perc, és el is kezdődhetett a műsor. Boldoghy Olivér és B. Kovács Ildikó konferálták az eseményt, két nyelven természetesen, a legfontosabb dolgokat ugyanis szlovákul is elmondták.

Az első felszólaló Gubík László, lévai MKP-vezető, aki nyíltan vállalta fel, hogy ő bizony felveszi a magyar állampolgárságot, megtette, hamarosan azonban értesítette a Szlovák Belügyminisztérium, hogy búcsút mondhat a szlovák állampolgárságának. Elmondása szerint nem ő a követendő példa, de ha egyszer majd eljön az az idő, mikor megtorlás nélkül vehetik fel a magyar állampolgárságot a felvidékiek, akkor igenis ez a választás a helyes irány.

Gubíkot Less Károly követi. A Magyar Megmaradásért polgári társulás nevében, aki beszéde során elmondja, hogy a felvidéki magyaroknak egy nemzeti tanácsra van szükségük, és önrendelkezésre természetesen, hiszen csak így maradhat fenn az igaz magyar.

Less Károlyt követően Zsapka Attila énekel el egy dalt, amit meglepő módon a tömeg is vele énekel, hangosan, taps kíséretében, beleértve a biztonsági embereket is, akik egy egész más arcukat mutatják meg, mikor az égre nézve dalolgatnak. A dal közben néhány idős hölgy, férjébe kapaszkodva el-elejt egy-egy könnycseppet.

Mert a haza nem eladó.Ezüst pénzre sem váltható.Mert a haza lelked része,határait beléd vésteEzer éve,Ezer éve a hit.”

Zsapkát követően Karaffa János katolikus pap és Fekete Vince, a szlovákiai magyar reformátusok főgondnoka beszélnek. Szó esett igazságosságról, hitről, becsületről. Fekete Vince beszéde végén elmondta, imáiba foglalja a szlovák politikai vezetőket, hogy végre észhez térjenek, hiszen a szlovák, és a magyar nemzet egymásra van utalva.

A Ghymes-együttes előadása után a szervezők boldogan hozzák az örömhírt, hogy röpke fél-egy óra alatt már 1200 aláírás gyűlt össze. A szervezők mindemellett elmondják azt is, hogy két olyan ember következik, akik a kisebbségi létben küzdő magyarokat érintő kérdésekben egyedülálló módon a magyarok oldalán állnak, annak ellenére, hogy született szlovákokról van szó. Ez a két ember Grigoríj Mesežnikov (IVO társadalomkutató intézet vezetője), illetve Miroslav Kusý (a szlovákiai Helsinki Bizottság alapítója, és a Komenius Egyetem egykori rektora).

Kusý elmondja, hogy nem az Európai Unióhoz méltó törvény az állampolgársági törvény, ezért hangsúlyozza, támogatja a tiltakozást. Mesežnikov magyarul köszön a tömegnek, nagy sikert aratva ezzel. Elmondja, hogy olyan emberektől akarják elvenni állampolgárságukat, akiknek nem célja feladni azt. Kisebbség- és alkotmányellenesnek tartja a Fico-féle állampolgársági törvényt, ami csak egy nacionalista hisztériát tudott kiváltani az országból, ezenkívül nem sok értelme volt. Őket követte Samu István, a Via Nova (petíciós bizottság) képviseletében.

Ezt követően Pásztor István mondta el, hogy ő március 15.-én felvette a magyar állampolgárságot, és annak ellenére, hogy a szerb kormány tagja, senki nem szólt egy szót sem ezért. Agyrémnek nevezi a felvidéki állapotokat, bár leszögezi, hogy semmi esetre sem kíván beleszólni a szlovák belpolitikába. Egy kis pártpropaganda kíséretében elmondja, csak és kizárólag az MKP-t tekintik testvérpártnak, és egyáltalán partnernek.

Ezt követően újabb jelentés érkezik, már több, mint 1700 aláírás gyűlt össze csak itt Komáromban (ezzel már 5000-re nőt a szám). Feszty Zsolt a T.Ü.Kör, képviseletében a végén önrendelkezést követel a szlovákiai magyaroknak, úgy gondolja, ez a legkevesebb. További célként lebeghet szemünk előtt a Beneš-dekrétumok eltörlése, és teljes erkölcsi és vagyoni kártérítés a kárvallottaknak. A tömeg a célokat ovációval fogadta.

Az utolsó felszólaló Berényi József, MKP-elnök, aki elmondja, igenis fel kell emelni a szavunkat, nem tűrhetünk tovább, hiszen ellenségképet gyártanak a felvidéki magyarból, ahelyett hogy rájöjjének, nem akarunk országot rombolni, pusztán építeni, és azzal, hogy felvesszük még egy ország állampolgárságát, nem ártunk senkinek.

A Szabadság vándorai című híres nóta után a tömeg együtt énekli a Himnuszt, és ezzel zárult a 2011. szeptember elsején megrendezésre került komáromi nagygyűlés a kettős állampolgárságért.