Ismét hallatta hangját a Facebook-generáció

India gazdaságát és kormányzatát az előző másfél évben sorozatos korrupciós botrányok rázták meg. Komoly harcok árán konszenzusra jutottak az indiai politikusok és formálódik egy olyan törvény, melynek segítségével képesek lehetnek gátat vetni a sikkasztásoknak, kenőpénz elfogadásoknak, szavazatvásárlásoknak a parlamenten belül és kívül is. A 74 éves Anna Hazare sikerre vitte mozgalmát és a politikusok engedtek. Itt véget is érhetne elemzésünk, ám időközben egy olyan eddig szunnyadó erő szabadult fel a botrányok miatti közfelháborodásnak köszönhetően, mely talán végérvényesen megváltoztatja az ázsiai ország politikai kultúráját. Megmutatta erejét a fiatal indiai értelmiség és a civil társadalom egyaránt. Vajon ők lesznek a jövő „döntéshozói”?

Mozgalom az utcákon és a Facebookon    Habár áprilisi éhségsztrájkjában 150 résztvevő csatlakozott Anna Hazare mozgalmához (a tiltakozás okairól bővebben itt írtunk), köztük ismert indiai aktivisták, az igazi segítséget az internetes közösségi hálózatokon (Facebook, Twitter) keresztül nyújtott támogatás jelentette. Az Online Aláírás Kampány keretében 36 órán belül 650 ezer aláírás gyűlt össze, Hazare korrupció-ellenes mozgalmát támogatva. A kezdeményezést neves spirituális tanítók, mint Szvámi Rámdév és híres sportolók is, köztük Kapil Dev indiai krikettjátékos is aláírásával támogatta. Az ötlet különösen a fiatalok körében terjedt és elérte Bangalore, Mumbai, Chennai, Ahmedabad nagyvárosokat és olyan északi állami fővárosokat, mint Sillong és Aizavl. Az említett városokban gyakran az egyiptomi forradalom mintáját követve szerveződtek a mozgalmak.

Az első sztrájkhullám csak akkor ért véget, amikor a kormányzat felállított egy 10 tíz tagú bizottságot, hogy kidogozzák az erősebb ombudsmani hatáskört előriányzó törvénytervezetet. A változások szelét talán az is mutathatja, hogy a bizottságnak öt tagja, köztük Palaniappan Csidambaram belügyminiszter és Moodbidri Virappa Moilj igazságügyminiszter a politikai szférából rekrutálódott, míg további öt tagot a civil társadalom és aktivisták képviselői tettek ki. Így lehetőséget kapott a részvételre maga Anna Hazare és legfőbb támogatói, mint Santos Hegde vagy Arvind Kedzsrival. A szakértői illetve egyeztetői „tanács” elnöki posztját Pranab Mukerdzsee pénzügyminiszter töltötte be, míg a társelnöki tisztséget Santi Busan aktivista kapta meg.

A harc először még csak a bizottságon belül folyt. A civil társadalom résztvevői nem álltak el követelésüktől, hogy a miniszterelnök és a bírók is vizsgálhatóak legyenek, mondván, csak így teljesítheti India az ENSZ korrupció ellenes konvencióját, melyet a törvényhozás éppen ez év májusában ratifikált. Miután azonban július 28-án a kormányzat az eredeti javaslatot részesítette előnyben (vagyis kihagyta a miniszterelnökre és a bírókra vonatkozó vizsgálhatóságot és illetékességi jogkört), több mint 10 ezer személyes fax illetve email üzenet érkezett szerte az országból, követelve a korrupció-ellenes ombudsmani jogkör kiszélesítését és a civil mozgalmak által javasolt módosításokat.

Fordul a kocka

Miután Hazare bejelentette Manmohan Szinghnek, India miniszterelnökének, hogy augusztus 16-án újra éhségsztrájkba kezd, a 30 ezer tagot számláló Mumbai Taxisofőrök Egyesülete – támogatását jelezvén – leállította autóit. De megmozdult az igazságügyi szféra is. Az Allahabadi Legfelsőbb Bíróságon dolgozó ügyvédek is csatlakoztak Hazare sztrájkjához egy napra, mivel nézetük szerint a kormányzat által előnyben részesített tervezet nem szolgálja az ország érdekeit és gazdasági fejlődését.

Az egyik legnagyobb megmozdulás mégis akkor történt, amikor Újdelhiben, a sztrájk első napján letartóztatták Anna Hazarét, több prominens aktivistát, köztük Arvind Kedzsrivált, Santi Busánt, Kiran Bedit, illetve több mint 1300 résztvevőt. A vád alapján Hazare nem volt hajlandó betartani a sztrájkra vonatkozó szabályokat (csak három napig és csak maximum 5000 emberrel „tüntethetett volna együtt”). Miután az aktivista barátja és ügyvédje, Prasant Busan bejelentette a történteket, a támogatók a helyi televízió és az internetes közösségi hálózatok felhasználásával több ezer fős felvonulást szerveztek az úgynevezett Indiai kaputól egészen Dzsantar Mandar szoboregyüttesig, ahol Hazare sztrájkolni kívánt. De nem csak Újdelhi lakossága bontakozott ki. Országszerte nagyjából 570 kisebb-nagyobb tüntetés, felvonulás jelképezte az idős aktivista és ügye iránti tiszteletet. (Miután a hatóságok szabadon engedték a letartóztatottakat, Hazare új helyszínt (Ramlila Maidan) választott a tüntető éhségsztrájkolás helyszínéül.)

A tüntetések és megmozdulások ugyanakkor már feszegetni kezdték a békés demonstráció kereteit. Üzletek és boltok zártak be Újdelhiben, hogy kiálljanak az erős korrupció-ellenes ombudsmani jogkör mellett. Emellett többen a miniszterelnök hivatalos rezidenciája elé vonulva tüntettek az elmúlt napokban, míg fiatal diákok jelképesen “korrupciót szimbolizáló képeket” égettek el. A társadalmi feszültség immáron áttörte a parlament falait is. Egy középkorú férfi rontott be a törvényhozók közé és kiabálva kérdőre vonta a látszólag tehetetlen képviselőket kiállva Hazare bátorsága mellett.

Augusztus 20-án szintén több ezren vonultak fel Ramlila Maidan közelében, hogy további nyomást gyakoroljanak a kormányra. Felszólalt ugyanakkor az ellenzők tábora is. Az Információ Jogáért indított Nemzeti Kampány elnevezésű szervezet kiállt elképzelése mellett, hogy ez a fajta akaratkikényszerítés nem demokratikus és nem viszi előbbre az országot. Emellett az úgynevezett dalitok (érinthetetlenek, más névek kasztonkívüliek, a társadalom legalsóbb rétegei) is ellenmozgalmat kívántak szervezni, bár a hatóságok végül nem adtak engedélyt. A mozgalmak különlegessége viszont nem is tartalmukban, hanem éppen inkább párbeszédjellegükben rejlik, mely az egyre tudatosabb indiai civil társadalom felébredését mutatja.