Ha nincs történelmed, akkor lopd el a szomszédodét

Közel két évtizede beszélhetünk Macedón Köztársaságról, vagy közismertebb nevén Macedóniáról, mint független, szuverén államról. Az önállóság elnyerése óta eltelt röpke időszak alatt a macedón kormányok bizarrnak is mondható kultúrpolitikai gyakorlatba kezdtek, melynek központi eleme egy több ezer éves kultúrával és történelemmel rendelkező nemzetállam létrehozása. Nagy Sándor, Justitianus császár, Sámuel cár, Szent Cirill és Metód – csak néhány történelmi személyiség, akiket macedón nemzeti hősnek nyilvánított Szkopje.

Húszéves történelem

Macedón történésznek lenni manapság igazi kihívás: ilyen komoly életpályát vázolt fel a történelemért rajongó ifjúság elé a VMRO-DPNME vezette macedón kormány. A függetlenségét 1991. szeptember 8-án elnyerő Macedóniában igazi kultúrharc folyik a nemzeti öntudat keresése érdekében. Szkopjéban járva úton-útfélen monumentális építkezéseket láthat az oda ellátogató turista, új szobrok, domborművek és múzeumok hirdetik a dicső macedón történelmet. Nagy Sándor, Justitianus császár, Sámuel cár, Szent Cirill és Metód és még sok más híres történelmi személyiség emlékműve díszíti a köztereket és tanúskodik a több ezer éves nemzetállam múltjáról.

Megáll az ember előttük és elgondolkodik. Majd felteszi magának a kérdést: ezek a tények nem máshogy voltak a régi történelem tankönyvben? A történelemi idők múlásával a vezetők szeretik saját kényük kedvére változtatni, értelmezni a régi korok eseményeit, személyeit. Magyarország számára sem ismeretlen ez a történelmi versengés – legjobb példa erre a kolozsvári Mátyás-szobor eredetéről és történetéről szóló magyar-román vita.

Macedónia viszonylag szerencsésen szakadt el Jugoszláviától a 90-es évek elején, a nemzetközösség gyors elismerése azonban nem volt garantálva. Bulgária, Görögország és Szerbia teljes joggal fenntarthatta volna jogát az újonnan alakult állam egyes területeire. A történelem folyamán az Ohridi-tó és a Pirin hegység között fekvő terület, melyet Makedónia néven ismerünk (szerk. nagyobb terület, mint a mai Macedón Köztársaság) több nemzet felügyelete alatt állt. Trákok, rómaiak, bizánciak, bolgárok, oszmán-törökök és szerbek valamennyien megfordultak rövidebb-hosszabb időre e területeken.

Macedónia mai államterületén valamivel több, mint 2 millió ember él – a lakosság 55-60 százalékát macedónok (szlávok), 30 százalékát albánok és 4-5 százalékát törökök adják. A macedón államnyelv rendkívül hasonlít a bolgár nyelvhez, ezért is tekintik a bolgár és a nyugati nyelvészek bolgár regionális nyelvjárásának. Bulgária és Görögország hivatalosan nem ismeri el a macedónt, mint önálló nyelvet, mindkét ország szerint ez a bolgár nyelv három máig létező változatának egyike. A legtöbb nyelvtani szabály megegyezik a bolgáréval, bár 1945 óta macedóniai nyelvészek megpróbálták szerbesíteni a nyelvtant. A két állam szláv lakossága akadály nélkül megérti egymást (hasonló a helyzet, mint a cseh és szlovák nyelveknél).

A büszkeség ellentétes a nemzeti érdekekkel

Macedóniáról leggyakrabban a Görögországgal vívott névvita kapcsán hallhattunk az utóbbi időkben. Közismert, hogy Athén ellenzi Macedónia, avagy görög nevén FYROM Macedónia euro-atlanti integrációját a húsz éve rendezetlen államnév-vita miatt. Görögország fő indoka, hogy a 90-es évek elején alakult állam területi igényekkel léphet fel a jövőben észak-görög területek iránt, ha elfogadják a Macedónia (a szláv nyelvek Makedóniának mondják) elnevezést. Szkopje többször is elutasította a Macedónia Volt Jugoszláv Köztársaság elnevezést, de Görögország addig blokkolja csatlakozását az Európai Unióhoz és a NATO-hoz, míg nem jutnak közös nevezőre. Érdekes javaslatok kerültek napvilágra, mint például Vardari Macedónia, vagy Észak Macedón Köztársaság, de a mai napig nem tudtak megegyezni a felek. A macedón ellenzék szerint Nikola Gruevszki miniszterelnök azzal, hogy párhuzamot próbál vonni az antik Makedónia és a mai Macedón Köztársaság között, megsérti az állam érdekeit.

Keleti szomszédjával, Bulgáriával sem rózsás a viszonya Gruevszkinek. A kultikus kijelentéseiről ismert volt bolgár tárca nélküli miniszter, Bozsidar Dimitrov szerint a macedón hatóságokat meg kell dicsérni, hogy emlékműveket állítanak bolgár nemzeti hősöknek. Dimitrov állítása teljes mértékben tényeken alapul – Szkopjében nemrég felállították Sámuel cár szobrát, aki 997-től 1014-ig volt a Bolgár Cárság uralkodója.

Másik kuriózum Szent Cirill és Szent Metód bolgár szerzetes testvérpár macedónosítása és görögösítése. A IX. században élő, szalonikiből származó testvérek megalkották a glagolita ábécét, mely a mai cirill ábécé elődje volt. Cirill és Metód tanítványai között találjuk Ohridi Szent Kelement, akit Macedóniában saját nemzeti hősüknek tartanak, ugyanakkor a szerzetes egész életében a Bolgár Királyság földjein terjesztette az igét és erősítette a szláv kultúrát. A sort még lehetne folytatni Dame Gruev és Goce Delcsev XIX. századi bolgár népi hadvezérekkel, akik az oszmán-törökök ellen harcoltak.

„A kortársak nem tudják megváltoztatni a történelmet. Sámuel cár bolgár volt és ezt a Vardari Macedóniában fellelhető bizonyítékok is alátámasztják” – nyilatkozta Dimitrov. A volt miniszter szerint a macedón hatóságok a macedón sovinizmus propagandáját erősítik, ahelyett, hogy visszatérnének bolgár gyökereikhez. 

Bolgár-bolgár vagy bolgár-macedón viszony?

Bulgária Európa legrégebben (681-ban) alapított, a mai napig ugyanazt a nevet viselő állama, a VIII. század végére államhatára már elérte a mai Macedón Köztársaság területét. Az ott élő szláv törzsek lassan beolvadtak, s Makedónia a már IX. században része volt az első Bolgár Cárságnak. A kereszténység és a cirill betűk átvételét követően Makedónia több városa kulturális központtá vált, mi több, Sámuel cár idején Ohrid lett Bulgária fővárosa.

Az öt évszázados török rabságot követően, 1878-ban a San Stefano-i béke ideiglenesen visszaadta Bulgáriának a makedón területeket, de a berlini tárgyalások következtében a nyugati erők az Oszmán Birodalomhoz csatolták. Az 1903-as véres Ilindeni felkelés a legismertebb esemény, amikor a bolgárok megpróbálták visszaszerezni az elcsatolt területeket, de ezt követően egészen az 1910-es évekig nem szűntek meg a törökellenes felkelések.

Az 1912-es I. balkáni háborúban Bulgária, Szerbia és Görögország elűzték a törököket Makedóniából, de a területet nem tudták egymás között felosztani és 1913-ban egymás ellen vívták a II. balkáni háborút. A szerbek, görögök, románok és törökök együttes erővel megtámadták Bulgáriát, de csak nagy veszteségek árán tudták legyőzni. A két világháborút követően a jugoszláv haderők felügyelete alá kerül Makedónia.

Belgrád és a Szovjetunió nyomására 1945-ben a macedóniai antifasiszta mozgalom (ASzNOM) rövid idő alatt kidolgozta a macedóniai irodalmi nyelvet és ábécét a bolgár és a szerb nyelvtan ötvözeteként. A macedón nemzeti öntudat, melyet egészen Nagy Sándor birodalmának idjéből eredeztetnek, a XX. század közepén kezdett körvonalazódni. Leginkább a szerb kötődést próbálták elkerülni Szkopjéban, de egyúttal a bolgár történelmi szálak is meggyengültek.

Az önállóság kikiáltását követően éppen Bulgária volt az első állam, amely elismerte a Macedón Köztársaságot (alkotmányos nevén, s nem pedig a görögök által követelt FYROM mozaik nevet említve). Ezt a rendkívül barátságos gesztust Bulgária részéről a macedón kormányok a mai napig nem értékelik megfelelően. Bulgária 2007-es európai uniós csatlakozását követően egyre több macedón állampolgár (köztük Ljubcso Georgievszki volt miniszterelnök) felvette a bolgár állampolgárságot és így uniós állampolgárrá váltak.

Bojko Boriszov bolgár kormányfő augusztus 20-án értékelte a két ország viszonyát. „Macedóniának meg kell változtatnia terveit a jövőt illetően, nem térhetünk vissza folyton a történelemhez. Fontos a történelem, de amikor infrastruktúrát építünk, amikor talpra állítjuk a gazdaságot, kétlem, hogy ez lenne a leghasznosabb mindkét fél számára. Mindig barátként tekintettünk Macedóniára és a jövőben is ehhez fogjuk tartani magunkat, de a macedón politikusoknak is tenniük kell a jó viszony ápolása érdekében” – nyilatkozta macedón újságíróknak Boriszov. A miniszterelnök intő szavait alátámaszthatja Nikola Popovszki macedón külügyminiszter szeptember 1-én esedékes szófiai látogatása is.

Egy 20 éves múlttal rendelkező állam mennyire sajátíthatja ki szomszédai történelmét? A válasz az aktuális politikai érdekek szerint napról-napra változhat, de a történelmi tények megmásíthatatlanok.