Matt Damon for president

Amerikában szinte minden lehetséges, ezt tudjuk már régóta. Hogy egy színészből elnök lesz, pedig már Reagan óta nem számít szenzációnak. Az érdekesség inkább abban rejlik, hogy a jelenség megmaradt amerikai vonásnak.

A lehetséges elnökjelöltekről már nem lehet újat találni a nap alatt. Néhányuk szinte mindennap hallat magáról, ami nem csoda hiszen a kampányidőszak kellős közepén járunk. Az emberek kegyéért olyan kiélezett és régóta folyó csata zajlik, hogy egy frissen belépő jelölt már nem nagyon tudja felvenni a versenyt. Vagy mégis? Esetleg ha az illetőt Matt Damonnak hívják és a „civil” foglalkozása filmszínész.

Michael Moore amerikai dokumentumfilm-rendező a Firedoglake amerikai libáris bloggal folytatott beszélgetése során nevezte Damont versenyképes kandidáltnak a 2012-es elnöki versenyben. Maga a színész ugyan soha nem utalt rá, hogy ilyen szintű ambíciókat dédelgetne, de tény, hogy a politikában már megvetette a lábát.

A rendező két tényezőben látja Damon erős potenciálját. Egyrészről a liberális tábort erősítő filmsztár tehetséges és szókimondó szónok, akinek mindenről megvan a saját nézőpontja és mindezt boldogan megosztja hallgató közönségével. Elítélte az iraki háborút, és az adósságplafon megemelését sem tartotta a legbölcsebb döntések egyikének. Elég karizmatikus és egyenes volt ahhoz, hogy kimondja, Obama kezéből kicsúszott az irányítás. Az adózás szerinte rossz rendszerben működik, mert a vagyonosabb réteget- amibe ő maga is beletartozik- magasabb hányadra kéne kötelezni. Damon Amerika határain is túllát. Létrehozta a H2O Afrika Foundation szervezetet, mely tiszta vizzel próbálja ellátni az elmaradott régiókat. Minden olyan egyesülést támogat, amivel azonosulni tud. Hogy mást ne mondjunk, 2010-ben nevét adta a Dolgozó Családok Pártjának (Working Families Party– WFT) videó kampányához, ezzel is növelve a szervezet szavazóbázisát. A párt a liberálisok melegágya, mely úton útfélen reklámozza elveit, és próbálja azokat a demokrata és republikánus körökre is ráerőltetni. Damon természetesen a WTF legnagyobb „ütőkártyájának” számít. Elmondható tehát a színészről, hogy minden csak nem kezdő a politika színpadán. Ráadásul tanult emberről van szó, aki angol nyelvet hallgatott a Harwardon.

A másik érv Damon mellett, pedig egy érdekes amerikai sajátságban rejlik. Méghozzá hogy a politika és szórakoztató ipar közötti vonal vékonyabb, mint máshol a világon. Ezt maga Ronald Reagan elnök bizonyította be, aki bár nem a legfelkészültebb, de mindenképp az egyik legnépszerűbb elnök volt. Szintén nem lehet elmenni Arnold Schwarzenegger mellett, akiben 2003 és 2010 között Kalifornia állam kormányzóját tisztelhettük. Clint Eastwood pedig egy kis kaliforniai város republikánus polgármestere lett 1986-ban, emellett számos filmje tartalmaz politikai felhangokat. A sort persze lehetne még folytatni, de a tanulság már most levonható: akinek ismert az arca annak tulajdonképpen nyert ügye van. Ha ehhez, még olyat is tud mondani, amit az emberek hallani akarnak, akkor már boritékolni lehet a győzelmet is.

Tény, hogy az ismertség a világ minden táján előnyt jelent, de az Egyesült Államokban ez is túlzott mértékben érvényesül. Vagy a többi ország művészei nem ambíciózusak eléggé egy politikai karrierhez, vagy Amerikában még mindig a showbiznisz a legnagyobb úr.