Állam és egyház kapcsolata: Litvánia, Ciprus és Románia

Az Európai Unión belül állam és egyház kapcsolatát illetően nincs egységes modell. Természetesen főbb modellek megkülönböztethetőek (államegyházi modell, radikális elválasztás, kapcsolódó modell, együttműködő elválasztás), mindazonáltal a konkrét esetek többet mondanak, a valóságban ugyanis nemzeti sajátosságokkal, egyedi esetekkel találkozhatunk. A cikksorozat harmadik része.

Litvánia

Az Alkotmány egyértelműen megkülönböztet „hagyományos” és „nem hagyományos” vallásokat („más vallások”).

A mindennapi gyakorlatban tulajdonképpen egy „négyes rendszer” érvényesül. Az első kategóriába a már korábban említett hagyományos vallások, a másodikba az állam által elismert közösségek, a harmadikba a „csak regisztráltak”, a negyedikbe pedig a nem regisztrált vallási csoportosulások tartoznak.

A tradicionális vallási közösségek azok, amelyek Litvánia történelmi és szellemi örökségének a részei. Az államilag elismert vallási közösségek esetében az elismerés feltétele, hogy adott közösség tartozzon a társadalom történelmi, szellemi és társadalmi örökségéhez, és legalább 25 éves múlttal rendelkezzen Litvániában. Elutasítás esetén – az elismerést a Parlament adhatja meg – legkorábban 10 éve elteltével lehet újabb kérelmet benyújtani.

Az 1995-ös Vallási közösségekről szóló törvény 5. cikkelye 9 tradicionális közösséget ismer el (római katolikusok, görög katolikusok, evangélikusok, reformátusok, ortodoxok, „óhitű ortodoxok”, zsidók, muzulmánok és az ún. karaiták). A többi vallási közösségnek regisztráltatniuk kell magukat (szabályzattal, legalább 15 felnőtt taggal). A regisztráltak egy része – a nagyobb, komolyabb közösségek – elismert közösséggé válnak, a többiek csak regisztrálttá.

Ciprus

Hivatalosan nincs se államvallás, se „privilegizált” vallás a Ciprusi Köztársaságban, igaz, az Alkotmány 110. cikkelye különleges fontosságot biztosít az ortodox hitnek, illetve a török ciprusi muzulmán közösségnek (Vakf). Az alkotmány nevesíti továbbá az örmény ortodox, a maronita és a római katolikus közösséget is. Ez az öt vallási csoport speciális autonómiával rendelkezik, adókedvezményekben és állami támogatásokban részesül, jogállásuk közjogi jellegű. Az Alkotmány 18. cikkelye mindenki számára biztosítja a vallásszabadságot. A vallásszabadságot egyébként a török oldal Alkotmánya is elismeri. Az Alkotmány biztosítja a vallási közösségek jelenlétét is a törvényhozásban.

A vallási csoport megnevezés megszerzését a jog más közösségek számára nem teszi lehetővé. Utóbbiak civil szervezetként vetetik magukat nyilvántartásba.

Románia

Romániában 18 bejegyzett egyházat tartanak számon (a 489/2006 számú jogszabály határozza meg az egyházalapítás feltételeit). A 2006-os szabály elismeri a vallási felekezetek egyenlőségét egymás között és a törvény előtt.

A 2006-ban elfogadott törvény három csoportot különböztet meg: 1. jogi személyiséggel nem rendelkező vallási csoport, 2. jogi személyiséggel bíró elismert vallási kultusz, 3. jogi személyiséggel bíró vallási egyesület. A román ortodox egyház a 2. csoportba tartozó vallások egyike. A bíróságokon bejegyzett 3. csoportba tartozó közösségek esetében a minimális alapítói létszám 300 fő. Hitvallásukat – a 2. csoportba tartozó kultuszokhoz hasonlóan – ezeknek az egyesületeknek is be kell mutatniuk.

A kultuszok elismerése kormányzati hatáskörben van. A bejegyzett egyházak elismerését a kormány rendeletben határozza meg. Feltételek: a szervezet legálisan, legalább 12 éve működik Romániában, tagjainak száma eléri az utolsó népszámlálási adatok szerinti 0,1 %-ot (kb. 22.000 fő), továbbá saját szabályzat, mely tartalmazza az egyház nevét, céljait, szervezeti felépítését, továbbá a vezetését ellátó személy(ek) adatait.