(Újra) miénk itt a tér?

Májusban a 15-M néven elhíresült mozgalom elfoglalta Madrid főterét, a Puerta del Solt, ahonnan több heti sátorozás után békésen távoztak. Néhány napja azonban tüntetések kezdődtek a tér visszafoglalására, a rendőrség most határozottan lép fel, sokan megsérültek.

Hogyan kezdődött?

A gazdasági világválság alaposan megtépázta az egykor szárnyaló spanyol gazdaságot. Óriási a lakosság eladósodottsága, egyre gyakrabban szerepel a hírekben, hogy Spanyolország lehet az újabb ‘dominó’ az eurózóna válsáságában, rendkívül magas a munkanélküliség, különösen a fiatalok körében: minden második nem tud elhelyezkedni. A korábban több millió külföldit – főleg latin-amerikaiakat és közép-európaiakat  – bevándorolni csábító országban kiéleződtek az ellentétek a migránsok és a lakosság között, eddig ugyanis nem kellett versenyezniük a munkaerőpiacon. Ráadásul a válság kezdete Spanyolországban egybeesett a hazai ingatlanpiaci ’lufi’ kipukkanásával, így a recesszió még erőteljesebben éreztette hatását a mediterrán államban.

Minden májusban kezdődött. A regionális választások előtt néhány nappal ezrek szállták meg Madrid főterét, a ’nap kapuját’, a Puerta del Solt. Követelték a válságra megoldást találni képtelen személyek felelősségre vonását, valódi demokrácia létrehozását, illetve arra biztattak, hogy az emberek ne menjenek el szavazni, vagy ha igen, akkor szavazzanak érvénytelenül; szerintük ugyanis jelenleg Spanyolországban nincs figyelemreméltó politikai alternatíva. A fiatalok hosszú hetekig sátoroztak a főtéren, megszervezték saját belső életüket: tanulószobákat alakítottak ki minikönyvtárral azoknak, akik épp vizsgáztak az egyetemen, de volt étkező, kulturális központ és óvoda is, közben pedig nagyon jól érezték magukat. A rendőrség nem lépett fel ellenük, mivel azonban a választásokon elsöprő győzelmet aratott az ellenzéki PP (Partido Popular-Néppárt), az érvénytelen szavazatok száma pedig nem volt jelentős, a tüntetők lelkesedése egyre jobban alábbhagyott. Sokak szerint soha nem is volt egyértelmű, hogy mit is akartak elérni igazából. Néhány hét elteltével tehát – bár emiatt összetűzésekre is sok került a fiatalok között – úgy döntöttek, ’szedik a sátorfájukat’, és inkább más módon próbálnak tiltakozni.

Különösen nagy károkat okozott a már-már fesztiválhangulatot árasztó térfoglalás a turizmusban. Csökkent a szállodai foglalások száma, az ott található üzletek tulajdonosai 70-80%-os forgalomkiesésre panaszkodtak, holott éppen a hagyományosan a spanyol folyó fizetési mérleg talán egyetlen pozitív szaldóját mutató turisztikai szektor segíthetne az országnak kilábolni a válságból.

Régóta sejteni lehetett, hogy az egyre nagyobb nyomás alatt álló miniszterelnök, José Luis Rodriguez Zapatero előrehozott választásokat ír majd ki, hiszen a 15-M kapcsán is főként belügyminisztere, Alfredo Pérez ubalcaba nyilatkozott helyette. Májusban még cáfolta, hogy távozni kívánna a kormány éléről, a napokban azonban engedett: jövő március helyett már idén novemberben választásokat tartanak, a szocialisták jelöltje pedig Rubalcaba lesz.

A mozgalom nem tűnt el

A 15-M (vagyis 15 de mayo, május 15., amikor először a térre vonultak) nem tűnt el, amelyet jól bizonyít, hogy az ’felháborodottak’ (így nevezik magukat – indignados) ismét az utcára vonultak: vissza akarják kapni a teret. Ám most a rendőrség, ha kell erőszakosan is, de fellép ellenük, és igyekszik megakadályozni, hogy ismét sátrakat húzzanak fel. A tüntetők azt állítják, ők csak egy információs pultot szeretnének létrehozni – a hatóságok láthatóan nem hisznek nekik. Rubalcaba ígéretet tett ugyan arra, hogy biztosít majd nekik egy standot, megegyezés azonban nem született eddig.

Szerdáig türelmes volt a rendőrség, akkor éjszaka azonban a tüntetők a Belügyminisztériumot vették körbe, mert szerintük alkotmányos jogaik sérülnek. Az összetűzéseknek több sérültje volt, így a tüntetők most azt követelik, mondjanak le a rendőri túlkapások felelősei. A hatóságok azonban úgy vélik, „arányosan és körültekintően” léptek fel, mivel a tömegből többen is erőszakosak voltak.

Veszélyes lenne

Csakhogy ha valóban a tér visszafoglalására készülnek, annak komoly következményei lehetnek. Már eddig is voltak fennakadások a tömegközlekedésben – egy időre lezárták a Sol metrómegállót, és több busz útvonalát is meg kellett változtatni -, újabb veszteségeket könyvelnek el a kereskedők, Hugo Chávez pedig populista célokra használja a tüntetést, mondván, ez bizonyítja, mennyire nem érvényesül a szólásszabadság a kapitalista államokban. Ráadásul a spanyolok a pápa fogadására készülnek, aki az Ifjúsági Világtalálkozó alkalmából teszi majd tiszteletét az országban.

Hogyan tovább?

A Néppárt azt tervezi, hogy ha tovább folytatódnak a megmozdulások, szeptemberre a párt tagjai, összefogva az üzlettulajdonosokkal, ellentüntetésbe kezdenek, mert „elfogadhatatlan, hogy egy 3 milliós városban 300 ember megbénítsa az életet”.

Sokan úgy gondolják, hogy a spanyol fiatalok megirigyelték az arab forradalmakat, ezért is választottak szimbolikusan egy belvárosi teret a tüntetés színhelyéről. Bár számos különbség figyelhető meg az arab tavasz eseményei és a 15-M mozgalom között, mindkettőben kiemelt szerepet játszottak a közösségi oldalak, amelyek segítségével rekordsebességgel tudtak ezreket megmozgatni.

Egyelőre nem tudni, mi lesz a tiltakozások kimenetele, illetve, hogy egyáltalán meddig tartanak majd. Annyi bizonyos, hogy mind a rendvédelmi hatóságok, mind a diákok kitartóak.