Lehet-e újra a régi Japán?

A márciusi természeti katasztrófa teljes városokat pusztított el Japán északkeleti részén. Több mint húszezren vesztették életüket vagy tűntek el, több tízezren kényszerültek elhagyni otthonaikat. Egyesek kitartanak lakhelyük mellett és bíznak a mihamarabbi újjáépítésben, míg mások inkább új, biztonságosabb életet kezdenek. Eközben Fukusimában a radioaktív sugárzás megemelkedett szintje aggasztja a lakosságot, a gyerekek kiemelt figyelmet kapnak.

A Japánt márciusban háromszorosan is sújtó természeti csapás nem csak csillagászati összegű gazdasági károkat okozott az országnak, de emberek tízezreinek életét tette bizonytalanná. A földrengés és az általa okozott cunami a becslések szerint összesen 14 ezer életet követelt, és ugyanennyi eltűnt személyt tartanak nyilván. A pusztítás a legnagyobb károkat az ország északkeleti részén, a Tóhoku régióban, azon belül is az óceánparti Ivate, Mijagi és Fukusima prefektúrákban okozta. A katasztrófa miatt megsérült fukusimai atomerőmű 20 kilométeres körzetéből tízezreket evakuáltak kötelező jelleggel, de a 20 és 30 kilométer közötti távolságban élőknek is javasolták otthonaik elhagyását, mivel a területen a radioaktív sugárzás mértéke az egészségügyi határérték közelébe emelkedett. Ennek értékét a nukleáris katasztrófa után a kormány az évi egy millisievertes dózisról 20-ra emelte, ami addig az atomerőművek dolgozóira érvényes limit volt.

Éledező gazdaság

Japán északi területein, melyeket a katasztrófa leginkább érintett, a nagyvállalatoknak 15 százalékkal kellett csökkenteniük energiafelhasználásukat, mivel biztonsági okokból az ország atomerőműveinek csupán harmada üzemel, ami áramkimaradásokhoz vezethet a meleg, párás nyári időszakban. Több helyen úgy igyekeznek spórolni, hogy a munkaidőt egy órával korábbra időzítették – számolt be a Reuters. A nagyrészt exportra termelő japán vállalatok helyzetét tovább nehezíti a jen árfolyamának ingadozása és a fontos felvevőpiacaikat (Európa, Egyesült Államok) fenyegető pénzügyi válság is.

A szigetország vezető iparágainak, úgy mint az autó- és az elektronikai iparnak a katasztrófa következtében az ellátási láncok megszakadása miatt alapanyaghiánnyal is szembe kellett nézniük. Egyes vállalatok termelése szinte teljesen leállt, mások csak részleges korlátozásokat vezettek be – így tett például a Toyota, ahol átmenetileg korlátozták a gyártás volumenét, és a Sony Ericsson, mely legújabb okostelefonjának piacra dobását halasztotta el. A CNN értesülései szerint azonban az elektronikai ipar szeptemberre akár teljesen talpra állhat, és az egyik vezető autóipari vállalat, a Toyota is az őszi hónapra tervezi a termelés kényszerű visszafogásának felszámolását. A jen árfolyamának a dollárral szemben tapasztalt erősödése sokak aggodalmát növelte, mivel így a külföld számára drágábbá válik az import, veszélybe sodorva a japán cégek kiviteli kilátásait. A találgatásokat, melyek szerint a Toyota külföldre költözteti a Japánban található gyártósorokat, a cég elnöke július elején cáfolta: „A Toyota csoport egy globális vállalat, mely Japánból származik. Úgy gondolom, hogy nem szabad ilyen könnyen feladnunk a hazai termelést, csak azért, mert a környezet kedvezőtlenné vált”.

Élelmezési gondok

Eközben a lakosságot közvetlenebbül érintő élelmiszer ellátás sem zajlik zökkenőmentesen – a fukusimai reaktorokból szivárgó sugárzás következtében a tengervízen kívül zöldségekben és szennyezett takarmányt fogyasztott tehenek piacra került húsában is radioaktív céziumot mutattak ki. Egy tokiói civil szervezet főtitkára, Szano Mariko szerint ez is a kormány alkalmatlanságára világít rá, mivel nem gondoltak arra, hogy a gazdák szennyezett szénával táplálhatják állataikat. „A kormány túl lassan cselekszik. Alig tettek valamit az élelmiszerek biztonságossága érdekében” – nyilatkozta Szano a Kyodo hírügynökségnek. Miután az egyik legnagyobb japán üzletlánc 174 boltjában több mint négy tonna szennyezett hús került forgalomba, a kormány július 19-én leállíttatta a Fukusima prefektúrából származó marhahús szállítását. Emellett az állam a sugárfertőzött hús és takarmány felvásárlásának és megsemmisítésének 25 millió dolláros költségét is magára vállalta, a gazdáknak pedig azt tanácsolták, az atomerőművet üzemeltető Tokyo Electric Power (TEPCO) vállalattól kérjenek kártérítést.

A Fukusima környékéről származó tengeri halak biztonságosságát is kétségek övezik, mivel múlt heti adatok szerint a tengervízben a radioaktív cézium mennyisége továbbra is harmincszorosa a megengedett értéknek – adta hírül a Bloomberg. A katasztrófa hatásai a világ legnagyobb halpiacát, a tokiói Cukidzsit sem kerülték el. A földrengés és cunami következtében egyrészt lelassult a halrajok mozgása, így nehezebben jutnak közelükbe a halászok, másrészt a kikötők befogadóképessége is csökkent a feldolgozásban részt vevő vállalatok számának drasztikus csökkenése miatt. A március 11. utáni héten a Cukidzsi halpiac forgalma az előző évi adatokhoz képest negyedére csökkent, az árak pedig közel háromszorosukra emelkedtek – egy kereskedő szerint a magas árak megfizetése a katasztrófa sújtotta területek támogatását fejezi ki.

Rikuzentakata – egy az elpusztított városok közül

Rikuzentakata egyike Japán azon városainak, melyek az ország északkeleti partján a legközelebb voltak a földrengés epicentrumához, így a rengés és az azt követő cunami szinte teljesen lerombolta a települést. Több mint kétezer ember, a lakosság közel tizede vesztette életét vagy tűnt el a katasztrófa idején. A várost egy gát védte az óceántól, mely hat–nyolc méter magas volt – a szökőár 17 méteres vízfüggönyével szemben azonban mit sem ért. „Azt mondták a fal megvéd bennünket, hogy biztonságban vagyunk” – mondta egy helyi lakos, Kinno Cujosi az Economist tudósítójának.

A cunami után a városból jóformán semmi sem maradt, az épületek nagy része összedőlt, az utak, a vasúti sínek, a hidak és a járművek többsége szintén használhatatlanná vált. A korábban takaros városban körülnézve mindenhol fa- és kőtörmelékek, autóroncsok, gyerekjátékok és más, felismerhetetlen hulladék hever szanaszét. Ez – a romeltakarítás és újjáépítés költséges és időigényes megvalósításán kívül – több ezer fedél nélkül maradt ember elszállásolásának problémáját is magával hozta. Rikuzentakata lakosai átmenetileg a helyi középiskolában rendezkedhettek be, ahol a szálláson és élelmen kívül hozzátartozóikról is információhoz juthattak – egy erre a célra kijelölt falszakaszon üzeneteket hagyhattak, egy másik falon pedig azon személyek listája szerepelt, akiket regisztráltak az átmeneti szállásokon, illetve akiknek már megerősítették halálát. Kimondatlan tény azonban, hogy akik egyik listán sem szerepelnek, az eltűnt személyek, valószínűleg szintén nem élték túl a katasztrófát.

A kormány 72 ezer átmeneti otthon felépítésére tett ígéretet augusztus végéig, az első szállásokat a rikuzentakatai lakosok április elején foglalhatták el. A hatóságok szerint a kitelepülésre kényszerült személyeknek körülbelül két évig lesz szükségük az ideiglenes lakásokra, melyeket többek között TV-vel, hűtőszekrénnyel és mikrohullámú sütővel is felszereltek. Rikuzentakata polgármestere azonban aggódik városa jövője miatt, mivel az már a katasztrófa előtt is nehéz gazdasági helyzetben volt – Japán északkeleti városaira ugyanis a csökkenő számú, öregedő lakosság jellemző. A hatvanas években még több mint 30 ezren éltek a városban és 13 fogadó üzemelt, azóta azonban a lakosság harmadával, a szállók száma pedig a felével lett kevesebb. „A fiatalok nem tudnak megélni itt” – véli Fukuda Kiicsi, egy 76 éves helyi lakos a munkalehetőségek kis számára utalva, amit a pusztító erejű földrengés és cunami csak tovább fokozott. A gazdaság egyetlen színfoltja egy kis csoport osztrigatenyésztéssel foglalkozó gazda volt, akik egy különleges helyi faj darabonkénti 400 jenes (950 forint) árából akár évi 30 millió jen (70 millió forint) bevételre is szert tehettek – amíg az óceán el nem mosta üzletüket.

Szaszazaki Hiromaru, egy negyvenes éveinek elején járó, egykori rikuzentakatai polgár, aki feleségével egy horgászfelszerelés üzletet vezetett, Kanadába készül. Szaszazaki hihetetlen kitartásának köszönheti életét – sérült lábbal úszott ki a partra, mielőtt az ár túl messzire sodorta volna. Az Economist riporterének elmondta, hogy szerinte a város fiatalabb lakosainak többsége nem fog visszatérni, mivel a megélhetés szinte lehetetlenné vált. Szerinte főként az idősebb generáció költözik majd vissza korábbi lakóhelyére, mert őket egész életük ide köti. A fiatalok, ahogy ő és felesége Noko is, arra fogják felhasználni a pillanatot, mely az egész eddigi életüket romba döntötte, hogy valami újba kezdjenek, egy biztonságosabb környéken, akár külföldön. Több ország is vállalta, hogy ideiglenesen befogad túlélőket – a házaspárnak egy kanadai főiskola ajánlotta fel, hogy kifizeti az utazásukat és háromhavi lakhatás és tanulás költségeiket.

A helyiek szerint az újjáépítés akár tíz évig is eltarthat. Az első jelentős lépések április elején történtek, ekkor adták át az első átmeneti otthonokat, az egyik helyi bank ideiglenes fiókot nyitott meg napi négy órás nyitvatartással, a város kereskedelmi kamarája is újrakezdte működését. Ezek az intézkedések a lakosság pénzügyi helyzete és a helyi üzletek újraindulása szempontjából alapvető fontosságúak voltak. Az első boltok öt héttel a katasztrófa után nyitottak meg, egy élelmiszer és egy írószer bolt kezdte újra leghamarabb működését. Július második hetében az újjáépítés szempontjából is kulcsfontosságú ideiglenes hidat adtak át a várost kettéválasztó folyó felett, ami jelentősen felgyorsította a közlekedést, így a romeltakarítási és építési munkálatokat is. Áprilisban a miniszterelnök, Kan Naoto is ellátogatott a városba, több mint három héttel a cunami után. A helyiek szerint azonban látogatása értelmetlen és megkésett volt. „Őszintén szólva a legtöbben csodálkoztak, hogy miért van itt. Azt gondoltuk, korábban fog idelátogatni” – idézi Szato Kazuo, 45 éves halász szavait a Wall Street Journal Japan Real Time című blogja.

Fukusima gyermekei

Rikuzentakatától délre, valamivel távolabb a földrengés epicentrumától, Fukusima prefektúra lakosainak nem csak a természeti katasztrófa, de a megsérült atomerőmű által okozott nukleáris krízis következményeivel is szembe kell nézniük. Az erőmű 20 kilométeres körzetében élőknek viharos gyorsasággal kellett elhagyniuk otthonaikat, szinte mindent hátrahagyva. A 80 ezer evakuált lakos közül néhány tucatnyian először ezen a héten látogathatták meg otthonaikat, hogy összegyűjtsék személyes tárgyaikat. A visszatérők a csupán néhány órás látogatás alatt teljes védőruházatba öltöztek a sugárzás ellen, ennek viselését csak egy buddhista szerzetes tagadta meg, aki lila kimonójában érkezett a tiltott zónába.

A terület újjáépítése csak a nukleáris krízis elhárítása után kezdődhet meg, leghamarabb januárban, ekkorra tervezi ugyanis a TEPCO a reaktorok biztonságos leállítását és a radioaktív sugárzásnak a megengedett szint alá való visszaszorítását. A prefektúra vezetősége a napokban rendelte el a Fukusimában élő minden, a katasztrófa idején 18 év alattiak számára pajzsmirigyének rendszeres ellenőrzését, 2014-ig minden évben, azt követően pedig kétévente vesznek részt vizsgálaton a fiatalok. Az intézkedés közel 360 ezer embert érint, és az 1986-os csernobili események tanulságaira épít – az egykori Szovjetunió környező területein a robbanást követő negyedik év után jelentősen megnőtt a pajzsmirigyrákos esetek száma a gyerekek között.

A katasztrófa által érintett és a sérült erőmű közelében élő fiatalok számára mind hazájuk, mind más országok szerveznek programokat, hogy legalább rövid időre megszabadulhassanak a nyomasztó környezettől és a radioaktív sugárzás okozta állandó aggodalmaktól. Fukusimában ugyanis az evakuációs zónán kívül élők számára is javasolt a zárt ruházat és maszk viselése az utcán, így a gyerekek elesnek a szabadtéri programok lehetőségétől. Egy újonnan alakult japán szervezet a fukusimaiak védelmére egy hónapig tartó körutat szervez Hokkaidó szigetére iskolás gyerekek és szüleik számára, igen kedvező áron – az út ötezer jen (12 ezer forint) a fiataloknak és 20 ezer jen a felnőtteknek. A világ számos országában, többek között Horvátországban, Lengyelországban és itthon is sor került hasonló kezdeményezésre, Magyarország is vendégül lát japán diákokat: hétfőn 16 fukusimai fiatal érkezett hazánkba Lázár János hódmezővásárhelyi polgármester meghívására. A gyerekek augusztus hatodikáig maradnak az országban, ezalatt Budapestre, Ópusztaszerre és a Balatonra is ellátogatnak – számolt be az Index.

Valószínűleg még sokáig kell várni rá, hogy a szigetország ismét magára találjon, a károk mértéke a második világháború pusztításához hasonlítható – melyből Japán sikeresen talpra állt. A lakosságnak a mindennapi élet nehézségei mellett óriási erőt ad a nemzeti összetartás érzése, melyet legutóbb a női futballválogatott világbajnoki győzelme erősített meg, és a nemzetközi közösség támogatásának tudata is erősíti a japán emberek sikeres újjáépítésbe vetett bizalmát és egy biztonságosabb jövő reményét.