Képíró felmentése felháborítja Szerbiát

Itthon tapsoltak vagy értetlenül álltak az ítélet kihirdetése után, Szerbiában azonban széleskörű megbotránkozást keltett Képíró felmentése. Az már biztos, hogy a magyar-szerb kapcsolatok ismét kiéleződhetnek a történtek után.

Megfelelő bizonyítékok hiányában mentette fel a Fővárosi Bíróság Képíró Sándort, akit 1942. január 21-23. között ártatlan civilek kivégzésében való közreműködéssel vádoltak. A 97 éves volt csendőr ügye Magyarországon is megosztja valamennyire a közvéleményt, Szerbiában azonban kimondottan heves indulatokat korbácsolt fel.

Meglepődöttség és elégedetlenség

Déli szomszédunkat kifejezetten meglepte az első fokon hozott, idáig a fellebbezés miatt nem jogerős ítélet. A Vajdaság MA beszámolója szerint Vladimir Vukčević háborús bűnösök ügyében eljáró szerb különleges ügyész számára az ítélet nem volt összhangban saját várakozásaival. Hasonlóan nyilatkozott Aleksandar Nećak, a szerbiai zsidó közösségek szövetségének elnöke is, aki szerint maga a vádemelés is későn, erős külső nyomás hatására történt meg Magyarországon.

Igor Pavličić, Újvidék polgármestere egyenesen szégyenteljesnek nevezte az ítéletet, ami ebben a formában a tragédia áldozatainak emlékét sérti meg. Hasonló állásponton vannak a szerb politikai pártok, akik országos szinten hirdetik nyilatkozataikban, hogy ez az ítélet elfogadhatatlan Szerbiának – írja a Magyar Szó. Sőt, a Vajdasági Szociáldemokrata Liga arra szólította fel a szerb állami szerveket, hogy érjék el a per újratárgyalását Magyarországon.

A független bíróság ítéletét ha nem is vonja kétségbe, Ivan Ivanji vajdasági szerb újságíró úgy látja, most már tényleg lehet aggódni, hogy a jövőben Magyarországon milyen irányban mennek tovább a dolgok, ha egy tömeggyilkos felmentő ítéletet kap.

Ezzel párhuzamosan a Magyar Szó az újvidéki Zsidó Hitközség az ítélethirdetés utáni közleményét idézi, miszerint „a budapesti bíróság ítéletével kiszabadult a múlt rossz szelleme, amely újabb veszélyt jelenthet a régió polgárai számára”

Az ítélethirdetés utáni tapsviharra reagálva többen kétségeiknek adtak hangot. Szerintük csak remélni lehet, hogy a magyar társadalom nem osztja ezt a felhőtlen örömöt.

A tisztánlátás hiánya

Ha az örömöt nem is osztja, a lassan nemzetközi felháborodást kiváltó ítélet helyessége mellett teszi le a voksát a vajdasági magyarok egy része. Ismerve, adott esetben át is élve a második világháború magyarországi és szerbiai eseményeit, az értetlenkedés tárgya itt más hangsúlyt kap: hogyan követelhetik az újvidéki razziában esetleg résztvevő öreg és beteg ember meghurcolását azok a szerbek, akik sok esetben még ma sem ismerik el az 1944-45-ös délvidéki hideg napok tényét, nemhogy a bűnösök felkutatására nem hajlandóak?

Az újvidéki történtek miatt ugyanis még a Horthy-rendszerben halálra ítélték a fő felelősöket, sőt, Tito partizánjai is gondoskodtak az – általában méltónak nem nevezhető – megtorlásról. A magyarokra kimért bosszúhadjárat vagy nevén nevezve vérengzés azonban más kisebbségekre, így a németekre is kiterjedt, tehát a ,,kölcsön kenyér” indoklás meglehetősen sántít.

A kiegyezés reményében elindított közös szerb-magyar történészekből álló vegyesbizottság munkájáról mindeközben vajmi keveset lehet hallani, bár ilyen hozzáállás mellett mindez nem meglepő.

Bűnös! De ki?

Mindenesetre vasárnap estére tiltakozó megmozdulást hirdettek meg Újvidéken, ,,Bűnös” jelszóval. A kérdés mindössze annyi, hogy helyes-e, ha egy rendszer vagy ideológia bűneit 60 évvel később egy akkor, az eseményekben érintett ember meghurcolásával kívánják megtorolni?

Ugyanakkor lehet, hogy a tiltakozók egy részének indíttatását érdemes egy másik szempontból megvizsgálni: ez pedig a szerb társadalom önigazolás-igénye. Hiszen az elmúlt években kizárólagosan déli szomszédainkat kiáltották ki bűnbaknak a legtöbb nemzetközi fórumon – most pedig igazolhatják, hogy velük szemben is történtek igazságtalanságok – még ha a számarányok nem is stimmelnek -, amelyek mindeddig megtorlás nélkül maradtak.