Miniválság és állami stresszteszt Olaszországban

1600 milliárd eurós államadósság, 900 milliárd euró öt éven, illetve 500 milliárd euró két éven belül lejáró államkötvény. Az olasz állam aggasztó pénzügyi helyzete eddig is ismert volt a befektetők előtt. A múlt péntek óta tartó miniválságot azonban egy szerencsétlen és félreértett Berlusconi-nyilatkozat robbantotta ki. Jövő péntekre egy az eredeti tervekhez képest szigorított válságcsomagot fogad el bizalmi szavazással az olasz parlament – a végrehajtás már más tészta. Egy biztos: a nagy tervek valóra váltásáért nagyrészt már nem Berlusconi fog felelni.

Silvio Berlusconi szinte szökőévente ad interjút a nagy baloldali napilapnak, a La Repubblicának. Múlt héten bebizonyosodott, hogy jobb lett volna megtartania ezt a szokását. A nagyrészt a parlament és a kormány épülete közötti földalatti folyosón való áthaladás közben zajlott beszélgetés leiratának végül nem a politikailag legérdekesebb mondatai járták be a világ gazdasági döntéshozóinak információs csatornáit. Bár Berlusconi leszögezte, hogy az elmúlt hónapban gyakorivá vált kérlelések ellenére 2013-ban nem ő, hanem Angelino Alfano lesz mozgalma kormányfő-jelöltje, a sajtó mégis inkább azzal foglalkozott, hogy a miniszterelnök a megszorító csomagot Tremonti csomagjaként, a gazdasági minisztert „nem csapatjátékosként” említette. A kormányfő ezzel gyakorlatilag felhívást intézett keringőre, azaz az eredetileg 47 milliárd eurós megtakarítások kormánypárti felhigítására.

Tremonti – akit a múlt héten tanácsadója, Milanese büntetőügybe keveredése, valamint minisztertársának bekapcsolt diktafon melletti lekreténezése éppen erősen gyengített – váratlanul erős szövetségesekre talált a nemzetközi piacokban. A csomag egyes részeinek esetleges parlamenti módosítása önmagában még nem ütötte volna ki a befektetői biztosítékot, de az olasz fundamentumok gyengesége a görög csőd és a portugál leértékelés lehetőségével párosítva már veszélyes gyúanyagot jelentett. A politikai arénából való hátralépés lehetőségét mérlegelő, folyamatos bírósági ügyei által terhelt kormányfő nyilatkozata ezért volt különösen ügyetlen. Paradox módon tehát a kormányfő Tremontit gyengítő, párttársai megnyugtatását célzó mondatai visszafelé, Tremonti erősödése irányában sültek el. Pénteken a milánói tőzsde és a nagyobb olasz bankok papírjai három és fél százalékot estek, Berlusconi pedig keddig egy szót sem szólt a nyilvánosság előtt. Mindenki Tremonti cselekvésére várt, ő pedig már hétvégén elkezdte megvalósítani régi álmát, egy parlamenti népfront megteremtését a gazdasági intézkedések támogatása érdekében.

A csomag eredetileg 2011-re csak másfél milliárd, 2012-re öt és fél milliárd, 2013-14-re pedig 20-20 milliárd eurós kiadáscsökkentést vetített előre. Tremonti korábban foglalkozott az adóemelés gondolatával is, de Berlusconi világossá tette:”mi nem turkálunk az emberek zsebében”. Hétfőn már ezt a gondolatot sem lehetett ilyen egyértelműen elutasítani, a jobboldali, de Berlusconival szemben felettébb kritikus Corriere della Sera honlapjának „Lélegzetet visszafojtva várjuk a tőzsdéket” címe már jelezte a baj nagyságát. A milánói tőzsde újabb négy százalékot esett, az olasz és a német állampapírok közötti kamatkülönbség pedig az euró bevezetése óta sohasem látott szintekre emelkedett. Az ellenzék a hétvégén még a kormányfő távozásához kötötte a csomag támogatását, de az államfő nemzeti egységre való felhívása és a rég nem látott konstruktív arculat megjelenítésének lehetősége keddre már engedékenyebbé tette a baloldalt és a centrumot. Így a felek megállapodtak abban, hogy még ezen a héten sor kerülhet a parlamenti elfogadásra és az ellenzékiek csak tucatnyi módosítóval igyekeznek majd megváltoztatni Tremonti intézkedéseit. A gazdasági miniszter pedig napok óta újabb és újabb megszorítások lehetőségén gondolkodott, hogy a csomag megerősítésével üzenjen a felhevült piaci döntéshozóknak.

Bár kedden is eséssel (egészen 5 százalékossal) indult a nap, és az olasz bankok gyengeségéről is pletykáltak, de ezen a napon egy előre tervezett, 7 milliárdos egyéves kötvénykibocsátás sikere jelezte: ha magasabb kamatok ellenében is, de maradt még bizalom Olaszországban.Ugyanezen a napon egyébként az egyik Berlusconi-közeli lap, a Libero címlapján a következő vád szerepelt:”Merkel megpróbál kormányozni minket” – utalva a német kancellár felhívására a megszorítások végrehajtását illetően.

Szerdára a csomag újabb, szigorító elemeire is fény derült. Az eredileg 2014-re tervezett nyugdíj-átalakítások, melyek a nyugdíjkorhatár várható élettartamhoz való időszakos hozzáigazítását célozták, már 2012-ben elkezdődnek, 2013-ban pedig az első komolyabb, három hónapos korhatáremeléssel folytatódnak (2050-re nagyjából 69 év lenne az addigra egységes nyugdíj-korhatár). Így az előre tervezetthez képest jövőre már egy hónappal később lehet csak nyugdíjba menni. Az ún. arany-nyugdíjakat, azaz az évi 90 000 eurónál nagyobb összegek 90 000 fölé eső részét öt, 150 000 euró fölé eső részét tíz százalékos szolidaritási adó fogja terhelni. Az ún. közepes, azaz havi 1400 euró feletti nyugdíjak hetven százalékban követik majd az infláció mértékét, 2400 euró felettiek pedig egyáltalán nem.

A megszorítások pénzügyi reformot feltételező, évente 20 milliárdos tételt kitevő részébe egy olyan biztonsági klauzulát helyeztek, mely a reform további elmaradása esetére (2013 szeptember végétől) minden területet automatikus elvonásokkal sújt majd. A bankbetétek éves illetékeit sávosan növelik ez idén és jövőre közel 1 milliárd, 2013-tól 2,5 miliiárd euró pluszbevételt jelent majd. Komoly összegeket vonnak el a helyi önkormányzatoktól, a régióktól, a kisebb településeket fokozatosan egyre nagyobb fokú társulásra kötelezik. A politika önmagán akár nyolc milliárd eurót is megspórolhat (többek közt megfeleznék a szenátorok és a képviselők számát és eltörölnék a provinciákat). A változások már 2012-re komoly egyensúlyjavulást céloznak, azaz növelnék a most is pozitív (0,9%) olasz elsődleges egyenleg szaldóját. Az igazi áttörést az olasz egyensúly elérésében az a több száz milliárdos privatizáció hozhatná, melyre már 2013-ban egy új kormány keríthet sort. Ez az évente GDP-arányosan négy százalékos kamatterhek nagy részét egyből csökkenthetné.

A csomag hőse egyelőre a hosszú idő óta relatív fiskális szigora ellenére is népszerű Tremonti. Könnyen szövetségesre lelhet Mario Draghi jelenlegi olasz, leendő európai jegybankelnökben, aki máris stukturális reformokat sürgetett a növekedés mihamarabbi beindítása érdekében, éppen a gazdasági miniszter társaságában egy konferencián. Ebben az egy hétben kis túlzással több régóta halogatott döntésre kerülhet sor a piacok nyomására, mint az elmúlt három évben összesen. Vesztes Berlusconi mellett Angelino Alfano volt igazságügy-miniszter is, akinek a Szabadság Népe (PdL) operatív vezetői (főtitkári) székébe kerülése óta ez lett volna az első lehetősége kilépni patrónusa, a pártot továbbra is elnöklő Berlusconi árnyékából, de erre nem került sor. A baloldali demokraták (PD) a pénteki bizalmi szavazás után változatlan erővel követelik majd egy új szakértői kormány (és választási törvény) létrehozatalát vagy új választás tartását. Berlusconi mindenesetre 2013-ig maradna.