Kisebbségi nyelvhasználati törvény – csont nélkül

A szlovák parlament feltörve Ivan Gasparovic elnöki vétóját különösebb akadály nélkül ismételten megszavazta a kisebbségi nyelvhasználati törvényt. Hiába fenyegettek Slotáék a magyar-veszéllyel, nem sikerült megrengetni a koalíciót, sőt az ilyen esetekben parázs vita is elmaradt. A napirendi pontot pedig Ondrej Dostál felszólalása zárta, aki szégyelli, hogy a szlovák parlamentnek olyan képviselője is van, mint az SNS-vezér.

Az ülés ismét Sulík–Smer csörtével kezdődött, hiszen a koalíciós többség nem vette napirendre a Smer által javasolt tervezeteket. A legnagyobb ellenzéki párt a szlovák–magyar kapcsolatokról, egészségügyről és az áremelésekről szeretett volna vitázni. A támogatás hiányában mindez elmaradt, s ennek köszönhetően a kisebbségi nyelvhasználati törvény vitája, s a szavazás útjába nem sikerült újabb akadályokat gördíteni.

A szlovák kormánykoalíció kényes többségéből fakadóan gyakran okoz problémát, hogy egy javaslatot elfogadjon a parlament. Ha pedig vita van a koalíciós pártok között, akkor pedig csak a szakadás réme tartja vissza a frakciókat a szétszavazástól. Ilyen körülmények között egy-egy különvéleménynek is komoly súlya van. A törvényjavaslat májusi vitája során számolgattuk, hogy vajon megvan-e a többséghez szükséges 76 voks a törvény megszavazásához.

Első körben

A szükséges szavazatszámmal már a múlt hónapban sem volt probléma, azonban a parlamenti többség az eredeti elképzelésekhez képest egy jelentősen módosított javaslat mögé állt fel. Az érdekek és vélemények ütközésének következtében ugyanis a javaslat jelentős mértékben torzult.  Az eredeti javaslattól eltérően  a hivataloknak nem kell kötelezően alkalmazniuk olyan személyt, aki beszéli a kisebbségek nyelvét; ehelyett elég, ha meghatározott ügyfélfogadási időben foglalkoznak a kisebbségi nyelvet használni szándékozókkal. Az egészségügyi és szociális intézményekben szintén nem válik kötelezővé a kisebbségi nyelvhasználat, és továbbra is kötelező szlovákul feliratozni a kisebbségi tévéműsorokat. A kétnyelvű településekre vonatkozó további rendelkezéseket pedig nem tartalmaz a törvény.

A változtatások döntő többsége Igor Matovicnak és az Egyszerű Embereknek köszönhető. „Bugár fejre állhat, és megvádolhat minket a koalíció szétverésével, a burkolt elmagyarosításnak ezt a formáját nem fogjuk megszavazni” – mondta a képviselő az eredeti javaslatról. Ezen túlmenően és az ellenzéki pártokat nem említve a KDH-nak is voltak kifogásai, azonban azok döntően a nyelvhasználati küszöb csökkentésének mértékére vonatkoztak.

Az így elfogadott törvényt tehát nem övezte felhőtlen eufória magyar berkekben. Berényi József, az MKP elnöke szerint például „értékelhetetlen” a törvény, mivel néhány helyen visszalépés történt az eredeti jogszabályhoz képest. Bugár Béla természetesen pozitívan vélekedett saját törvényének elfogadásáról, s igyekezett figyelmen kívül hagyni a módosítások káros hatásait.

Az elnöki vétó

Ivan Gasparovicnak, a Robert Fico-hoz és pártjához rendkívül lojális köztársasági elnöknek azonban ez a változat sem tetszett, s két héttel ezelőtt elnöki vétójával élve visszadobta a koalíció által nagy nehézségek árán elfogadott törvényt. A szlovák jogszabályok értelmében ugyanis az államfő egyszer egy újabb olvasatra visszaküldheti a törvényt a parlamentnek, amennyiben azt nem találja megfelelőnek. Ha azonban a parlament második olvasatban akár változtatások nélkül is ismételten elfogadja a törvényt, akkor az elnöki hozzájárulástól függetlenül hatályba lép.

A törvényhozás ugyanis a korábbi tervezetet különösebb nehézségek nélkül fogadta el. Úgy látszik már az első olvasatban is sikerült elsimítani az ebben kérdésben a koalíción belül feszülő ellentéteket. Bugár Béla is ezt jövendölte a szavazás előtt: „Nincs ok rá, hogy ne kapjon támogatást. Az államfő nem tett semmilyen más javaslatot, csak azt akarja, hogy a törvényt utasítsák el“. Igor Matovic is támogatásáról biztosította a közvéleményt, hiszen annak jelen formáját már májusban is támogatták. Megjegyezte ugyanakkor, hallott olyan hangokat a koalícióban, hogy egyes kormánypárti képviselők szeretnének módosításokat eszközölni a törvényben. A politikus az elnöki vétónak is sajátos értelmezést adott, miszerint az államfő azért utasította el javaslatok nélkül a törvényt, hogy azt jelenlegi formájában fogadják el.

Második felvonás

A kormánykoalíció tehát megtörte az államfő vétóját. A 150 fős szlovák parlamentben 146-an voltak jelen a szavazáson. Közülük 77-en igennel szavaztak a törvényre, 68-an nem, 1 képviselő tartózkodott. Az elnöki vétó megtörésére 76 szavazatra volt szükség. A kisebbségi nyelvtörvény így már Gašparovič kézjegye nélkül is bekerülhet a törvénytárba, és így hatályossá válhat. A szlovák parlament így második olvasatban csont nélkül fogadta el az egyszer már visszadobott törvényt. Egyedül a nemzeti képviselők igyekeztek a magyar-veszéllyel halálra rémíteni az „Igen”- nel szavazókat. Megszólalt Rafael Rafaj, Dušan Čaplovič, Marek Maďarič is, de a pánikkeltés indulatok nélkül maradt.

Utolsó felszólalóként Ján Slota még kijelentette, hogy szégyenli, hogy egy ilyen szlovákellenes parlamentben ül. Minderre Ondrej Dostál (OKS), a törvénytervezet előterjesztője a vita végén csak annyit mondott, elismerését és köszönetét akarta kifejezni, hogy a parlament ilyen érzékeny témáról korrekt hangnemben tárgyalt, de Slota megnyilvánulása ezt nem teszi lehetővé. Dostál kijelentette, ő azt szégyelli, hogy a szlovák parlamentnek olyan képviselője is van, mint Ján Slota. Bár Gasparovic elnök ezúttal sem járult hozzá a kisebbségi nyelvhasználati törvényhez, annak jogerőre emelkedését már nem tudja meggátolni.