Rekordgyanús albán választás: mégis ki a polgármester?

Bár az önkormányzati választásokat még május 8-án rendezték meg Albániában, azt még most sem tudhatja senki, hogy ki lesz az ország fővárosának polgármestere. Azóta az éppen aktuális vesztesek egyike sem ismeri el a végeredményt, fellebbezés fellebbezést követett, a két nagy politikai párt marakodása pedig már az ország jövőjét fenyegeti.

Vesztesekből lesznek a győztesek

Tirana városa továbbra sem leli békéjét, de főleg új polgármesterét. Már lassan két hónapja annak, hogy az albán választópolgárok leadták voksaikat, hivatalos végeredménye még most sincs a főváros polgármesteri székéért folytatott harcnak. Legutóbb június 27-én hirdetett győztest a Központi Választási Bizottság, mely alapján a kormányzó Demokrata Párt jelöltje, Lulzim Basha lett volna a befutó, a több mint negyed millió leadott szavazat megszámolása után mindössze 93 vokssal megelőzve ez eddigi polgármestert, a szocialista Edi Ramát.

Csakhogy Albániában egy választás lezárása nem ilyen egyszerű. Már a 2009-es országgyűlési szavazások óta tart annak a politikai krízisnek a története, mely a tiranai eseményekkel újabb fejezettel gazdagodott. Akkor az ellenzéki Szocialista Párt csalással vádolta meg Sali Berisha miniszterelnököt és a kormányzó Demokrata Pártot, ezért azóta sem ismeri el a kormány legitimitását, most pedig ugyanígy megkérdőjelezi a fővárosi szavazás végeredményét.

Májusban a feszült légkör ellenére maga a voksolás országszerte nyugodtan telt el, a járások és települések döntő többségében gyorsan ki lehetett hirdetni- általában az ellenzékieknek kedvező- végeredményt. Az ország legfontosabb városában, Tiranában viszont nagyon szoros csatára lehetett számítani a demokrata és a szocialista jelölt között. Maratoni szavazatszámlálást követően Rama lett a győztes mindössze tíz vokssal.

A szoros eredmény ténye már szinte eleve elrendeltté tette az ezt követő eseményeket. A demokraták követelték az ún. eltévedt szavazatok beszámítását, melyet a Szavazatszámláló Bizottság eredetileg nem tett meg, mivel erről a törvény nem rendelkezik. Minden választási körletben két szavazóurnát állítottak fel, egyet a városi tanácstagjaira leadott céduláknak, egyet pedig a polgármesterjelöltekre vonatkozó voksoknak. Rengetek szavazat viszont a rossz urnába került, mivel azok egyforma színűek voltak, holott a szabály szerint különbözniük kellett volna. Erre hivatkozva a demokraták kérték a kérdéses cédulák figyelembe vételét, és ez meg is fordította az állást, így május 23-án Bashát hirdették ki győztesnek.

Fellebbezési dömping hónapokon át

Rama, a szocialisták vezére, nem törődött bele az utolsó utáni pillanatban elszenvedett vereségébe. A SETimes hírportálnak korábban egy ellenzéki vezető egy olyan focimeccshez hasonlította a történteket, melyen a lefújást követően az egyik csapat bevonul az öltözőbe, míg a másik a pályán tovább rugdossa a gólokat és azok be is számítanak a végeredménybe. Rama májusban utcára hívta híveit és népfelkelésre szólította fel őket. Bár több helyen tüntetések kezdődtek, Albánia alapvetően nyugodt maradt, így a harc megmaradt a

szavazatszámlálás frontján. 

A szocialisták a választási ügyekben illetékes legfelsőbb szerv, a Választási Kollégiumnál fellebbeztek az eredmény ellen, mely június 13-án megsemmisítette a végeredményt és felszólította a Központ Választási Bizottságot, hogy Tiranában 386 szavazóurna tartalmát számolja újra. Elutasította viszont Rama és híveinek azt a követelését, hogy a rossz helyre leadott voksokat ne lehessen beszámítani a végeredménybe. Az újabb összesítés után június 27-én megint Basha nyert, most éppen 93 szavazattal Rama előtt.

A választási-saga még itt sem ér véget, mivel szocialisták ezt az eredményt is megfellebbezték arra hivatkozva, hogy bizonyos urnákban a szavazócédulák biztonsági kódja eltér a hivatalos jegyzőkönyvben szereplő kódoktól, ráadásul sok cédulát a borítékon kívül találtak meg a számláláskor. A Választási Kollégium a hírek szerint július 6-án dönt az újabb beadványról, de az előzményeket ismerve korántsem biztos, hogy utoljára lesz szükség a testület határozatára.

A polgármesteri szék körüli hercehurca nem csak azért fájó Albánia számára, mert

gyakorlatilag a rendszerváltás óta képtelen volt az ország olyan választás lebonyolítására, amely minden demokratikus követelménynek megfelelt volna. A mostani események tökéletesen aláássák az állami intézmények demokratikus működésébe vetett hitet, valamint nem utolsó sorban beláthatatlan messzeségbe kerül az ország európai uniós tagjelölti státusza, mely pedig minden albán politikus deklarált célja.

A vezető kormánypárt és a legnagyobb ellenzéki csoport közötti harcnak idén januárban már több halottja is volt, amikor Edi Rama felhívására a korrupcióval vádolt miniszterelnök elleni tüntetésre került sor. A pártok itt többet ártani egymásnak már nemigen tudnak, de az ezer sebből vérző albán demokrácia újabb és újabb pofont kap, és félő, hogy az utolsó még nagyon sokára következik.