Noriega: egy diktátor felemelkedése és bukása

Évtizedeken keresztül a CIA-nek dolgozott, országában abszolút hatalmat épített ki. Szembefordult korábbi „megbízójával”, az Egyesült Államokkal, ami bukásához vezetett. 20 éve tölti börtönbüntetését, hazájában további 20 év vár rá. Manuel Noriega egykori panamai diktátort a hírek szerint Franciaország kiadhatja a közép-amerikai országnak. Hogyan lett kegyvesztett az USA külpolitikai kulcsfigurájából?

Teljhatalom az USA pénzén

A hivatásos katona Noriegát a CIA a perui militarista iskolából „emelte ki” az ’50-es évek elején, s tette az USA legfőbb szövetségesévé a térségben. Titkosszolgálati és egyéb pszichológiai képzéseket kapott az Egyesült Államoktól, összesen pedig három évtizedig dolgozott a CIA-nek 1950 és 1980 között. Az együttműködés kezdetben gyümölcsöző volt: Noriega jelentős ellensúlyt jelentett a kubai forradalmat követően USA-ellenessé váló régióban, míg a panamai cserébe az északiak pénzén harcolhatott a kommunisták ellen, illetve megteremtette abszolút hatalmát.

A ’80-as években szoros kapcsolat kötötte Reagan és az idősebb Bush elnök kormányához. Noriega ügyesen lavírozva manipulálta az USA külpolitikáját, elérve, hogy annak szervei szemet hunyjanak korrupciós és drogügyei fölött. Ez a folyamat odáig vezetett, hogy a tábornok kiépít(h)ette a politológia által kleptokráciának nevezett „kormányforma” egy sajátos változatát, a „narkokleptokráciát”, utalva a drogkereskedelemnek az állam működésében betöltött központi szerepére. 

Manuel Noriega soha nem volt Panama hivatalosan megválasztott vezetője, de 1983-as hatalomátvétele –amikor a panamai védelmi erők parancsnoka lett- és az USA 1989-es megszállása közti időszakban az ország tényleges (de facto) irányítója volt.

Barátból ellenség: az USA-nak elege lett

Noriega tündöklése nem tarthatott sokáig. Hétköznapi szóhasználattal élve „elvetette a sulykot”, visszaélt az Egyesült Államok által belé fektetett bizalommal –és pénzzel!-, egyre többször mondott ellent az északi irányvonalnak. A tábornok és a nagyhatalom több mint 30 éves, kölcsönösen kedvező kapcsolata megromlott, mely számos okra vezethető vissza.

 „Manuel Noriega panamai tábornok az USA egyik legnagyobb külpolitikai kudarcának megtestesítője.” (Az USA Szenátusának terrorizmussal, kábítószerekkel és nemzetközi műveletekkel foglalkozó albizottságának 1988-as megállapítása.)

Az USA azt gyanította, hogy más titkosszolgálati szervek részére is biztosít információt, nem beszélve kábítószer-kereskedelemmel érintett körökről. Végül 1988-ban az Egyesült Államok vádat emelt ellene droggal kapcsolatos szövetségi bűncselekmények miatt. Maga Noriega szerint döntése, hogy amerikai felkérés ellenére megtagadta a katonai segítséget Nicaraguában, vezetetett az ellene indult kampányhoz. Noriega hatalma alatt két elnökválasztást tartottak, egyik sem zajlott jogszerűen. 1984-ben még sikerült saját emberét az elnöki székbe ültetnie –egyes adatok szerint simán nyert az ellenjelölt-, 1989-ben ez már csak olyan mértékű csalás útján lett volna megvalósítható, hogy maga a jelölt, Carlos Duque volt az, aki visszalépett, elismerve súlyos vereségét. Noriega és az USA egymásra mutogattak. Noriega szerint „külföldi beavatkozás” szennyezte be a választást, míg Jimmy Carter korábbi elnök, aki mint megfigyelő volt jelen, azzal vádolta a tábornokot, hogy „ellopták” az emberek szavazatát. Ami végleg vállalhatatlanná tette Noriega jelenlétét az amerikai külpolitikában, politikai ellenfelének, Hugo Spadaforának meggyilkolása volt. 

Córdoba: „Elkaptuk a veszett kutyát.”Noriega: „És mit szokás csinálni a veszett kutyákkal?”(Felvett beszélgetés a gyilkosságot irányító parancsnokkal.)

A lefejezett, kínzás nyomait hordozó testet egy az amerikai posta által használt csomagküldő zsákban találták meg. Noriega a gyilkosság felderítését ellehetetlenítette.

A bukás

Az USA, gazdasági szankcióit követően, felsorakoztatta haderejét a Panama-csatorna térségében, kezdetét vette a hónapokig tartó pszichológiai hadviselés. A „casus bellit” végül egy amerikai tengerészgyalogos megölése jelentette George H.W. Bush elnök számára, aki 1989. december 20-án parancsot adott a megszállásra. Az akciót az ENSZ Közgyűlés később mint a nemzetközi jog súlyos megsértését elítélte, ugyanakkor egy felmérés szerint a panamaiak 92 százaléka egyetértett a megszállással.

A rendszert megdöntötték, az elmenekült Noriegát pedig Panamaváros vatikáni nagykövetségén találták meg, aki megadta magát. (Mivel az amerikaiak a Vatikán joghatósága alá tartozó nagykövetség területére semmilyen körülmények között nem léphettek be, a tábornokot úgy űzték ki búvóhelyéről, hogy éjjel-nappal fülsüketítő pop és heavy metal zenét játszottak az épület tövében.)

Ezzel kezdetét vette Noriega 20 éve tartó jogi kálváriája. Az USA bírósága nyolc vádpontban találta bűnösnek kábítószer-kereskedelem, zsarolás és pénzmosás bűntettének elkövetése miatt, és 40 év börtönre ítélte. A büntetést később 30 évre módosították, végül jó magaviseletének köszönhetően 17 év után véget ért 2007-ben. Mivel a Genfi Egyezmény szerint hadifogolynak minősült, megkülönböztetett bánásmódban részesült. Elektronikai és testépítő berendezésekkel felszerelt celláját „elnöki lakosztálynak” nevezték.

Mialatt amerikai büntetését töltötte, Noriegát távollétében két országban is elítélték. 1995-ben hazájában 20 évet „kapott” riválisa megöletéséért, 1999-ben Franciaország találta bűnösnek egy párizsi luxusingatlannal összefüggésben elkövetett pénzmosás miatt. Hillary Clinton külügyminiszter jóváhagyását követően 2010-ben kiadták Franciaországnak, ahol végül hét év szabadságvesztést szabtak ki rá.

Hogy miért nem Panamának adták ki? Elemzők szerint sokan ma is féltik a törékeny panamai demokráciát Noriega visszatérésétől, jelenléte zavart kelthetne a stabilizáció zavartalan menetében. Ez a félelem most eloszlani látszik. A panamai hatóságok 2011 júniusában bejelentették kiadatási kérelmüket Párizsnak, mire a franciák válaszul elmondták, részükről nincs akadálya annak, hogy Manuel Noriega 20 esztendő után visszatérjen hazájába, ahol szintén szembe kell néznie az igazságszolgáltatással. A megváltozott panamai jogszabályok azonban életkorára tekintettel lehetővé teszik a most 77 éves Noriegának, hogy házi őrizetben töltse le büntetését.