A szerb jelszó: nem adjuk Koszovót!

Szerbia és Koszovó tárgyalásai bíztató előzmények után megakadni látszanak. A szerbek számára kulcskérdés Koszovó státuszának rendezése a vágyott EU-csatlakozáshoz, de kérdés, hogy képes lesz-e Belgrád valaha is elengedni albán többségű egykori tartományát.

„Mr. Koszovó” újra akcióban

Június közepén már ötödik alkalommal kellett volna találkoznia a szerb és a koszovói tárgyalócsoport tagjainak azóta, hogy 2008 februárjában az albánok lakta tartomány egyoldalúan bejelentette elszakadását Szerbiától. A tárgyalások elsősorban az Európai Unió nyomására kezdődtek még március elején Brüsszelben és céljuk, hogy véget vessenek a két szembenálló fél közötti politikai hidegháborúnak.

Koszovó ügye immáron a legnagyobb gátja Szerbia euroatlanti integrációjának, de az albánok számára is fontos lenne a kompromisszum, mivel a szerbek befolyásos orosz és kínai támogatóik által képesek megakadályozni Koszovó felvételét többek között az ENSZ-be is. A tárgyalások mostani fordulója a szerbek kérésére maradt el és a folytatás egyelőre bizonytalan. 

Az albán felet különösen bosszantotta, hogy éppen a tervezett találkozó napján Szerbia külügyminisztere, Vuk Jeremić Belgrádban fogadta spanyol kolléganőjét és újra keményen üzent a koszovói albánoknak. Jeremić megköszönte, hogy a spanyol állam sem ismeri el Koszovót és közölte, hogy soha nem fogadhatják el, hogy országuk egy darabját elengedjék, mert ennek hatására ez bármikor újra megtörténhetne egy másik területtel is- számolt be a B92 belgrádi rádió.

A szerb külügy feje az albánok szemére vetette, hogy azokat csak saját függetlenségük érdekli és nincsenek tekintettel arra amit, ezzel Szerbiának és a szerb nemzeti érdekeknek okoznak. Jeremić elhíresült arról, hogy tűzön-vízen át képviseli országa hivatalos álláspontját, miszerint Szerbia soha nem ismeri el Koszovó függetlenségét. Kemény kijelentései, és a kérdés kapcsán tanúsított dacossága miatt méltán nyerte el a „Mr. Koszovó” becenevet.

Koszovó felosztása még nem alternatíva

Belgrád hivatalosan kemény álláspontja az utóbbi fél évben a gyakorlati kérdések rendezésében sokat puhult. A kétoldalú tárgyalások eddigi négy fordulóján, olyan témák rendezése merült fel, mint a közös telekommunikációs rendszerek és az energiahálózat használata, a birtok és személyi nyilvántartások visszaadása Koszovónak, a koszovói diplomák szerbiai elismerése, valamint a két terület közötti mozgásszabadság. A civil lakosság mindennapjait nagyban érintő kérdésekben a hírek szerint jelentős kompromisszumok születtek.

Borislav Stefanović, a szerb tárgyaló delegáció állandó vezetője megerősítette, hogy a következő találkozó alkalmával végleg pontot tehetnek e fenti kérdések többségére. Ezzel szemben az albánok képviselőit irányító miniszterelnök-helyettes, Edita Tahiri a BalkanInsight.com hírportálnak elmondta, hogy érzése szerint amint arra kerül a sor, hogy valamit konkrétan írásba kellene foglalni és azt aláírni, a szerbek egyből meghátrálnak. Tahiri részéről ennél is súlyosabb panasz, hogy szerinte a szerbek a gyakorlati kérdések megtárgyalása helyett sokszor politikai síkra terelik a vitát azzal, hogy felvetik az albán tartomány megosztását.

Koszovó északi csücske szerb többségű terület és az ottani lakosság nem is ismeri el az albán hatalmat, így ténylegesen egy szinte teljesen saját magát irányító közösség jött létre Észak-Koszovóban. Több szerb diplomata is hangoztatja, hogy mára már elképzelhetetlen az, hogy az észak-koszovói szerbek beintegrálódjanak az albán többségbe, éppen úgy, ahogyan az albán politikusok is elutasítják, hogy a két nép újra egy államban éljen.

A kérdéses terület átengedése Szerbiának azonban megengedhetetlen az albánok számára. A tartomány északi része ugyanis normál körülmények között Koszovó legfontosabb iparterülete lenne, ráadásul az Ibar folyóval vízkészlete is gazdag Koszovó többi részéhez képest. Az érthető albán ellenállás mellett meglepő módon a hivatalos szerb álláspont is elutasítja a megosztást, Jeremić és a külügy ugyanis egész Koszovót Szerbia részének tartja.

Kiszivárgott információk alapján a tárgyalótermekben szerb részről mégis egyre többször merül fel Észak-Koszovó visszacsatolása Szerbiához, mint a megbékélés lehetséges alapja. Korábban az EU rendőri és polgári missziójának, az EULEX egyes tagjai vetették fel, hogy Zwečan, Zubin Potok és Leposavić járásokat, illetve Kosovska Mitrovica városának északi felét le kellene választani Koszovóról. 

Az EU különböző diplomatái, illetve az Egyesült Államok képviselői azonban már többször leszögezték: Koszovó területének megosztásáról nem lehet szó, a határok ebben az esetben sérthetetlenek. A nyugati félelmek minden bizonnyal a térség más problémás területeire vonatkoznak. Macedóniában a lakosság majd 1/3-át kitevő albánok, Bosznia-Hercegovinában pedig a szerbek értékelhetik precedensként azt, ha határmódosításra kerülne sor Szerbia és Koszovó között.

Egyszerre az EU-t és Koszovót?

Az elmúlt napokban egy Belgrádba látogató német parlamenti képviselőkből álló csoport kavart fel port Szerbiában. Egy újságírókkal folytatott nem hivatalos beszélgetésen a látogatók úgy nyilatkoztak, hogy Németország nem engedi be Szerbiát az Európai Unióba, amíg az legalább de facto nem ismeri el az albán állam függetlenségét. Božidar Đelić, miniszterelnök-helyettes sietve szögezte le, hogy a német képviselők véleménye nem a hivatalos német álláspont és nincs olyan kényszerítő erő, ami miatt Szerbiának el kellene ismernie Koszovót. 

Németország belgrádi nagykövete, Wolfram Maas maga is elmondta a szerb Tanjung hírügynökségnek, hogy az EU természetesen nem követelhet egy adott megoldást Szerbiától a koszovói esetben, tárgyalásokkal kell rendezni a problémát. Arra viszont rávilágított, hogy bár Ratko Mladić kiadásával és sok egyéb területen Szerbia már sokat tett az EU-tagjelölt státuszért, de megoldatlan területi problémákkal senki nem lehet tag.

A probléma nem ismeretlen, hiszen Ciprus is egy több évtizedes területi vitával nyert felvételt az Európai Unióba, így egy újabb hasonló tag finoman szólva sem kívánatos az amúgy is saját belső nehézségeivel küzdő Európai Uniónak. Év végéig Szerbia minden bizonnyal elnyeri a tagjelölt státuszt és bár tényleges felvételére még egy évtizedet is várni kell, a folyamat során előbb vagy utóbb valószínűleg döntenie kell, az EU-csatlakozás, vagy a Koszovóért folytatott harc a fontosabb.