Csalódást keltett a kormány teljesítménye

A tagállamok által tett felajánlások összességében több területen is elmaradnak azoktól a kiemelt céloktól, amelyeket az EU2020 gazdasági stratégia keretében tűzött maga elé az Unió. José Manuel Barroso mégis biztos benne, hogy a Bizottság kedden elfogadott ajánlásai egy merőben új gazdaságpolitikai koordináció alapjait fektetik le az EU-ban.

A Bizottság áhítatos próbálkozásai ellenére sem sikerült kihozni a tagállamok által tett felajánlásokból azokat a globális mutatókat, amelyeket a gazdaság, a foglalkoztatás, az oktatás és a szegénység elleni küzdelem területén tűzött maga elé az Európai Unió, amikor még tavaly elindította az EU2020 stratégiát.

A kormányok által tett vállalások egymással összeadódva több területen is elmaradnak az Európai Bizottság által vártnál. Így a foglalkoztatásnál, amelyet 2020-ra 75 százalékos szintre szeretne feltornászni az EU, egy százalékkal kevesebb felajánlás jött csak össze. A kutatási és fejlesztési ráfordításoknál is mindössze 2,65 -2,72 százalékra jön ki a tagállamok együttes vállalása, holott előzőleg uniós szinten GDP-arányosan 3 százalékos költést irányoztak elő 2020-ig. Az energiahatékonysági mutatót sem sikerült kihozni, és ha csak 2,5-2 százalékkal, de nem sikerült elérni a megcélzott 40 százalékos szintet a felsőfokú végzettséggel rendelkezők arányát illetően sem. A szegénységben lévők számának 20 millióval való csökkentése sem jött össze, a Bizottság végül nem tudta számszerűsíteni a nemzeti felajánlásokat.

José Manuel Barroso bizottsági elnök kedden hangsúlyozta, hogy ezeken a területeken pótlólagos erőfeszítésekre lesz szükség a célok elérése érdekében.

Andor László, foglalkoztatási és szociális politikáért felelős biztos, aki az öt kiemelt cél közül kettőnek is gazdája a Bizottságnál, a BruxInfónak nyilatkozva úgy vélte, hogy a korábban előretervezhetőnél kedvezőtlenebbül alakuló foglalkoztatási helyzet és három tagállam (Görögország, Írország és Portugália) esetében az államadósság-válság miatt nem jött össze a kritikus tömeg a tagállami felajánlásokból. „Nem az ambíciókról mondtak le a tagállamok, hanem a lassabb kilábalás miatt óvatosabbá váltak és időben kitolták a vállalásokat” – mutatott rá a Bizottság magyar tagja. De Nagy-Britannia például módszertani és elvi okok miatt eleve nem határozott el reformprogramjában nemzeti célokat, igaz Andor szerint a trendek alapján a brit indikátorok is kivetíthetőek.

Az Európai Bizottság elnöke összességében mégis elégedettnek mondta magát a tagállamok által tett vállalásokkal, amelyek szerinte „nagyjából tükrözik az uniós szintű célokat”. Igaz, anélkül, hogy külön megnevezett volna országokat, hozzátette, hogy egyes esetekben nem voltak elegendőek az ambíciók, más esetekben a konkrétumok hiányoztak.

José Manuel Barroso hangsúlyozta, hogy az első európai szemeszter ezzel gyakorlatilag a végéhez érkezett. „A labda most a tagállamok térfelén pattog” – tette hozzá, emlékeztetve arra, hogy az állam- és kormányfők néhány héten belül személyesen vállalnak politikai felelősséget azért, hogy a Bizottság által tett „objektív, testre szabott és mérhető” ajánlások, mihelyt nemzeti vállalásokká válnak, teljesüljenek. A Bizottság feje szerint éppen ez a döntő különbség az eredménytelennek bizonyult Lisszaboni Stratégia és az EU2020 stratégia között, jelesül az, hogy itt van gazdája a reformoknak.

Ennek ellenére sokan úgy vélik, hogy a számonkérés az új stratégia gyenge pontja. A majdan tanácsi szinten jóváhagyandó ajánlásokat ugyanis végső soron a tagállamoknak kell majd számon kérniük egymáson 12-18 hónap múlva, amennyi időt kapnak az országok a végrehajtásra. Andor László szerint ugyanakkor a következő, 2014-től induló többéves pénzügyi keret is nagy hangsúlyt helyez majd arra, hogy a tagállamok főleg az EU2020-as célokra használják fel a forrásokat. Ha mégsem így történne, akkor a strukturális alapok egy részének megvonásával is büntetni lehet majd a tagországokat.

Olli Rehn, az EU gazdasági és pénzügyi biztosa a keddi sajtótájékoztatón rámutatott, hogy az ajánlások tekintetében három különböző kategóriába oszthatók a tagállamok. Az elsőbe tartozó három tagországnak (Görögországnak, Írországnak és Portugáliának) tulajdonképpen nincs más feladata, mint az, hogy végrehajtsa a nemzetközi kölcsönért cserébe elfogadott programokat. A második csoportba azok a tagállamok tartoznak (köztük Magyarország), amelyek jelentős adósságot cipelnek és éppen ezért folytatniuk kell a költségvetés konszolidációját és a versenyképességüket javító szerkezeti reformokra szorulnak. Végül országok egy harmadik csoportja viszonylag kényelmesebb helyzetben van és elsősorban az államháztartás közép- és hosszú távú fenntarthatóságának szavatolására kell összpontosítaniuk. Ebbe a kategóriába tartozik többek között Németország, Ausztria, Finnország, Hollandia és a skandináv országok is.

Ami Magyarországot illeti, a kormány az EU mutatójával összhangban vállalta, hogy 2020-ig 75 százalékra növeli a foglalkoztatást; a korai iskolaelhagyók arányát is 10 százalékra szorítja le és 450 ezer fővel csökkenti a szegénységben élők számát. A K+F költésnél ugyanakkor csak 1,8 százalékot, a felsőfokú végzettséggel rendelkező 30-34 éveseknél pedig csak 30,3 százalék a vállalás, és az energiahatékonysági mutató is lefelé tér el az uniós szinten szükségesnek tartottnál.

Az Európai Bizottság minden ország esetében két dokumentumot vizsgált meg: a stabilitási (illetve a nem eurózóna-tagok esetében a konvergencia-programot, és az EU2020-as célok teljesítéséről szóló nemzeti reformprogramot. A két programról egy, integrált bizottsági (pontosabban tanácsi) ajánlás készült. A magyar ajánlásokat lásd külön anyagunkban.