Kitekintő.hu Ha nyitott vagy a világra.
Több, mint húsz évvel a gyilkosság után fény derülhet az el salvadori polgárháború idején kivégzett jezsuita szerzetesek és két segítőjük halálának részleteire, a gyanúsítottak között van két korábbi honvédelmi miniszter is. Munkatársunk Peruból tájékoztatta a Kitekintőt a fejleményekről.
Spanyolországba szállították azt a húsz magasrangú tisztet Salvadorból, akik felelősek lehetnek hat jezsuita szerzetes és két nő haláláért még 1989-ben. A vádlottak között két volt honvédelmi miniszter is szerepel. A szerzeteseket, valamint a házvezetőnőt és annak lányát az 1980-ban kirobbant polgárháború során lőtték le a katonák. Az ügyet vizsgáló bíró elmondta, hogy a papokat valószínűleg azért végezhették ki, mert azok kezdeményezték a kormány és a baloldali felkelők közötti párbeszédet. Az ügy további érdekessége, hogy a vádlottak között található két ex-honvédelmi miniszter is.
Rene Emilio Ponce ezredes, a gyilkosságok idején a salvadori fegyveres erők egyik parancsnoka volt, később pedig az ország honvédelmi minisztere lett. Az ENSZ illetékes bizottsága jelentést készített az ügyben, amiből kiderült, Ponce rendelte el a szerzetesek lemészárlását. Az akkori honvédelmi miniszter, Rafael Humberto Larios tábornok szintén jelen volt azon a megbeszélésen, amikor kiadták a parancsot.
A fentieken kívül 18 másik salvadori katonát is perbe fogtak emberiség ellen elkövetett, illetve terrorista gyilkosságok vádjával.
Univerzális spanyol jog
A tárgyalásra azért Spanyolországban kerül majd sor, mert az úgynevezett „univerzális spanyol jog” szerint vannak olyan komoly bűncselekmények, amelyek elbírálása bárhol megtörténhet, függetlenül az elkövetés helyszínétől.
A szerzetesek közül egyébként öten spanyol állampolgárok voltak, akik a Közép-amerikai Egyetemen dolgoztak akkoriban. A salvadori titkosrendőrség azt gyanította, hogy a papok szimpatizálnak a baloldali felkelőkkel, akik a Farabundo Marti Nemzeti Felszabadítási Front (FMLN) nevű csoporthoz tartoztak. Az egyik bíró, Eloy Velasco szerint „ez lehetett a gyilkosságok alapvető motivációja”.
A 12 éven át tartó polgárháborúnak, amelyben közel 70 ezer ember halt meg, végül az ENSZ 1992-es megegyezése vetett véget. Két tisztet már 1991-ben elítéltek a bűncselekmények elkövetése miatt, noha őket két évvel később szabadon engedték az akkor életbe lépő amnesztia-törvény következtében.
A bíró 20 vádlott meghallgatását rendelte el mintegy két héttel ezelőtt. Ennek ellenére a jogi procedúra igen lassan halad.
A gőgös vulkánok földje
El Salvador tükörfordításban annyit tesz, mint ’a megváltó’, bár spanyolul sokszor a „gőgös vulkánok földjeként” is emlegetik. Ez persze nem valami véletlen egybeesés, a mini-állam felszínét ugyanis számos máig aktív tűzhányó borítja. Közép-Amerikában ez a legkisebb, ugyanakkor legsűrűbben lakott ország, mintegy 6 millió lakossal. A hivatalos fizetőeszköz 2001 óta pedig az amerikai dollár. A bűnözési ráta az egyik legmagasabb a régióban. A nagyobb városokban nem ritka a különféle utcai bandák („maras”) jelenléte sem.
A fenntarthatatlan egyenlőtlenségek miatt kirobbant polgárháború ugyanakkor fontos politikai reformok sokaságát hozta meg az ország számára. A gazdaságilag lábadozó Salvador éppen csak erőre kapott, amikor 1998-ban a Mitch nevű hurrikán, majd 2001-ben egy hatalmas földrengés újból vissza nem vetette a fejlődést. Az ország gazdasága nagyban függ attól a pénzösszegtől, amit az Egyesült Államokba kivándorolt salvadoriak küldenek haza.
Az ország elnöke 2009 óta a baloldali FMLN vezetője, a volt televíziós újságíró Mauricio Funes. Érdemes megjegyeznünk, hogy az FMLN egy marxista gerillák által még a 80-as években alapított párt. Funes, mindössze néhány órával hivatalba lépését követően visszaállította az 50 éve megszakított diplomáciai kapcsolatot Kubával. Ezzel kissé ellentmondásos, hogy Obamát mintegy példaképének tekinti, egy interjújában pedig kijelentette: „az USA-val kölcsönös megértésre és együttműködésre kell törekedniük”. Mintegy kétéves kormányzása alatt az elnök igyekezett visszaszorítani az utcai bandák térhódítását.
Klopfstein-László Kornél
