Oszama bin Laden „hagyatéka”: az afganisztáni kérdés

Oszama bin Laden halálának híre váratlanul érte az egész világot. A Világkereskedelmi Központ ellen elkövetett merénylettel kivívta maga ellen a világ legnagyobb katonai potenciáljával rendelkező ország haragját, mégis az Egyesült Államok egy évtizeden keresztül csak bottal ütötte az al-Kaida vezér nyomát, mialatt Afganisztán fizette meg a terror elleni háború árát.

2001. szeptemberi 11-i események után a világ szeme Afganisztánra és az akkori tálib vezetésre fókuszált, hiszen ez az állam bújtatta az Egyesült Államokat megrázó terrorcselekmény szellemi atyját. A szaúdi származású Oszama bin Laden Afganisztán szovjet megszállásának éveiben került közelebbi kapcsolatba a tálibokkal, a kommunista erők elleni harcban támogatta a fegyveres ellenállókat. Afganisztánt 1989-ben hagyta el az utolsó szovjet katona, ezt követően véres polgárháborús évek következtek, a különböző milíciák, hadvezérek és etnikai csoportok maguknak követelték a hatalmat, de egészen a tálibok 1996-os felemelkedéséig nem tudott tartósnak mondható, szilárd hatalom kiépülni az országban. Ez a körülmény pedig igen kedvező volt minden illegális szervezetnek, terrorista csoportnak.

A tálibok térnyerésével az ország területén tartózkodó al-Kaidának mégsem kellett szednie a sátorfáját, hiszen az új helyi vezető, Omar molla szemét nem zavarta a hozzá hasonlóan szélsőséges iszlamista csoport jelenléte. Sőt, Omar molla és Oszama bin Laden igen gyümölcsöző kapcsolatot tartott fenn egymással, hiszen 1979 és 1989 között együtt harcoltak Afganisztán szovjet elnyomása ellen (amerikai pártfogással), emellett feltételezhetően bin Laden anyagi támogatást is nyújtott a tálib hatalomátvétel megvalósításához. További meg nem erősített információk vannak arról, hogy családi szálak is egymáshoz fűzték a két vezetőt, Omar molla Oszama legidősebb lányával házasodott össze, míg bin Laden a molla egyik lányát választott negyedik feleségéül.

Más források szerint azonban komoly ellentétek is akadtak a két férfi között, bár Omar molla a szovjetek elleni küzdelem nagy alakjaként ismerte el bin Ladent, ugyanakkor igyekezett függetleníteni tőle önmagát és országát is, főleg annak okán, hogy az al-Kaida tevékenysége nagyban hátráltatta a tálibok vezette Afganisztán nemzetközi elismerését. Akárhogy is, a tálib uralom éveiben Afganisztán biztonságos menedéket nyújtott a nyugatellenes terroristacsoportnak, annak ellenére, hogy az amerikai jelentések szerint 1996 és 2001 között több mint harminc alkalommal kérte az Egyesült Államok vezetése a tálib rezsimet, hogy utasítsa ki az állam területéről bin Ladent. Omar molla hivatalos válaszában leszögezte, nem hiszi, hogy az al-Kaida vezér bármilyen terrorista akciót tervezne vagy hajtana végre, amíg afgán földön tartózkodik, ugyanakkor eltüntetése nem oldaná meg az USA és az iszlám világ között feszülő problémákat.

Az Afganisztán elleni 2001-es háború kitörése és a tálib hatalom gyors összeomlása után Oszama bin Laden menekülni kényszerült, akárcsak a számára éveken keresztül menedéket nyújtó rezsim emberei. Bár az amerikai és brit csapatok gyors sikert arattak, bin Laden eltűnt a térképről. Ugyan újra és újra felröppent a hír, hogy a szövetségesek „majdnem elkapták” vagy „épphogy kicsúszott a kezük közül”, de ez idáig képtelenek voltak a világ egyik legkeresettebb emberét elfogni. Sokáig az afganisztáni Tora Bora barlangrendszerében kutattak utána, mindhiába. Már évek óta egyre biztosabban lehetett gyanítani, hogy Pakisztánban tartózkodik az al-Kaida vezér, emellett nyílt titok volt, hogy a tálibok is Pakisztán határ menti régiójába húzódtak vissza, amíg újjászervezték soraikat (illetve mind a mai napig igénybe veszik a határ menti területeket).

Az említett térség azért szolgálhatott a kormányellenes erők menedékéül, mert az iszlámábádi kormányzat nem képes kiterjeszteni irányítását a terület fölé. A szövetségesek által hatalomra jutatott, majd többé-kevésbé demokratikus választásokkal is pozíciójában megerősített Hamid Karzai, afgán elnök számos alkalommal felhívta a nemzetközi közösség figyelmét arra a tényre, hogy valószínűleg Oszama bin Laden elhagyta Afganisztán területét és a szomszédos országban bujkálhat. Bár Pakisztán ezt következetesen tagadta, nem szabad elfelejteni, hogy a tálibok számára is jelentős támogatást nyújtott 1996-os hatalomátvételük előtt, nagyban hozzájárulva ezzel a szervezet felemelkedéséhez, tehát korábban már bebizonyította, hogy nem hátrál meg szélsőséges csoportok pártolásától, amennyiben haszna származik belőle. Ugyanakkor az elmúlt években a kormányzat igyekezett minden támogatást megadni az amerikai erőknek a terrorizmus elleni harcban, szorosan együttműködött Washingtonnal. Mégis, további aggodalomra ad okot, hogy a pakisztáni kormány minden igyekezete ellenére számos alkalommal felvetődött a gyanú, amely szerint pakisztáni hírszerzés (ISI) alsóbb szintjein kapcsolatokkal rendelkeznek a felkelők is. Ez a kérdés pedig visszavezet minket számos aktuális problémához.

Szerdán az afgán kormányzat Oszama bin Laden halálával kapcsolatos második hivatalos állásfoglalásában igen éles hangot megütve azzal vádolta keleti szomszédját, hogy tudomása volt az al-Kaida első számú emberének tartózkodási helyéről. A védelmi miniszter egyenesen azt vetette fel, hogy megkérdőjeleződött Pakisztán képessége nukleáris fegyvereinek megvédése tekintetében. Valóban érdemes megvizsgálni a tényt, hogy Oszama bin Laden az elmúlt években alig 35 km-re élt a fővárostól, valamint körülbelül 3 km-re a pakisztáni katonai akadémiától, mely körül 5 km-es körben fokozottan ellenőrzött biztonsági zóna található. Ha mindezeket számba vesszük, igen komoly gyanakvásra van okunk, jobb esetben a biztonsági erők alkalmatlanságát veti fel, rosszabb esetben egyenesen Pakisztán megbízhatóságát kérdőjelezi meg. Ezek a tények nem csak a két szomszédos ország kapcsolatára lehetnek kedvezőtlen hatással, hanem megkérdőjelezik Pakisztán elkötelezettségét a terrorizmus elleni harcban is.

A másik fontos kérdés, hogy Oszama bin Laden halála milyen hatással lehet a tálibokra, tágabban szemlélve pedig Afganisztánra és a tíz éve húzódó háborúra. Mindenek előtt le kell szögezni, hogy bár több szál is fűzte a terroristavezért a harcosokhoz, akikkel együtt küzdött az afganisztáni szovjet hatalom ellen, azonban az elmúlt évtizedekben a felek igen eltávolodtak egymástól céljaik tekintetében. A tálibok elsősorban a nemzetközi csapatok kivonulását akarják elérni, illetve az általuk mindig is a Nyugat bábjának tartott kormány bukását tűzték zászlajukra. Ez egy belső konfliktus, megszabott (és megszokott) keretek között, melynek szinte semmi köze nincs és nem is volt Oszama bin Laden személyéhez. Bár a vezető halála felkorbácsolhatja a nyugatellenes kedélyeket, az elemzők nem számítanak jelentős változásra az eddigi eseményekhez képest. A másik oldalról viszont újabb lökést adhat a kormány számára a felkelőkkel való megbékélés tető alá hozásához. Nem beszélve arról a tényről, hogy a terrorizmus ellen egy évtizede indított háború elérte egyik célját, kiiktatták Oszama bin Ladent (akit már rég nem bújtatott a háborút még most is elszenvedő nemzet), mindezek a szövetségesek számára újabb ösztönzést adhatnak a rég várt csapatkivonás megindítása érdekében.