A nemzetpolitika leggyengébb láncszeme a Fidesz-RMDSZ viszony

A második Orbán-kormány nemzetpolitikájának talán leggyengébb pontját a Romániai Magyar Demokrata Szövetséggel (RMDSZ) való viszonya képezi. E kapcsolat egyáltalán nem rózsás, az elmúlt másfél év rengeteg alkalmat adott a kardcsörtetésre, a konfliktus pedig erősen megosztotta az erdélyi magyar közvéleményt. A magyar kormány hegemonikus helyzetét kihasználva eltökélte, hogy megreformálja a kárpát-medencei magyarságot összekötő intézményrendszert, és úgy tűnik e reform legnagyobb vesztese az RMDSZ. Az újítás kétségkívül szükséges, ám fennáll a veszélye annak, hogy a nemzetpolitikai mechanizmusok javítása személyeskedő leszámolássá válik.

Feladatköröket veszít az RMDSZ

Az elmúlt héten Budapestnek két újabb lépéssel sikerült kellemetlenséget okoznia az erdélyi magyarság érdekképviseleti szervének. Május 2-án, hétfőn a magyar kormány tájékoztatta a Szövetséget, hogy május 9-i határidővel nem jogosult ellátni a magyar igazolványok ügyintézésével kapcsolatos feladatokat. A 2001-ben elfogadott státusztörvény által életre hívott magyar igazolványok és hozzátartozói igazolványok adminisztrációját eddig az RMDSZ által létrehozott Progress Alapítvány végezte az ún. státuszirodák révén, ezt a feladatkört egy kétoldalú, a román és magyar kormányok által megkötött egyezmény is szentesítette.

Kovács Péter, a szervezet főtitkára közleményben fejezte ki álláspontját, mely szerint semmi nem indokolja a változást, hiszen az említett alapítvány hatékonyan és zökkenőmentesen látta el feladatát, és látja el mind a mai napig. A magyar kormány eddig hivatalosan nem indokolta az együttműködés felszámolásának okát szabad utat adva a különböző találgatásoknak.

A korábbi híreszteléseknek megfelelően az Orbán-kabinet egy második csapást is mért az RMDSZ-re. Szerdán Répás Zsuzsanna, nemzetpolitikáért felelős helyettes államtitkár bejelentette, felbontják a szerződést a Szövetség által létrehozott Iskola Alapítvánnyal, az oktatási támogatásokat ezentúl a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetsége (RMPSZ) fogja kezelni. A lépésre az után került sor, hogy hivatalosan is megszületett a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt., amely a határon túli magyarság támogatásrendszerének egészét működteti.A Transindex összeállítása emlékeztet arra, hogy a Szülőföldön magyarul támogatásprogram indulásakor 2002-ben a Fidesz ugyancsak az RMPSZ-re bízta a lebonyolítást, ám a hatáskör 2003-ban átkerült az RMDSZ alapítványához egy kormányközi megállapodás alapján, amelyet az akkor hivatalba lépő Medgyessy-kabinet kötött román partnerével.

Kelemen Hunor RMDSZ elnök határozottan ellenzi a lépést, amely szerinte pusztán politikai jellegű döntés. „Szakmailag nehezen lehet indokolni a megállapodás felrúgását, hiszen az Iskola Alapítvány kifogástalanul bonyolította le a programot. Egy kormányközi megegyezés egyoldalú felbontása nemzetközi jogszabályokba ütközne, másrészt ehhez hozzá kell járulnia a román kormánynak is, amelynek, ne feledjük, tagja az RMDSZ is” – idézi a román kulturális tárcát is irányító politikust a Krónika.

Nagy Zoltán, az Iskola Alapítvány igazgatója szerint a pedagógusszövetségnek nem lesz elég ideje felkészülni a folyamat lebonyolítására, és nem rendelkezik megfelelő infrastruktúrával sem. A Transindexnek nyilatkozva rámutatott, május 4-én reggel a szervezetnek még csak négy megyei szervezete volt, másnapra azonban Erdély összes megyéjében megszülettek a kirendeltségek. Ezzel szemben az RMPSZ elnöke Burus Siklódi Botond kijelentette, az eddigi infrastruktúra elegendő lesz a munka beindításához, ezt a továbbiakban bővíteni fogják.

Az igazság valahol középen van

Az RMDSZ és a magyar kormány közötti konfliktus kapcsán igen nehéz részrehajlástól mentesen ítélkezni, nehéz elkerülni a túlzásokat. A probléma annyira megosztó és politikailag töltött, hogy nehéz ellenállni a kísértésnek, és elítélni Budapestet, amiért beleavatkozik az erdélyi magyar politikába, vagy éppenséggel örülni a „korrupt” és „tétlen” RMDSZ nehézségeinek. Pedig az igazság, az most is valahol középen van. A magyar igazolványokkal kapcsolatos ügyintézési hatáskör megvonását eddig nem magyarázták anyaországi kormánykörök, a politikai játszma pedig könnyen kiolvasható a sorok között. A jogkör valószínűleg a könnyített honosítással kapcsolatos tájékoztatást végző Demokrácia Központokhoz kerül majd, növelve ezzel az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) és a mellette alakuló új párt befolyását. Ám meg kell jegyezni, hogy a feladatkör önmagában már nem rendelkezik szinte semmilyen súllyal. Az igazolványok kibocsájtásának idénye már évek óta lejárt, a dolog tehát nem más, mint egy sima, kevésbé jelentős adminisztratív ügylet, amelynek nincs politikai potenciálja.

A támogatáspolitikai átalakítást szintén olvashatjuk úgy, mint Orbán Viktor egy újabb RMDSZ-ellenes lépése. Mindazonáltal észre kell vennünk, hogy az RMPSZ nem egy pártpolitikailag zsigerekig elkötelezett egyesület, hanem egy szakmai szervezet, amely elviekben jogosultabb az oktatási támogatások ügyének kezelésére, mint egy pártalapítvány. A pedagógusszövetség tudomásunk szerint jó viszonnyal rendelkezik mind az RMDSZ-szel, mind pedig az EMNT-s körökkel, de nem politikai jellegű szervezet, így a támogatások kiosztását nem használhatja önös politikai célokra. Ebben a tekintetben tehát semmi kifogásolnivaló nincs a magyar kormány döntésében.

A kérdés azonban az, hogy ez az első látásra előnyös szakmai változás az anyaországi döntéshozók elsődleges célja volt-e vagy csak egy szerencsés véletlen, amely az RMDSZ-ellenes harc csapatmozgásait kíséri. Nem kell különösebben rosszhiszeműnek lenni ahhoz, hogy a második forgatókönyvnek is létjogosultságot adjunk. Elvégre maguk az EMNT-vel szimpatizáló publicisták is elismerik, hogy az Erdélyben formálódó Fidesz-közeli új párt „esélyeit a magyar kormány többek között az RMDSZ pénzosztó monopóliumának visszaszorításával kívánja javítani.” Más szóval az Orbán-kabinet intézkedései mögött rejlő célkitűzés az erdélyi politikai tér teljes átkonfigurálása, célkitűzés, mely kinek-kinek személyes ideológiai meggyőződésétől függően legitim vagy sem, kívánatos vagy sem. Az egyetlen probléma azonban mégiscsak Budapest hitelességét érinti, hiszen a nemzetpolitikai rendszerváltástól többet, magasztosabbat vár mindenki szekértábortól függetlenül, mint szép szólamokba bújtatott pitiáner leszámolást. Ugyancsak veszélyt jelenthet, hogy a két módosítás kormányközi egyezményeket rúg fel, ám nem valószínű, hogy a román külügy tiltakozna emiatt, vagy beavatkozna a magyar-magyar belharcokba.