Csorbultak a munkavállalók jogai Göncz Kinga szerint

Göncz Kinga volt magyar külügyminiszter jelenleg európai parlamenti képviselő a Szocialisták és Demokraták Progresszív Szövetsége frakciójában. Az EP Állampolgári jogi, bel- és igazságügyi Bizottságának alelnökeként uniós szinten foglalkozik olyan aktuális témákkal, mint a menekültügy, a bevándorlókérdés, ám a Foglalkoztatási és szociális bizottságban a munkavállalói jogok terén tapasztalható folyamatokat is figyelemmel kíséri. Az EurActiv Göncz Kingával folytatott beszélgetése során előkerült a horvát és a szerb uniós csatlakozás, valamint az állampolgári kezdeményezések kérdése is.

Naponta hallunk a schengeni rendszer átalakítására vonatkozó tervekről Franciaország és Olaszország olyan javaslattal állt elő, ami az Uniós intézményektől a tagállamok felé látszik hatáskört visszaadni. Mire irányulnak ezek a kezdeményezések? Az Önök bizottságát, a LIBE-t elérte-e már ez a kérdés?

Fontos tisztázni, hogy itt két párhuzamosan zajló dologról van szó. Egyrészről folynak az előkészületek azzal kapcsolatban, hogy kialakuljon a schengeni rendszer felülvizsgálatának megfelelő mechanizmusa. Komoly feltételrendszere van annak, hogy valamely ország belépjen a schengeni zónába, ezt előzetesen szigorúan vizsgálják, és az Európai Unió támogatást is ad a felkészülésre. De attól kezdve, hogy egy állam csatlakozott a schengeni övezethez, már nincs egy olyan felülvizsgálati rendszer, ami ellenőrizné, hogy folyamatosan megfelel-e a követelményeknek. Ez normális körülmények között is baj volna, de most, hogy az észak-afrikai események fokozott terhelésnek teszik ki a külső schengeni határokat, a felülvizsgálat különösen fontossá vált. A felülvizsgálati rendszer kidolgozása megy a maga útján, dolgozik rajta a parlament Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottsága, a Tanács is, zajlanak az egyeztetések.

Ettől függetlenül napirenden van a menekültügyi és migrációs kérdések összehangolása az Unión belül. Ez önmagában is nagy vitákat kelt, politikai és nemzeti hovatartozástól függően a tagállamok eltérően ítélik meg a migrációt, a menekültkérdést, valamint az európai szolidaritást. Ez a két téma az észak-afrikai és közel-keleti krízisek és forradalmak kapcsán összeért, mert olyan rendkívüli menekültáradat jelent meg Európában, különösen Lampedusa és Málta szigetén, amelynek a kezelésére az eddigi mechanizmusok láthatóan nem voltak elegendőek. Kiéleződtek az eddig is folyamatosan felvetett kérdések: milyen munkaerő-bevándorlásra van szüksége Európának, milyen kritériumok alapján tekinthető valaki menekültnek. Bár elindult egyfajta együttműködés például abban, hogy egyes tagállamok átvállalnak menekültstátuszúakat egymástól, a rendszert láthatóan túlterhelte a mostani menekültáradat és elindult egy időnként nagyon csúnya és méltatlan vita. Kinek kell megoldásokat találni, szabad-e egy másik tagállamra terhelni a problémákat? Az olasz-francia vita erről szól, és egyik lehetséges megoldásként merült föl a határellenőrzés visszaállítása.

Meggyőződésem, hogy nem ez a megoldás. Európának bizony van felelőssége egy ilyen helyzetben, hiszen a válság a közvetlen déli szomszédságunkban robbant ki, ott, ahol ezeknek az országoknak a lakosai a demokráciáért, az Európa által vallott értékekért küzdenek. Európa nem fordíthatja el a fejét, és nem lehet azt megtenni, hogy megint egyéni megoldásokat keresnek az egyes tagállamok.

A Sarkozy-Berlusconi javaslat mikor fog hivatalosan az Európai Parlament elé kerülni? Ez ugye még nem tekinthető egy formalizált javaslatnak?

Nem, ez még nem hivatalos javaslat, így még nem került a parlamenti bizottság elé. A parlamenti bizottság folyamatosan tájékozódik a helyzetről, megvitattuk Cecilia Malmström biztos asszony beszámolóját, és azt is, hogy a Tanács hogyan látja a helyzetet.

Az elképzelhető, hogy az Európai Parlament ezt megelőzően állást foglal erről?

A Parlament egyelőre ott tart, hogy széles körben tájékozódik erről a kérdésről. Amint a Bizottság nyilvánosságra hozza az ezzel kapcsolatos közleményét, ezt biztosan tárgyalni fogja.

Áttérve az Ön munkájának másik elemére, a több balkáni országgal közös interparlamentáris delegációra, Horvátországról és Szerbiáról szeretném kérdezni. Ön mennyire tartja kézzelfoghatónak azt, hogy a magyar EU-elnökség mit ígért Horvátországnak, és Ön szerint miként lehet majd megítélni, hogy teljesítettük-e a vállalásunkat?

Néhány évvel ezelőtt még azt reméltük, hogy Horvátország tényleges csatlakozása is megtörténhet a magyar elnökség alatt. A csatlakozási dátum egyre tolódott, ezért fogalmazódott meg az a cél, hogy legalább a tárgyalások lezárása történjen meg a magyar elnökség alatt. Bár Magyarországnak az elnökséget adó tagállamként nagy felelőssége abban, hogyan haladnak a tárgyalások, a végeredmény nem csak rajtunk múlik. Horvátországban nagyobb politikai stabilitás kellene ahhoz, hogy gyorsabban haladjanak a tárgyalások. Ebben a helyzetben Magyarország annyit tud tenni, hogy segíti Horvátországot, és folyamatosan emlékezteti a Tanácsot arra, mérjen egyenlő mércével. Ha Horvátország valóban felkészült, ha eleget tesz a csatlakozási tárgyalások lezárásokhoz szükséges feltételeknek, akkor nem lehet az EU belső nehézségei miatt tovább késleltetni a csatlakozási tárgyalások lezárását. Ez az, amit Magyarország az EU soros elnökeként tenni tud.

Mégis, ha június 30-án meg akarjuk ítélni, hogy a magyar elnökség mindent megtett-e, ami tőle tellett, azt miből fogjuk látni? Abból, hogy van-e aláírt szerződés…

Minden ország arra törekszik, hogy legyenek az elnöksége alatt olyan dossziék, amiket le tud zárni, és ez igaz a horvát csatlakozásra, vagy a Románia és Bulgária schengeni csatlakozásával kapcsolatos lépésekre. De hogy egy ország jól teljesít-e a soros elnök posztján, az nem feltétlenül a látványos dolgokon múlik csak, ennél ez sokkal bonyolultabb. Nem csak akkor sikeres a magyar elnökség, ha föl tud mutatni egy aláírt dokumentumot. Azt gondolom, hogy Magyarország valóban komoly erőfeszítéseket tesz, de egyrészt nem tud egy tagságra váró ország helyett cselekedni, másrészt van másik 26 tagállam, saját véleménnyel, érdekeltséggel. Véleményem szerint akkor sem kérdőjelezhető meg Magyarország elkötelezettsége, ha az elnökség végén nem lesz aláírt csatlakozási szerződés. Egyébként pártállástól és kormánytól függetlenül, Magyarországon mindenki támogatja, hogy Horvátország mihamarabb csatlakozni tudjon az Európai Unióhoz.

Visszatérve a huszonhat másik tagállamra… Abban a parlamenti küldöttségben, amiben részt vesz, és általában a Parlamentben mennyire vannak az EP-képviselők tisztában azzal a helyzettel, ami Koszovó és Szerbia között kialakult. Koszovó elismerése is elakadt, ebben az EU sem jutott egységes álláspontra, és rossz hírek érkeznek Koszovó kormányzásáról. Mennyire tekintik ezt egy befagyás szélén álló konfliktusnak. Vannak-e olyan képviselők, akik keresik a politikai fellépés lehetőségét?

Az Európai Parlament nagyon intenzíven együttműködik ezekkel az országokkal, elsősorban a nemzeti parlamentekkel akkor is, ha nincs önálló külügyi működése. Meglehetősen nyitott a térség európai uniós csatlakozási folyamatának segítésében, ezen belül is nagyobb az elkötelezettség a szocialista blokk, a baloldal oldalán, mint a konzervatív néppárt oldalán, bár ez az egyéni képviselőkön és nemzeti hovatartozáson is múlik. Ahogy említette is, van egy olyan különbség is: azoknak az országok a képviselői másként viszonyulnak a dologhoz, akik nem ismerték el Koszovót.

Mindenki egyértelműen pozitívan értékelte a tárgyalások megindulását Koszovó és Szerbia között. Azok a tagállamok, amelyek nem ismerték el Koszovó függetlenségét, azt gondolják, hogy Koszovónak és Szerbiának tárgyalásos megoldást kell találnia a státus kérdésére is. Tudjuk, hogy a mostani a tárgyalások nem a státuszról szólnak, de el kellett indítani a hétköznapi működéshez szükséges megbeszéléseket a szabad mozgásról, kereskedelemről, közlekedésről, olyan ügyekről, amelyek a koszovói gazdasági fejlődés szempontjából kulcsfontosságúak. Ott érdemes kezdeni, ahol van esély arra, hogy megállapodjanak. Koszovó nagyon elszigetelt, a gazdasági fejlődése szempontjából kulcsfontosságú, hogy Szerbián keresztül közvetlen kapcsolata legyen az EU-val. Szerbia viszont szeretné mihamarabb megkapni a tagjelölti státuszt, ehhez pedig készséget kell mutatnia a közvetlen tárgyalásokra. A tárgyalásokhoz pedig konstruktivitásra van szükség.

Várható volt, hogy Koszovóban egy idő után elmúlik a függetlenség kikiáltásának az eufóriája, és meg kell küzdeni a mindennapi gondokkal. Az külön problémát jelent, hogy Koszovó gazdaságilag is alig-alig képes előrelépni. Bár sok ország elismerte, még mindig nem tud több nemzetközi szervezet tagjává válni, ami nagy nehézséget jelent például a tőkevonzó képesség szempontjából. Az európai uniós csatlakozási folyamat előrehaladása táplálhatja a reményeket, hogy a helyzet javulni fog, és ez fenntartja a változás iránti elkötelezettséget.

Szerbiában ugyanakkor egy Európa-barát politikai tömbnek hamarosan lejár a választásokon szerzett mandátuma. Sokan gondolhatják úgy, hogyha nekik nem sikerül eredményt felmutatni, akkor az Európa-ellenes, Nikolic-vezette tömb győzelméhez fog vezetni. Mennyire ismert kicsit távolabb a mi térségünktől, hogy Szerbiában az emberek és a politikusok türelme is egyre fogy?

Azok számára nyilván ismert, akik ezzel a témával foglalkoznak. Az Európai Parlamentben mindenki valamilyen bizottságban és interparlamentáris struktúrában dolgozik, de nem mindenki ezen a területen. A régió országain kívül is van egy pár olyan tagállam, amely sokat tesz a volt jugoszláv tagköztársaságok európai uniós csatlakozásáért, ilyen például Svédország, amely Carl Bildt külügyminiszter személyes elkötelezettsége miatt is mindig aktív volt a régióban. Az EU szempontjából is fontos, hogy egy Európa párti kormány van hatalmon Szerbiában. A nacionalisták győzelme még most is veszélyes lehet, bár sok minden történt az előző választások óta, és Szerbia nagyon közel került a tagjelölti státuszhoz e kormány alatt. Egyébként Magyarországon is azt tapasztaltuk, hogy a csatlakozás közeledtével egyre reálisabbá vált az emberek EU-képe, már nem csodát várnak, látják a nehézségeket is. Mindig abban az országban vannak irreális elvárások az EU-val szemben, amelyik még nagyon távol áll a csatlakozástól. Ahogy közelebb kerül egy ország ennek az időpontjához, úgy válik a dolog kézzelfoghatóvá, és csökken is a támogatottsága. Ebből a szempontból Szerbia sem különbözik a többi országtól.

Az európai polgári kezdeményezés kapcsán az EurActiv állandóan kérdezgeti a civil szervezeteket, politikusokat, képviselőket arról, hogy miként fognak élni ezzel az új politikai eszközzel. A múlt héten maga a szocialisták és demokraták pártcsaládjához tartozó osztrák kancellár tett arra utalást, hogy adott esetben az atomenergia ellenes polgári kezdeményezésnek az élére állna. Az önök pártcsoportja korábban jelezte, hogy a pénzügyi tranzakciók megadóztatása ügyében támogatni fog egy kezdeményezést. Ön helyesli, hogy pártok használják fel ezt az új eszközt?

Európa most keresi annak a formáját, hogyan lehet a gyakorlatba átültetni az állampolgári kezdeményezésről született döntést, és többféle téma is az asztalon van. Őszintén remélem, hogy itt nem a pártok lesznek a meghatározó szereplők, vagy legalábbis nem próbálják meg uralni a polgári kezdeményezéseket, hiszen nekik vannak képviselőik az Európai Parlamentben. A polgári kezdeményezésnek éppen az lenne a lényege, hogy civilek is élhessenek az európai szintű kezdeményezés jogával.

Ami a Faymann-féle javaslatot illeti a nukleáris energia kiiktatására – ez valójában egy nagyon osztrák javaslat. A fukusimai atomkatasztrófa után természetesen felmerült, hogy az Európai Unió is foglaljon állást az atomenergia kérdésében, de a képviselők megosztottak voltak. Nem is feltétlenül pártállás szerint, hanem sokkal inkább nemzeti érdekek mentén. Európában vannak országok, amelyek nagyon erősen ellenzik a nukleáris energia használatát, és vannak olyanok, amelyek számára, legalábbis egyelőre, létfontosságú az atomenergia. Magyarország is ez utóbbiak közé tartozik, nálunk az elektromos energia 40 százaléka származik a Paksi Atomerőműből. Ha most hirtelen egy olyan döntés születne, hogy ezt az energiaforrást ki kell iktatni, akkor nagy bajban lennénk. Az egyes pártcsaládokon belül is nagyon nehéz volt egyetértésre jutni, a szavazásnál is a „szabad voks” érvényesült, vagyis az a ritka eset állt elő, hogy a képviselők nemzeti érdekek szerint, és nem pártállás szerint szavaztak. Lehet, hogy a nukleáris energiáról születni fog állampolgári kezdeményezés, de azt utána véleményeznie kell az Európai Bizottságnak abból a szempontból, hogy az Uniónak van-e jogalkotási kezdeményezésre lehetősége ebben a kérdésben. Mindenesetre hamarosan elindul az európai atomerőművek biztonságának a felülvizsgálata, és ez nekünk is fontos.

Ön szerint mely civil szervezeteknek van esélye arra, hogy sikeres polgári kezdeményezést indítsanak az európai jogszabályok megváltoztatása érdekében?

Azt hiszem, hogy olyan civil szervezetek tudnak majd élni a polgári kezdeményezéssel, amelyek elég erősek, több országban működnek, jelentős pénzügyi forrással rendelkeznek ahhoz, hogy ezt elindítsák. Ahhoz, hogy összejöjjön a kezdeményezés elindításához szükséges hét fős állampolgári bizottság hét tagállamból, mindenképpen kell a nemzetközi kapcsolatrendszer. Nem tudja egy olyan szervezet fölvállalni, amely, mondjuk, egy vidéki város hatókörében dolgozik. Nyilván olyan témák is kellenek, amelyek több tagország polgárai számára érdekesek. Felmerült, hogy a pénzügyi tranzakciók adóztatásáról születne polgári kezdeményezés, ami most, a következő költségvetési időszak kidolgozása idején, különösen fontos lenne. Az EU költségvetése egy ilyen adófajta kivetése után nem függene csak a tagállami befizetésektől. Arról is hallani, hogy a kisebbségi nyelvhasználatról is indulna egy kezdeményezés. El tudom képzelni, hogy meglesz az a hét ország, amelyik egy ilyen ügy mögé állna. Érdemes megemlíteni, hogy a fogyatékosok esélyegyenlőségének a biztosítása érdekében egyszer már összegyűlt több mint egymillió aláírás, noha akkor még nem létezett az európai polgári kezdeményezés jogintézménye. Nem tartom kizártnak, hogy erről most is összejöjjön legalább ugyanennyi, a fogyatékos szervezetek közül sokan ugyanis eléggé nemzetköziek, és eléggé erősek. Azt gondolom, hogy a zöld szervezetek, a fogyatékos szervezetek, a kisebbségi szervezetek azok, amelyek határokon átnyúló kapcsolatokkal rendelkezvén, elsőként egy-egy állampolgári kezdeményezés élére tudnak állni.

Miközben Európai Uniós szinten sok fontos munkajogi változás zajlik, például az európai szociális partnerek egyeztetnek a munkaidő szabályozásáról, vagy a tagállamokban most zajlik a munkaerő-kölcsönzés szabályainak harmonizálása, Magyarországon is elindult a Munka Törvénykönyvének megváltoztatása. A magyar szakszervezetek abban reménykednek, hogy esetleg olyan európai szintű döntések születhetnek, ami a mozgásterüket bővíti, illetve szerintük a Munka Törvénykönyvébe olyan elemek is kerülhetnek, amelyek ellentétesek az európai joggal. A foglalkoztatási bizottság póttagjaként Ön hogyan látja ezeket a folyamatokat?

Magyarországon most egyértelműen visszalépések tapasztalhatók a munkavállalói jogok területén. Itt azonban az EU-nak inkább ajánlásai és szokásjogai vannak. Otthon az egyik probléma az érdekegyeztetés hiánya. Miközben jogalkotási boom volt az elmúlt évben, a szakszervezetek arra panaszkodtak, hogy nem egyeztetnek velük. Ez ugyan a kormány kötelezettsége lenne, de hogy milyen gyakran, kivel, milyen formában, milyen témában kell egyeztetni, az végül mégiscsak tagállami hatáskör. Ha Magyarország tényleg 3 hónapra csökkenti a munkanélküli ellátás idejét, ezzel negatív rekordot állít fel az Unióban. Ez szembemegy azzal az elvvel, hogy a gazdasági válságban sikerüljön az emberek munkaképességét, motivációját megőrizni, megóvni őket a lecsúszástól, addig, amíg találnak maguknak munkát, vagy amíg elindul újra a munkaerőpiac bővülése.

Mostanáig a magyar kormányzattól csak koncepciót látunk és deklarációkat, de még nem láttunk pontosan leírt szöveget. Azt kell majd megnézni, hogy lesz-e olyan szabályozás, amelyik expressis verbis beleütközik az uniós irányelvekbe, és ami kötelezettség-szegési eljárás irányába mehet tovább. Egyelőre ezt még nem lehet pontosan látni.

Ma (május 5-én) 19 órakor Önök is kérdezhetnek Göncz Kinga EP-képviselő asszonytól az EurActiv Facebook oldalán.