Az átütemezés csak a végső eszköz

Egyes, az üzletből búsás hasznot húzó bankok érdekeltségét véli felfedezni a görög államadósság átrendezésének kitartó szorgalmazásában az euróövezet tagjai által létrehozott átmeneti válságkezelő alap, az EFSF vezetője, aki néhány európai lap újságírójának, köztük a BruxInfo és a Figyelő tudósítójának adott interjút. Klaus Regling arra számít, hogy a mentőcsomagot iránt most szkeptikus német és finn közvélemény hozzáállása idővel változni fog, ahogy meggyőződnek róla, hogy a művelet nem emészt fel költségvetési pénzeket és nem növeli meg az inflációt.

A görög adósság-átrendezés ügyét a média és elsősorban azok a bankok gerjesztik, amelyek a műveletben való részvételért járó magas díjakért nagy hasznot szakítanának ebből – ez a véleménye Klaus Reglingnek, az Európai Pénzügyi és Stabilitási Eszköz (EFSF) első emberének, aki luxembourgi irodájában adott interjút néhány brüsszeli újságírónak, köztük a BruxInfo és a Figyelő tudósítójának. A 2013 közepéig a rászoruló eurózóna-tagok pénzügyi mentőakciójában oroszlánrészt vállaló átmeneti válságkezelő alap vezetője az interjúban elmondta, hogy véleménye szerint a sajtó és egyes bankok eltúlozzák a görög adósság-átrendezés kérdését. Utóbbiak azért szorgalmazzák a műveletet, mert búsás anyagi haszonra számítanak belőle. „Az ilyen adósság-átrendezési műveletekért rendkívül magas díjakat lehet bezsebelni. A (szóban forgó) bankok emlékeznek rá, hogy a ’80-as és a ’90-es években sok pénzt csináltak ebből. Ezért aztán most aktívan szorgalmazzák ezt a lehetőséget” – szögezte le az egykor az IMF-ben és az Európai Bizottságban is magas hivatalokat viselő pénzügyi szakember.

Arra a kérdésre, hogy nem inkább attól kellene-e tartani, hogy a bankok veszítenének a görög államadósság egy hányadának leírásával, Regling rámutatott, hogy nem szükségszerűen, mert ez a bankoknak csak egy kisebb részét érintené. A görög államadósságot ugyanis jellemzően intézményi befektetők, biztosítótársaságok, nyugdíjalapok jegyzik, néhány banknak is van kitettsége, de csak bizonyos mértékben.

Az EFSF vezérigazgatója úgy véli, hogy az ugyancsak az adósság átrendezésének elkerülhetetlenségét hangoztató közgazdászok és elemzők a kockázatok lineáris kivetítésével jutnak erre a következtetésre, és figyelmen kívül hagyják azt a gazdasági dinamikát, amit egy országban, jelesül Görögországban a mélyreható szerkezeti reformok elindíthatnak. Példaként hozza fel a korábban a latin-amerikai és ázsiai országok támogatására hatályba léptetett IMF-programokat, amelyeknek első pillantásra reménytelennek látszó helyzetből is sikerült kedvező fordulatot előidézni. Ezért szerinte Görögországnak is meg kell adni az esélyt.

Klaus Regling ugyanakkor elismeri, hogy léteznek kockázatok és a helyzet negatív irányban is változhat. Ha példának okáért a világgazdaság újra recesszióba süllyedne, az alaposan megnehezítené a görög kiigazítási programot, de más országokét is. De a görög kormánynak is ráhatása van a dolgok menetére. Ha például a nemrég meghirdetett 50 milliárd euró értékű privatizációs programot sikerülne végrehajtani, az jelentős mértékben csökkentené az államadósságot. Arra is felhívta a figyelmet, hogy korábban számos ország esetében érveltek az adósság egy részének elengedése mellett, amire végül mégsem került sor. Úgy vélte, hogy az elmúlt évtizedekben végrehajtott több száz IMF-program során az esetek 80 százalékában sikerült úrrá lenni a nehézségeken, vagyis a program egy fenntarthatóbb adóssághelyzethez vezetett.

Az EFSF első emberének elvi kifogásai is vannak az adósság átrendezésével szemben, hiszen az szerinte ellentétes a piacgazdaság egyik alapszabályával, miszerint a szerződéseket be kell tartani. Ezért szerinte az adósság-átrendezés csakis a végső eszköz lehet, ha minden más lehetőség kimerült. Az adósság átütemezése azért is problémás, mert ebben valakinek le kell mondania követelése egy részéről, és Görögország esetében számos európai bankot ezért fel kellene tőkésíteni, ami új költségeket jelentene a társadalom egésze számára.

A neves szakember elismerte, hogy akadnak kérdőjelek azzal kapcsolatban, hogy Görögország a tervezettnek megfelelően jövő évben vissza tud-e majd térni a pénzpiacokra. Emlékeztetett rá, hogy a görög program csak részleges visszatérést irányoz elő (25 milliárd euró erejéig), a hitelek java továbbra is az EU-tól és az IMF-től származna. És bár ez ebben a pillanatban nehéznek tűnik, még több mint egy év van hátra az igazság pillanatáig, az pedig hosszú idő. Újságírói rákérdezésre ugyanakkor elismerte, hogy a még a részleges visszatérés is túl optimista feltételezésnek bizonyulhat. Ha mégsem sikerülne, akkor szerinte kínálkoznak még lehetőségek. Ezek egyike a privatizációs program felgyorsítása, egy másik pedig az államháztartás hiányának még gyorsabb ütemű lefaragása.

Regling arra is figyelmeztetett, hogy amennyiben a finn kormány nem adja áldását a csomagra, akkor az EFSF nem tud Portugália segítségére sietni, amihez egyhangú döntés szükséges. Nem cáfolta ugyanakkor azt a lehetőséget, hogy van azért egy kibúvó, például ha a finn delegáció a szavazáskor elhagyja a termet. Az egyhangú döntés ugyanis nem jelenti azt, hogy nem lehet tartózkodni. És ha valaki tartózkodik, az nem számít vétónak. Regling szerint ugyanakkor nem egyedi problémáról van szó: annak idején első időkben a választások után hatalomra került új szlovák kormány sem akart csatlakozni az EFSF-hez, később mégis meggondolta magát. „A folyamatok gyakran nagyon komplikáltak és zajosak Európában. Ez egy strukturális gyengeség, amivel azt hiszem, hogy még sokáig együtt kell élnünk. Hiszen demokráciákban élünk és valahányszor az adófizetők pénzéről van szó, a döntést politikai vitának kell megelőznie. De Európa ezidáig az összes nehézség ellenére is mindig képes volt megoldani a problémákat” – vélekedett.

Klaus Regling szerint téves felfogáson alapul az a Németországban, Finnországban és más centrum országokban elterjedt nézet, miszerint az euróövezet gazdaságilag erős országaiból folyamatosan áramlik a pénz a gyenge lábakon álló országokba. „Ez téves. Ezek kölcsönök, amiket vissza kell fizetni. Mégpedig büntető kamatokkal, tehát több pénz folyik vissza a hitelező országokba. Természetesen van bizonyos kockázat. De eddig egyetlen euró sem veszett el az adófizetők pénzéből” – hangsúlyozta.

Klaus Regling emlékeztetett arra, hogy az általa vezetett luxembourgi bejegyzésű társaság alig tíz hónapja működik, és tavaly szeptemberben megkapta a hitelminősítőktől a lehető legmagasabb besorolást. A januári első és eddig egyetlen kötvénykibocsátás alkalmával eredetileg 5 milliárd euró összegű kötvényt kívánt kibocsátani, amit a befektetők kilencszeresen túljegyeztek. Ez volt minden idők legnagyobb túljegyzése – húzza alá. Az EFSF-főnök ezt határozott jelzésnek tekinti arra, hogy a piacok elfogadták a pénzügyi stabilitás megőrzését célzó eurózóna-stratégiát. „Azok a főleg New York-ban még hat hónapja is keringő híresztelések, amelyek nem jósoltak 4-6 évnél többet az eurónak, azóta megszűntek. Ha a globális befektetők nem bíznának az euró jövőjében, miért tettek volna le az asztalra 45 milliárd eurót?” – tette fel a kérdést.