Fellendítenék a munkaerő-piacot

Munkaerőpiaci reformokra van szükség a munkanélküliség csökkentéséhez – derül ki a Gazdasági és Fejlesztési Együttműködési Szervezet (OECD) legutóbbi jelentéséből, amely szerint a foglalkoztatás a válságból kilábalás után is csak később lendül fel.

„Úgy gondoljuk, hogy a munkanélküliséget kell a jelenlegi politikai vita középpontjába állítani” – mondta Pier Carlo Padoan, az OECD vezető közgazdásza és vezérigazgató-helyettese szerdán, április 20-án, amikor Brüsszelben bemutatta a szervezet legutóbbi, munkanélküliségről készített jelentését. „A mély recesszió idején a munkanélküliség hatása súlyos és hosszan tartó” – mondta Padoan.

Korábbi recessziós időszakokat vizsgálva az OECD arra a következtetésre jutott, hogy a gazdasági tevékenység újraindulása után körülbelül két évnek kell eltelnie, mire a munkaerőpiac is elkezd magához térni. Az OECD jelentése több ajánlást is tartalmaz azzal kapcsolatban, hogy az egyes kormányok hogyan teremthetnek olyan feltételeket, amelyek a munkaerőpiaci növekedést segíthetik, miközben Európa kilábal a válságból: „Több ajánlásunk is van mind a kiadási, mind a bevételi oldalt nézve, hogy a legjobban lehessen kihasználni a szűkös erőforrásokat, és hogy a fiskális konszolidációt növekedés-baráttá tegyük” – mondta Padoan az OECD-jelentésről.

A közgazdász szerint fontos, hogy a kormányok a munkára kivetett adó helyett inkább más forrásokból próbálják emelni a bevételüket. Példaként említette a szén-dioxid kibocsátásra kivetendő adót, amelynek szerinte kevesebb negatív hatása lenne a foglalkoztatásra nézve.

Az OECD jelentése az Európai Bizottság álláspontját támogatja, miszerint a kormányoknak meg kell reformálnia a munkajogi törvényeiket aszerint, hogy ne legyen különbség az állandó és az alkalmi munkaszerződések szerint dolgozók jogai között. „Meg kell vizsgálnunk, hogy mekkora a szakadék az állandó és az alkalmi szerződéssel dolgozók munkajoga között, az általános javaslatunk az, hogy ezt a szakadékot csökkenteni kell” – mondta Padoan ezzel kapcsolatban.

Az olyan országokban, mint Franciaország, Olaszország és Spanyolország, ahol az állandó szerződéssel rendelkező munkavállalók sok joggal rendelkeznek ez egyben azt is jelenti, hogy amikor a gazdaság lelassul, az alkalmi szerződéssel dolgozók válnak először munkanélkülivé. Az OECD közgazdásza szerint ráadásul a korlátozó jellegű munkajogi törvények is visszatartó erőként hatnak a munkáltatókra, akiket a törvények megakadályoznak abban, hogy a gazdaság újraindulásakor új dolgozókat vegyenek fel.

„Tudjuk, hogy ez a kettős mérce magas munkanélküliséget eredményezett, a bizonytalanság pedig ismét egyes csoportokra korlátozódik: a fiatalokat és a nőket érinti a leginkább” – mondta.

Padoan elmagyarázta, hogy az egyes konkrét csoportok, például a fiatalok foglalkoztatását célzott intézkedésekkel lehetne előmozdítani. Ezek az intézkedések lehetnek egyrészt a munkaadóknak felkínált fiskális ösztönzők, vagy egy bizonyos életkor alatti munkavállalóknak kínált csökkentett minimálbér.

Az OECD jelentésére válaszolva az Európai Bizottság szóvivője az EurActivnak elmondta, a Bizottság teljes mértékben támogatja az OECD elemzését. „A munkanélküliség az EU elsőszámú gondja a gazdasági és szociális kérdések között” – mondta Cristina Arigho, a Bizottság szóvivője. „A fiatalok munkanélküliségének kezelése különösen sürgető. A válság a fiatalabb generációt sújtotta a leginkább, egyes országokban a fiatalok munkanélküliségi rátája 40 százalék fölé is emelkedett.”

„Az egyenlőtlenségek és a munkaerőpiac szegmentációjának megszüntetése, különösen az állandó és az alkalmi szerződéssel foglalkoztatás közötti különbségek csökkentése fontos szerepet fog játszani abban, hogy a fiatalokat a munkába csábítsák” – erősítette meg az OECD álláspontját a bizottsági szóvivő. „Ez létfontosságú, ha az EU el akarja érni a 75 százalékos foglalkoztatási arányt 2020-ra” – tette hozzá.

A BusinessEurope, a magánszektor munkáltatóit képviselő szervezet kimutatásai szerint bár 2005 és 2008 között 11 millió új munkahelyet teremtettek az Európai Unióban, ezeknek a munkahelyeknek körülbelül a fele a gazdasági és pénzügyi válság miatt meg is szűnt. A munkáltatói szövetség szerint a legtöbb munkahely a válság alatt épp azokban az országokban szűnt meg, amelyek a legnagyobb makrogazdasági és versenyképességi egyenlőtlenségekkel rendelkeztek már a válság előtt is. A BusinessEurope 2011 tavaszán készített előrejelzésében azonban már azt írja, hogy egymillió új munkahely jön létre azt idén Európa-szerte.

A szervezet azonban úgy jósolja, hogy az új munkahelyek többsége azokban az országokban fog létrejönni, amelyek erősebb versenyhelyzetben voltak a válság előtt, és ahol a munkaerő-piac nagyobb szintű rugalmasságot mutatott. Ausztria, Bulgária, Csehország, Dánia, Észtország, Finnország, Németország, Luxemburg, Hollandia, Lengyelország, Szlovénia és Svédország tartozik ezek közé, itt várható a legnagyobb fellendülés, míg Magyarországon a kormány által tervezett egymillió új munkahely teremtése ezen adatok szerint egyelőre eltolódik.

A Munkaerőközvetítő Ügynökségek Európai Szövetsége, vagyis az Eurociett azt állítja, hogy a rugalmasabb munkaerő-piaccal rendelkező országok, mint Dánia, Németország és Hollandia, már a válság alatt is rugalmasabban viselkedtek, ezért most gyorsabban sikerül a regenerálódás is, ez pedig a munkahelyteremtésben is látszódik. Az Eurociett szerint a munkaerő-közvetítő vállakozások is fontos szerepet játszottak abban, hogy ezek az országok hozzá tudják igazítani munkaerőpiacukat a gazdasági változásokhoz, illetve hogy alacsonyabban tudják tartani a munkanélküliség arányát.

Álláspontok:

A BusinessEurope nevű munkáltatói szervezet azt mondta: „A flexicurity (rugalmas biztonság) elvei szerinti munkaerőpiaci reformok javítanának a földrajzi és a szakmai mobilitáson, illetve segítenének a munkát a szaktudással összepárosítani. Ezek az alapvető feltételei annak, hogy növeljük a munkába állás dinamikáját, a foglalkoztatást és a termelékenység szintjét.”

A szervezet szerint a béralku és a bérmegállapodás mechanizmusai szintén kulcsfontosságúak a munkába állásnál, hogy a vállalatok minden országban olyan egységes béreket tudjanak kínálni, amelyek globális szinten is versenyképesek. Az árindexálási rendszerek megszüntetése, a közvetett munkaerőköltségek korlátozása, valamint a szociális ellátó rendszerek reformja szintén fontos prioritás.

Az Eurociett, a Munkaerőközvetítő Ügynökségek Európai Szövetsége szerint rugalmasnak kell lenni ahhoz, hogy a vállalatok növelni tudják versenyképességüket és termelékenységüket. A szervezet rámutat arra, hogy a munkaerő-közvetítő vállalkozások fontos szerepet játszhatnak a munkanélküliek munkával ellátásában, ezzel pedig a munkanélküliség csökkentésében.

Denis Pennel, az Eurociett ügyvezető igazgatója azt mondta: „Különböző típusú szerződésekre van szükség, hogy ki tudjuk elégíteni a munkavállalók és a munkaadók igényeit, és hogy hatékonyan tudjuk segíteni egymásra találásukat. A határozatlan idejű szerződések támogatása csak alacsonyabb munkaerő-piaci részvételhez, illetve magasabb munkanélküliséghez vezet.”

A SOLIDAR, a társadalmi szolidaritást és igazságosságot támogató civil szervezetek hálózata szintén reagált az OECD jelentésére. Conny Reuter, a szervezet főtitkára az EurActivnak azt mondta: „Pozitív, hogy az OECD felhívja a figyelmet arra, hogy a munkanélküliség aránya magas maradt, ami azt is jelenti, hogy egyes dolgozók hosszú ideje munkanélküliek, ez pedig a munkaerő-piacról való visszavonulásukhoz és elkedvetlenedéshez vezet. A politikai döntések terén a munkaerő-költségek csökkentése és a munkaerő-kereslet növelése nem a helyes módszer a probléma kezelésére, mint ahogy láttuk is, ez csak nagyobb bizonytalansághoz és kevésbé pontos munkához vezet, ami végül a szegénység növekedését és társadalmi kirekesztést eredményez. Az egyetlen valódi megoldás az, ha magukba az emberekbe fektetünk az élethosszig tartó tanulással és állami támogatási programokkal, hogy visszavezessük őket a munkába.”