Megkezdődött a kisebbségi nyelvhasználati törvény vitája

Rudolf Chmel (Most-Híd) kormányalelnök előterjesztésével kezdetét vette a törvényhozásban egy újabb „magyar” téma, a nemzeti kisebbségek nyelvének hivatali használatáról szóló törvény vitája. Chmel elmondta: a módosításra azért van szükség, mert a jogszabályt összhangba kell hozni az államnyelvtörvénnyel, de az ország nemzetközi kötelezettségeivel is.

A kormányalelnök kifejtette: kétszáz éve elsődleges kérdés térségünkben a nyelvhasználat. Szlovákia Közép-Európa legheterogénabb országa, lakóinak több mint a 15 százaléka etnikailag nem szlovák. Nekik is megvannak a jogaik, melyeket az alkotmány 34. cikkelye garantál. Rajtunk múlik, hogy ketrecbe zárjuk-e őket, vagy hagyjuk, hogy kiteljesedjenek, itthon érezzék magukat, mondta. A nemzeti kisebbségeket a sérülékeny csoportok közé sorolta, az egészségkárosultakhoz hasonlította, akik jogaikkal nem élhetnek, ha a többség ilyen jogokat nem akar megadni nekik.

Chmel emlékeztetett rá, 12 éve sürgősséggel fogadta el a parlament ezt a törvényt, mert szüksége volt rá az ország euro-atlanti csatlakozása szempontjából. Az idő azonban haladt azóta is, tehát a jogszabályt módosítani kell. Ilyen értelemben született a kormány javaslata, hogy a nyelvhasználati küszöb a 20 helyett 15 százalék legyen, s ne csupán a helyi önkormányzatokra nézve legyen kötelező a kisebbségi nyelven történő ügyintézés, hanem a helyi államigazgatási szervekre is. Beleértve például a családi és keresztnév anyanyelvű használatát, az anyakönyvi kivonatok e nyelven történő kiállítását, a földrajzi nevek szabad használatát, a kisebbségi rádió- és tévéműsorok kötelező államnyelvű feliratozásának vagy bemutatásának eltörlését.

Rudolf Chmel történelmi kitérőt is tett: az első Csehszlovákia többnyelvűségét idézte fel, mely a kisebbségek nyelvén feliratozta a bankjegyeket, a települések pecsétjeit, a hivatalos okiratokat és okmányokat, sőt: az elnöki döntéseket is több nyelven adták ki. Chmel szerint tévedés azt hirdetni, hogy a szlovákiai kisebbségeknek átlagon felüli jogaik vannak. Minden országban más a gyakorlat, mondta, az átlagonfelüliség tehát erős túlzás. Elég a magyarországi, a lengyelországi, a csehországi vagy ausztriai példákat venni. Ezekben az országokban létezik komplex, a kisebbségek jogait védő törvény, ami sokkal több jogot garantál a kisebbségeknek, mint a szlovák nyelvhasználati törvény. Van, ahol 10 százalékos a nyelvhasználati küszöb, de Magyarországon, Lengyelországban vagy Ausztriában ilyen küszöb nincs, mondta. Magyarországon minden településen, ahol működik kisebbségi önkormányzat, szabadon használható a kisebbség nyelve, törvény írja elő, hogy a hivatalokban kell olyan alkalmazottnak lenni, aki bírja ezt a nyelvet. Romániában, Szerbiában – a Vajdaságban – vagy Észtországban kulturális autonómiájuk van az autochtón-őshonos kisebbségeknek, mondta. Aki tehát arról beszél, hogy Szlovákiában „standardon felüliek” a kisebbségek jogai, nem ismeri igazán a helyzetet más országokban.

Chmel kifejtette: a 20 százalékos nyelvhasználati küszöb megtagadja a kisebbságektől, hogy alkotmányos jogaikat gyakorolják. Rámutatott: a Velencei Bizottság is nyomatékosan figyelmeztetett az államnyelvtörvénnyel kapcsolatos állásfoglalásában arra, hogy a 20 százalékos küszöb sérti Szlovákia nemzetközi kötelezettségeit, ezért azt el kell törölni vagy csökkenteni kell. A 15 százalék egy lépés ezen az úton. Az effektív kisebbségi jogérvényesítés azonban nem valósítható meg az állam kötelezettségvállalása nélkül sem. Ez azt jelenti, hogy a kisebbségi jogok érvényesítését kikényszeríthetővé kell tenni. Csehországban a kisebbségi jogok megsértése szabálysértés. Magyarországon előírás, hogy legalább egy hivatali alkalmazottnak beszélni kell a kisebbség nyelvét, Lengyelországban az ilyen alkalmazott nyelvpótlékot is kap, s ugyanitt a kisebbségi kétnyelvű okiratot – pl. anyakönyvi kivonatot – kaphat.

Rudolf Chmel több jeles személyiséget idézett, régi példákat sorolt, s Churchillt idézve mondta: a kisebbségi jogok érvényesítése a demokrácia fokmérője.A vitában elsőként Bugár Béla (Most-Híd) kapott szót. Élete fontos napjának nevezte a mai napot, tudatosítva, hogy sokak szemében vörös posztó a téma. Kijelentette: a nemzeti kisebbségekkel kapcsolatos törvények esetében a politikusoknak túl kell lépniük a bizalmatlanságon, s nem csupán a magyarok, hanem más nemzetiségek esetében is, és jogi egyensúlyt kell biztosítani nekik anyanyelvük használata ügyében. Bugár hangsúlyozta: a törvény nem ad többet a jelenlegi gyakorlatnál, csupán pontosítja, hol és milyen körülmények között használható. Kilenc paragrafusban 23 helyen pontosít, mondta, s mindenütt úgy, hogy „az államnyelven kívül használható a kisebbség nyelve is”, tehát nem igaz az sem, hogy a déli járásokban a szlovákok hátrányt szenvednének. Figyelmeztetett: a kisebbség a többség kezében van. S kifejtette: szeretné, ha őt látva nem az jutna eszébe sokaknak, hogy ő magyar, hanem az, hogy ugyanolyan demokrata, mint ők, itt dolgozik, itt fizet adót, ugyanolyan polgára az országnak, mint én, s a kultúrája gazdagítja az országot.

Tárgyi megjegyzésben a nemzeti párti Rafael Rafaj és Štefan Zelník a jól ismert szlogent ismételte meg: nem a ruszinoknak, romáknak segít a 15 százalék, hanem a magyarokat teszi még „járatlanabbá” az államnyelvben. (A parlament ezt követően 20 percre megszakította ülését, mivel a házelnök, Richard Sulík házbizottsági ülést hívott össze.)

A szünetet követően Marek Maďarič (Smer-SD) emelkedett szólásra. Szemére vetette Chmelnek, hogy mítoszokat terjeszt, mert szerinte nem igaz, hogy Szlovákiában húsz éve bizonytalanságban élnek a kisebbségek. Gettóba sincsenek zárva, mondta, mindenki elégedett, csak a magyar kisebbség politikai vezetői nem azok. Maďarič szerint az sem igaz, amit a Velencei Bizottság írt, mert a jelentés készítői nem vizsgálták a kisebbségi nyelvhasználatot. Maďarič szerint Chmel szavai krónikus vádak a szlovák politikával szemben, Budapesttel összefogásban, holott a magyar kisebbségnek mindene megvan. Iskolái, középiskolái, egyeteme is van Komáromban, könyvkiadói és kulturális intézményei vannak, két nyelven jelölheti meg a településeket, ahol él, anyanyelvén használhatja a nevét, létezik kisebbségvédelmi megállapodás Magyarországgal, a magyar kisebbség mégis notóriusan panaszkodik. A regionális és kisebbségi nyelvek kartájában is jóval többet vállalt Magyarországnál Szlovákia, mégis példának állította a kormányalelnök Magyarországot.

Maďarič szerint a kisebbségek iránti engedmények következtében a helyzet odáig fajult, hogy a dél-szlovákiai szlovákok érdekében szigorítani kellett a szlovák államnyelvtörvényt, mert azokat a szlovákokat, akik nem tudnak magyarul, el akarták onnan üldözni. Maďarič arra figyelmeztetett: egy olyan politikai törekvés tanúja most az ország, amely a kisebbségi jogok terjeszkedéséhez vezet. Kifogásolta, hogy a népszámlálás előtt akarják módosítani a törvényt, pedig logikus az lenne, ha utána kerülne rá sort. Ráadásul szerinte a szlovák nyelv kiszorítása is folyik, mert sok esetben nem írja elő a kisebbségi nyelvhasználati törvényjavaslat, hogy szlovákul kötelező kommunikálni… Gróf Apponyi sem csinálhatná jobban, mondta. Ugyanígy kikelt a kisebbségi nyelvű tájékoztatási kötelezettség ellen, gyúnyolódva megjegyezte: hogy fog kinézni az az önkormányzati ülés, ahol szlovákul, magyarul és romául fognak beszélni… Vagy azokat a hivatalnokokat, akik csak szlovákul tudnak, kiközösítik? – tette fel a költői kérdést. Nem hagyják ezt, mondta képviselőtársainak, külön is megszólítva a kereszténydemokratákat, ne hagyják szétverni az országot, majd a törvényjavaslat elvetését javasolta.

Pfundtner Edit (Most-Híd) arra figyelmeztette – tárgyi megjegyzésben – Maďaričot, hogy saját nyelvtörvény-módosító javaslatával megszüntette a lex specialis – a kisebbségi nyelvhasználati törvény – előnyét a joggyakorlatban, ezért kell az államnyelvtörvényhez igazítani a kisebbségi nyelvhasználati törvényt. Ondrej Dostál  (OKS) pedig azt jegyezte meg, hogy a kisebbségi nyelvhasználati törvény csak lehetőséget ad a nemzeti kisebbség anyanyelvének használatára, de nem kötelez rá senkit. Az ellenzéki padsorokból többen helyeselték Maďarič véleményét, Dušan Jarjabek (Smer-SD) pedig azt a kérdést tette fel: mi a valódi oka, hogy beterjesztésre került a törvénymódosítás, amikor az ő nem szlovák nemzetiségű ismerősei közül senki nem tart rá igényt.

Ján Slota (SNS) volt a következő hozzászóló. Kijelentette: ez a törvény ugyanolyan felesleges, mint a magyar nemzetiségű képviselők a parlamentben, pl. Bela Bugár, szlovákul Vojtech Čmeliak… Igen, mondta, a koalícióval való üzlet része ez a törvény, amely csak a magyar terjeszkedést szolgálja, s ha az SNS újra kormányra kerül, mint magyarosító törvényt megszünteti. Slota szerint a kisebbségi jogok csak a nemzeti szuverenitás függvényében érvényesíthetők, ez az irányadó, s hol élünk, nem Szlovákiában, kérdezte. Már a 20 százalékos küszöb is meghaladja a szlovákok tűréshatárát. Meg kell állítani a Most-Híd irredenta szalámipolitikáját, mellyel Dél-Szlovákiát egyre inkább Magyarországhoz ragasztják.

Felháborodottan jelentette ki, hogy Dél-Szlovákia magyar vállalkozók kezén van, határon túliakén is, s onnan adják az utasításokat! „Mi meg mint a döglődő kutyák nyüszítünk itt”, fogalmazott, s hozzátette: a politikai autonómia már valóság Dél-Szlovákiában. Kifogásolta, hogy a szlovákiai magyar fiatalok Magyarországon tanulnak tovább… Kijelentette: nézzék őt nacionalistának, de elmondja: Európa anomáliája, hogy itt Európa egyik országábán olyan magyar nemzet uralkodik, amely nem is magyar, hanem gyilkos ázsiai horda leszármazottja, mely szőrös lovakon jött ide…. Egy ilyen törvény a szlovák nemzet megalázása, mondta, kikérve magának, hogy egy született szlovák élete végéig magyar feliratokkal találkozzon a saját országában, s ne tehessen ellene semmit. „Szégyelljék magukat mind, akiket Budapest bérelt fel, és szlováknak szeretnék mutatni magukat”… Magyar a parlamentben, magyar a kormányban, magyar a rendőrség élén, nemsokára az ügyészség élén is, nem szégyen?! A végén még magyarul is tanuljunk? – kelt ki a nyelvhasználati küszöb csökkentése ellen. Aztán meg arról beszélt, hogy követeljen a törvényért cserébe reciprocitást Magyarországtól Szlovákia, ámbár ha megadnák is, ott már aligha élhetnének vele a szlovákok. Szégyen az ilyen törvény. Javasolta: a plénum vesse el. „Na Slovensku po slovensky” – zárta felszólalását Slota.

Ondrej Dostál (OKS) a nemzet szégyenének nevezte Slotát, felszólalását egyáltalán nem tartotta szellemesnek, míg Rafael Rafaj azzal védte Slotát, hogy nem egy kihaló kisebbségről van szó, tehát a magyarokat nem kell védeni. Štefan Zelník (SNS) meg egy Moško nevezetű szerzőt idézett, aki szerint az ilyen törvény előre meghatározza, ki lehet hivatalnok egy településen, ezért diszkriminálja a többségi szlovákot. Vele értett egyet Ján Podmanický (Smer-SD) is. Slota válaszul szemétnek nevezte Dostált, s azzal ijesztgetett, hogy 1938-as légkör van e törvény miatt az országban.

Jana Dubovcová (SDKÚ-DS) visszatért a vitában a tárgyilagos hangnemzhez. Kiemelte: először definiálja a törvény, mit kell érteni kisebbségi nyelv alatt, s tételesen meghatározza, hol és milyen körülmények között használható a hivatali kapcsolatokban ez a nyelv írásban és szóban. Hozzáttette: több véleményt hallott előzetesen. Egy pártelnök pl. azt kérdezte: akarjuk-e, hogy hivatalnokaink romául tanuljanak? Egy további meg alkotmányellenesnek nevezte, merthogy az államnyelvtörvény rovására megy. A jogász Dubovcová arra figyelmeztetett: a törvény nem vesz el semmit a többség jogaiból; hiába próbálják egyesek hitetni, hogy a kisebbségnek adott jog a többség jogait sérti, ez nem igaz. Ebben a vitában szerinte azt kellene vizsgálni: kinek jó a törvény, s előnyös dolog-e rendezni az ország belső viszonyait. Egy több nemzetiségű országban mindenképpen, mondta, mert ha ezt nem teszi meg, az ország törékeny lesz. Azt is meg kell vizsgálni, hogyan látja saját helyzetét a gyengébb, a kisebbség, mert nem az a fontos, hogy mit gondol az erősebb, a többségi nemzet. Olyan következtetésre jutott: főbenjáró szlovák érdek, hogy korrekt viszony legyen a többség és kisebbség között, a kisebbség jól érezze magát az országban s bízhasson benne.

Fontosnak tartotta, hogy a kisebbségek nyíltan kérik jogaik érvényesítését, mert ez a bizalom jele. Felszólalását azzal zárta, hogy a parlamenti folyamatban a törvény részletei tovább pontosíthatók. Személy szerint neki meggyőződése, hogy a jelenlegi nehéz gazdasági helyzetben minden olyan lépés, amely kicsit könnyít valaki életén, hasznára válik a társadalomnak. A roma kisebbség kapcsán meg azt is kiemelte: a jobb hivatali kommunikációhoz velük alapot teremthet az anyanyelvük használata. Növelhető vele az ország belső összetartása, stabilitása, ami a legjobb szer minden külső expanziós kísértés ellen.