Megoszlanak a vélemények az euró jövőjéről

Hat ország csatlakozott, négy pedig nem a Gazdasági és Monetáris Unió új szabályairól kötött Európaktumhoz. Az EurActiv Hálózat azt gyűjti össze, hogy ki milyen megfontolásból csatlakozott vagy maradt ki a paktumból. Két új dossziénk a gazdasági reformok és a paktumok főbb lépéseit, dokumentumait, és az európai politikusok véleményeit gyűjti össze.

Az EU vezetői március 25-én megalkották az Európai Stabilitási Mechanizmust, ami lehetővé teszi, hogy bármikor segítséget tudjanak egymásnak nyújtani a görög, ír vagy portugál válsághoz hasonló helyzetben. Azok az országok, amelyek a segítségnyújtás költségeit állják, elérték, hogy cserébe az EU tagállamai vállaljanak többlet kötelezettségeket is. Az eredetileg a Gazdasági és Monetáris Unió végrehajtására létrehozott Stabilitási és Növekedési Paktumot egy új egyezmény váltja fel, amit jelenleg Euró Plusz Paktumnak hívnak, mivel az eurózóna tagjain kívül még további hat ország is elfogadta.

„Elfogadtuk az Euró Plusz Paktumot, ami a gazdasági együttműködésnek új minőséget fog adni” – jelentette be a paktumot tető alá hozó Herman Van Rompuy a brüsszeli sajtónak. Noha hivatalosan nincsen kimondva, a paktum az ára annak, hogy Németország hajlandó finanszírozni az állandósult válságkezelési alapot. Egyes diplomaták úgy értékelik, hogy a paktum jelentősége kevesebb annál, amit Van Rompuy állít, és elsősorban azoknak az országoknak van értelme hozzá csatlakozni, amelyek be akarják vezetni az eurót.

A paktumhoz csatlakozó országok vállalják a nyugdíjpolitikájuk koordinálását, illetve azt, hogy nem engedik a piaci (termelékenységnövekedéshez) kötött szintnél jobban emelkedni a béreket országaikban. Hogy ezt miként érik el, az egyes tagállamokra van bízva, bár a Paktum alapján a tagállamok megosztják egymással tapasztalataikat.

Az új paktumot az eurózóna tagállamainak kötelező lesz alkalmazniuk, ami biztosan fog még belpolitikai nehézségeket okozni. Szlovákiában például Iveta Radicova törékeny koalíciója újabb teszt elé áll: bár a tegnap éjjeli változtatásokat üdvözlik, a koalíció egy kis pártja, a liberális reformer Sulík azzal fenyeget, hogy nem szavazzák meg a parlamentben az egyezséget. Az eurózónán kívül azonban sokkal érdekesebb fejlemények zajlanak, mivel hat ország elfogadja magára nézve kötelezőnek az új Paktumot, Csehország és Magyarország pedig nem (Nagy-Britannia és Svédország pedig igazából nem kell, hogy elfogadja).

Bulgária volt az első ország, amelyik hivatalosan jelezte, hogy szeretne csatlakozni az eurózóna tagjai által tető alá hozott paktumhoz. „Ha nem támogatjuk az Euró Plusz Paktumot, akkor nincsen értelme az eurózónába kérni a felvételünket” – mondja Boriszov miniszterelnök az EurActiv Bulgária kiadójának, a Dnyevnik üzleti napilapnak. Bulgária tisztában van azzal, hogy a 2004-ben és 2007-ben csatlakozott országok számára szerződésben vállalt kötelezettség az euró bevezetése. Boriszov véleménye szerint az paktumhoz való csatlakozás lényegében ennek az új feltételei elfogadását jelenti, amelynek előnyeit és hátrányait gondosan mérlegelték. A bolgár pénzügyminiszter értelmezésében az egész EU-ban legalacsonyabb, egységesen 10 százalékos társasági adószintet nem veszélyezteti a paktum, amely célul csak a társasági adó alapjának kiszámítását (és a kettős adóztatás elkerülését) tűzi ki célul, nem az adószint megállapításának a jogát.

Lengyelország valójában Bulgáriát is megelőzte abban az értelemben, hogy már a március 11-i, csak az eurózóna tagjainak összehívott csúcstalálkozó előtt világossá vált a lengyel csatlakozási szándék. Donald Tusk a The Economistnak füstölgött azon, hogy vajon miért nem hívják meg Lengyelországot, amikor egyáltalán nem akarják gátolni, sőt, támogatni akarják a kezdeményezést. Ezt követően március 15-én Rompuy meglátogatta Tuskot Varsóban, és személyesen kérte fel a lengyeleket a csatlakozásra, amit Tusk meg is ígért.

Mikolaj Dowgielewicz, a lengyel Európa-ügyi miniszter úgy finomítja a főnökétől kapott iránymutatást, hogy Lengyelország csak egyenlő partnerként csatlakozik a Paktumhoz. „Nem lehet két kategóriába sorolás, nem lehetnek teljes jogú és megfigyelő tagok” – hangsúlyozta a miniszter. Úgy látszik, hogy ez a feltétel elfogadásra került, amivel a csehek első számú kifogása meg is szűnt. A másik visegrádi ország ugyanis először arra hivatkozva húzta ki magát, hogy nem hívták meg a tárgyalóasztalhoz.

Ma már Petr Nečas cseh miniszterelnök azt mondja, hogy Csehország azért maradt ki, mert a költségvetési politikák összehangolásában a Cseh Köztársaságnak nem érdeke részt venni. Prágai tudósítónk szerint Nečas ugyan nem zárja ki annak a lehetőségét annak, hogy Csehország később csatlakozzon, de továbbra is fájlalja, hogy a tárgyalásokba a cseheket nem vonták be. A cseh baloldal azonban nem ért egyet ezzel a politikával. Pável Poc szociáldemokrata EP képviselő szerint az EurActivnak adott nyilatkozata szeirnt a cseh kormány ezzel kárt okoz az országnak, és elszigeteli Csehországot Európában.

Nagy-Britannia csatlakozására senki nem is számított, sőt, az országban egyre többen követelik, hogy végre népszavazás döntse el, bent maradnak-e az Unióban, vagy Norvégiához és Svájchoz hasonlóan inkább egy speciális jogállást keresnek maguknak az Európai Gazdasági Térségben. Nagy-Britannia számos kimaradási jogot szerzett magában az alapszerződésekben, így a monetáris unióban sem kell részt vennie.

Ugyanez a helyzet Dániával is, amely azonban homlokegyenest ellentétes politikát folytat. Az EU versenyképességi bajnokaként egyetért a Paktum célkitűzéseivel, és annak ellenére aláveti magát, hogy az eurót nem fogja valószínűleg bevezetni.

Svédország helyzete annyiban különleges, hogy nincsen jogilag pontosan körülhatárolt kimaradási joga, ugyanakkor Csehországgal és Magyarországgal szemben nem is sérti meg csatlakozási szerződését azzal, hogy nem vezeti be az eurót. A svéd csatlakozási szerződés ugyanis nem rögzíti kifejezetten a svéd korona lecserélésének kötelezettségét, hiszen Svédország még azelőtt csatlakozott, hogy a monetáris uniónak az euróban testet öltő fázisa létrejött volna.

Magyarország helyzete lényegében Csehországéval azonos. Mindkét ország megsérti csatlakozási szerződését azzal, hogy nem vezeti be az eurót, és ezzel együtt nem csatlakozik az Euró+ Paktumhoz, egyelőre azonban senki nem akarja a két eurószkeptikus tagállamot jogilag kényszeríteni a vállalása teljesítésére. Orbán Viktor Petr Nečas-szal azt akarja elkerülni, hogy a többiek a költségvetési politikájába szólhassanak bele, bár formálisan csak a társasági adó harmonizációjára hivatkozik, amikor elveti a paktum aláírását. Valójában, ahogy a bolgár álláspontból látszik, a magyar kormány véleménye csak részben védhető. A magyar miniszterelnök ugyan arra hivatkozott, hogy a magyar kimaradás tekintetében nemzeti konszenzus van, és egyeztetett a parlamenti pártokkal, azonban az LMP lapunknak eljuttatott véleményében az egyeztetés tényét is megkérdőjelezi, nemhogy a nemzeti konszenzusét.

Vélemények

Orbán Viktor arra hivatkozva nem csatlakozott az Európaktumhoz, hogy fenntartsa Magyarország független adópolitikáját. A kormány.hu oldalon közzétett nyilatkozata szerint ebben egyetértenek vele a pártok. (A kormány álláspontját kapcsolód cikkünk mutatja be.) A parlamenti pártok véleményét visszajelzésük sorrendjében, folyamatosan gyűjtjük össze.

Scheiring Gábor, országgyűlési képviselő, az LMP frakció gazdaságpolitikai kabinetjének vezetője: „Az alapvető problémánk az az, hogy a kormánynak a kimaradás mellett szóló legfőbb érve az volt, hogy Magyarország nem érdekelt az adóharmonizációban, sőt sokkal inkább az adóversenyben látja a kormány a kiutat. Mi és az Európai Zöld Párt éppen ellenkezőleg azt gondoljuk, hogy általában a gazdaságpolitika és adópolitika terén szorosabb együttműködésre lenne szükség akár az alap harmonizálására, akár annál tovább menve, adott esetben még az arra való törekvéseket is tudnánk támogatni, hogy az ilyen társasági adóknak (…) közösségi szintű szabályozásra, mert csak így lehet a lefelé tartó versenyt elkerülni.Általában támogatjuk a gazdaságpolitikai koordinációt, ugyanakkor a most Euró Plusz Paktumként ismertté vált csomaggal alapvető bajunk – szintén az európai Zöld Párttal egyetértésben – az az, hogy a munkaerőpiaci, foglalkoztatási szabályok tekintetében egy továbblépés lehet egy alapvetően az európai szociális modellel szembemenő irányba. Tehát a munkaerőpiaci szabályok lazításával a munkavállalók kiszolgáltatottsága fokozódhat. Egy másik alapvető probléma, hogy ezek a munkaerőpiaci szabályok ezek nem a munkahelyteremtés és növekedés követelményéből indulnak ki, hanem alapvetően a rugalmassá tételből, ami komoly nézeteltérésünk. Ugyanakkor összességben maga a hatékonyabb és szorosabb gazdasági együttműködés az adóssággal kapcsolatban, a költségvetési hiánnyal kapcsolatban, a mutatószámokkal kapcsolatban, ez egy olyan dolog, amit támogatni tudunk”. Szerinte egyébként „egyszer volt olyan, hogy a kormány külön felhívta az ellenzéki pártokat, hogy törekedjünk egy közös álláspont kialakítására, akkor ezt külön jelezték, most semmi ilyesmiről nem volt szó, a miniszterelnök elmondta, hogy mi lesz a kormány álláspontja, és ennyi történt. Szó sem volt arról, hogy közös álláspont kialakítására kerülne sor”.

Volner János, a Jobbik frakcióvezető-helyettese szerint „Nem lepődtünk meg a miniszterelnök döntésén, magunk is egyetértünk azzal, hogy ne csatlakozzon Magyarország ehhez a paktumhoz, hiszen különböző fejlettségű, különböző problémákkal küszködnek az Európai Unió tagállamai, ezért nem is hiszünk abban, hogy egy ilyen széleskörű egyeztetésen átment paktum az gyakorlatilag egységes recept alapján képes lenne a tagállamoknak ezeket az egészen különböző problémáit és adottságait jól kezelni”. Egyeztetés azonban nem volt: „Ez természetesen nem igaz, ha egyeztetett volna, akkor a gazdasági bizottság alelnökeként tudnék erről, tehát nem történt ilyen egyeztetés velünk. Gyakorlatilag ez szokott lenni a gyakorlat … Anélkül határoznak ilyen fontos nemzeti sorskérdésekben”.