A Vatikán megolvasztja a vietnami jeget

Képviselőt nevezett ki a pápa Vietnamba a hónap elején, amely előrelépést jelenthet a két ország közti diplomáciai kapcsolat felvétele felé. A közeledés mögött a nemzetközi közösség a vallásszabadság javulását reméli a délkelet-ázsiai országban. A Vatikán számára Hanoi jelentheti az ugródeszkát a többi ázsiai ország, így Kína felé is, még Vietnam az őt bíráló hangok elcsendesülését várja és a nemzetközi nyitás előremozdításában bízik.

Az 58 éves olasz érsek, Leopoldo Girelli nevében hosszú idő után képviselőt nevezett ki a pápa Vietnamba, ami rendkívül fontos lépcsőt jelent a diplomáciai kapcsolat felvétele felé a Vatikán és a délkelet-ázsiai ország között. Girelli jelenleg a Vatikán Indonéziába delegált nunciusa, székhelye nem Vietnamban lesz, attaséként látja majd el az országgal kapcsolatos teendőit, miközben nunciusként tevékenykedik Szingapúrban, küldöttként Malajziában és Bruneiben, vagyis ez utóbbi országokkal szintén nincs a miniállam hivatalos diplomáciai kapcsolata.

A Vatikán és Vietnam közt sosem volt diplomáciai kapcsolat, viszonyuk pedig a II. világháború lezárulása után erősen meggyengült, amikor a kommunisták kiűzték a pápa képviselőit az országból. A kommunisták az ateizmust hirdették, ezért a harcok idején a katolikusok a déli antikommunista rezsim mellé álltak, emiatt pedig később számos magas rangú egyházi személyiség került évekre börtönbe. A római katolikus egyházzal való viszony rendezésére az első komolyabb lépésre 2007-ben került sor, amikor XVI. Benedek pápa és a vietnami miniszterelnök, Nguyen Tan Dung találkozott egymással, 2009-ben pedig a kommunista hatalom átvétel óta első ízben látogatott vietnami elnök Vatikánba.

Nemzetközi nyomás Vietnamon

Vietnam rendelkezik Ázsiában a negyedik legnagyobb lélekszámú keresztény közösséggel. Több mint hatmillióan vannak és majdnem az ország lakosságának 7 százalékát teszik ki. Az első hivatalos képviselő kinevezése a békülési folyamatot jelzi a katolikus egyházzal és a Vatikánnal. Vietnam egyike azon kevés országnak – ide tartozik például Kína is -, amely nem áll diplomáciai kapcsolatban a miniállammal. A pápa úgy nyilatkozott, hogy az egyezmény, miszerint képviselőt nevez ki a délkelet-ázsiai országba, a vallásszabadság javulásának jele.

Vietnam beleegyezése a vatikáni képviselő kinevezésébe azt a célt szolgálta, hogy csökkenjen az Egyesült Államok és az EU felől az országra nehezedő nyomás a vallásszabadság megvalósítására. Washingtonban ugyanis elismerik, hogy a délkelet-ázsiai országban hitszabadság van, azonban szerintük a kormány erősen korlátozza a legtöbb vallási csoport szervezett tevékenységét. Az EU is nagyobb rugalmasságot vár Vietnamtól a katolikusok irányába, épp ezért azt reméli, hogy a Vatikánhoz közeledés a vallásszabadság terén történő előrelépés jele a délkelet-ázsiai országban. Márpedig mára már az Európai Uniótól érkezik a legtöbb fejlesztési segítség, valamint külföldi működőtőke és Vietnam második legnagyobb exportpiacává is vált.

Korlátozott a vallásszabadság

Az emberi jogok megsértése számos vitát kavar az országgal kapcsolatban, jelentősen rontva a nemzetközi megítélését. Így a szólásszabadság, a szabad politikai gondolkodás továbbra is súlyosan sérül. Viszont az elmúlt években jelentős előrelépések születtek a vallásszabadság biztosításával kapcsolatban. 2005-ben új szabályozást fogadtak el, amely lehetővé teszi többek között új felekezetek hivatalos elismerését is. Ennek eredményeként a következő évben az Egyesült Államok le is vette az országot arról a listáról, amelyen az ezen jogokat leginkább sárba tipró országok szerepelnek. Ennek ellenére a Human Rights Watch nemzetközi emberi jogi szervezet szerint a hatóságok folyamatosan zaklatják azokat a vallási csoportokat, amelyeket nem ismernek el és újra és újra felmerülnek aggályok az országgal kapcsolatban.

A vietnami alkotmány ugyan széleskörű szabadságjogokat biztosít a hittel kapcsolatban, azonban, bár a kormány számos vallást elismer, de szigorú ellenőrzést gyakorol felettük. A kormány szigorúan előírja a regisztráció feltételét és a helyi hatóságoknak felügyeleti jogot ad a vallási csoportok tevékenysége és a vezetők kinevezésében. A pápa által kinevezett bíborosoknak is meg kell felelnie a kormány elvárásának. A konfliktust az egyház és állam között elsősorban az okozza, hogy a kormány mindenáron igyekszik fenntartani a társadalmi stabilitást, míg ahogy a katolikus közösség egyre növekszik a délkelet-ázsiai országban, úgy válik egyre magabiztosabbá. Januárban például Christian Marchant amerikai diplomata azzal vádolta meg a vietnami hatóságokat, hogy azért bántalmazták, mert beszélt Thaddeus Nguyen Van Ly atyával, a jól ismert disszidenssel, aki korábban egy demokratikusabb államot támogató mozgalmat alapított az országban. Ezzel szemben az állami irányítású sajtó zavarkeltéssel vádolta meg Marchant. Az eset miatt Washington mindenesetre hevesen tiltakozott.

Amellett, hogy a délkelet-ázsiai ország kormánya beleszólási jogot szeretne elérni az ország érsekeinek kinevezésébe és a papság feletti rendelkezésbe, a Vatikán és Vietnam között egyéb hosszú ideje tartó feszültségforrások is fennállnak. Az egyházi földek tulajdonlásával kapcsolatos viták még a vietnami háború zárásához köthetők, ugyanis a kommunista hatóságok nagyszámú katolikus egyház tulajdonában álló földet foglaltak le 1975 után és 2003-ban arról is rendelet született, hogy a ’91 előtt államosított földek helyreállítását nem lehet követelni. Vietnam és a Vatikán is nyitni szeretne

Vatikán számára azonban fontos lépés lehet a diplomáciai kapcsolat felvétele Vietnammal, ugyanis ez mintát jelenthet más ázsiai országokkal, így Kínával szemben is. Másrészt a miniállam nem engedheti meg, hogy bármely állami szerv beavatkozzon az egyház belső ügyeibe, ami összeütközéshez vezet a kormánnyal, amely szeretne minden hatalmat a kommunista párt kezében megtartani.

Vietnam számára viszont a Vatikánnal való megbékélés újabb lépést jelenthet a nemzetközi közösségbe való integrálódás irányába, amely felé egyre határozottabban halad. Pedig az ország hosszú évekig tartó izolációjából csak azután lépett ki, hogy visszavonta a csapatait Kambodzsából 1989-ben, néhány hónapra rá már felvette a diplomáciai és gazdasági kapcsolatot is az ASEAN-országokkal, valamint a legtöbb nyugat-európai, illetve távol-keleti állammal is. A nyitás megkezdése óta Vietnam egyre jobban felismerte a nemzetközi gazdaságba való bekapcsolódás fontosságát, mind több nemzetközi szervezetbe lépett be és igyekszik minél több külföldi tőkét vonzani az országba. Óriási jelentőségű volt, amikor Vietnam 1995 nyarán felvételt nyert az ASEAN-ba. A Délkelet-ázsiai Nemzetek Szövetségének célja többek között felgyorsítani a gazdasági, szociális, kulturális fejlődést a tagállamokban és a régió békéjének és stabilitásának megőrzése a tagok közti konfliktusok békés megoldásával. Megszületését azonban nagyban a kommunizmus terjedésével szembeni aggodalom és bizalmatlanság segítette elő, amelyet tekintve különösen érdekes, hogy immár Vietnamot is a tagjai közé fogadta.

Vietnamban máig él a kommunista párt vezette egypártrendszer, de emellett egyike Délkelet-Ázsia leggyorsabban fejlődő gazdaságainak és immár a WTO-nak is tagja. Viszont a gazdasági fejlődés eredményeként itt is megfigyelhető az egyre terebélyesedő különbség a városi és falusi területek gazdagságában, amely mind inkább azzal az aggodalommal tölti el a vezetést, hogy a liberalizációval éppen saját bázisukat gyengítik meg. A gazdasági reformok dacára, a kommunista pártnak nem áll szándékában feladni a politikai monopóliumát. Éppen ezért igyekszik továbbra is korlátozni a vallásszabadságot és elnyomni azokat, akik politikailag eltérő véleményt vallanak. Ezek a lépések azonban jelentősen rontják Vietnam nemzetközi megítélését és akadályozzák a további nyitást, azon keresztül pedig megrekeszthetik az ország fejlődését is.